2019. december 14. szombatSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Atipikus sztereó Ákostól

Szőcs Csongor-Ernő 2012. augusztus 26. 15:49, utolsó frissítés: 16:40

Lehet Ákost kritikákkal illetni, de kétség nem fér hozzá, hogy egy profi, kiszámítható előadó, aki professzionális show-val érkezett, amiben nehéz volt hibát találni.


Kövezzenek meg, égessenek máglyán, de kimondom: számomra az idei Félsziget leginkább várt koncertje Ákosé volt. Lehet őt kritikákkal illetni, de kétség nem fér hozzá, hogy egy profi, kiszámítható előadó, aki professzionális show-val érkezett, amiben nehéz volt hibát találni. És minek is, elég volt élvezni.

Pontosan kezd zenekarával, az óra elüti a 23-at, a nagyszínpad előtti tér megtelik és egy 2084-be repítő felkonferáló klip után monumentális hangzásvilággal hódít a Monumentum és a Popsztár. A szintirock könnyen magával ragadja az egyetlen percig sem ódzkodó közönséget, a Minden most kezdődik el alatt pedig ráeszmélünk: kedvenc Ákos nótáinkat most bizony teljesen új köntösben kapjuk meg. Ez nem egyszer teljes újraértelmezésre ad lehetőséget.





Jönnek a "vallásos" slágerek, az Adj hitet és az Alig hitted, pár kuriózum után pedig a Nincsenek kivételeknél és az Indicántáncál már tombol a ritmust és látványvilágot magáévá tevő tömeg. Ekkor köszön be Ákos először közönségének egy jó estét, majd jön a készülő 2084 című korongról az Előkelő idegen, és ekkor már tényleg Mindenki táncol. "Útkeresés" közben több behunyt szemű rajongót látni, aztán mindenki a Fénybe néz, majd az Ölelj meg újrára mozog.



galeria_8137.jpg
Fotók: Sebők Botond
galeria_8138.jpg
galeria_8140.jpg
galeria_8141.jpg
galeria_8142.jpg
galeria_8143.jpg


Ákos költői, színészi vénája a Tipikus sztereó elszavalásával kerül felszínre. A szöveg banális, de hiszen erről szól a dal - mondta az énekes (és nem zenész!) a koncert előtt, és bár vegyes fogadtatásukként konferálja fel új szerzeményét, a sorokat nagyon könnyen megtanulja a közönség, és szinte végig együtt énekel az előadóval: "Sztereotipikus, tipikus sztereó, mit mond a meteó, azt mondja, szél lesz..."

Az utolsó hangos dal nem az utolsó dal, de az biztos, hogy ezt is így még sosem hallottuk. Üdítően hat a Helló, ikonikus darab az Ikon, az Érintő viszont enyhén furcsán hat szintirock kiszerelésben, de könnyen lenyeljük, hiszen jön egy éles váltás, és a Jel-el a Bonanza Banzaios korszakba repülünk vissza.





Ákos, zenekara és sokfős csapata összefüggő egészet alkotott, kevés a töltelékdal, a pirotechnikától az utolsó képsorokig minden a helyén, szinte észrevétlenül oldják meg Ákos 3-4-szeri átöltözését is.

Egy óra és 45 perc játékidő után hosszan visszatapsol a tömeg, de sokáig úgy tűnik, marad a sötét színpad és a Félsziget logó a kivetítőkön. Végül 3-4 dal erejéig mégis piros kabátjában visszatér a popsztár, a Valami véget ért is felveszi "a szintis ruhát" és a bő két órát a koncertek elmaradhatatlan csapója, az Adjon az isten jó éjszakát éneklése zárja.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS