2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Könyvtrailerek: hogy ne csak a borító miatt olvass

Rácz Tímea 2012. szeptember 24. 10:42, utolsó frissítés: 11:01

Miért kellene épp a könyvekről csak szavakkal beszélni, ha már rég filmekkel mondunk el egy autót vagy rágógumit is? A prae.hu könyvtrailer-versenyéről beszélgettünk szerzőkkel és zsűritagokkal.


Az angolszász környezetben már néhány éve elterjedt, Magyarországon azonban még csak most kezd éledezni a könyvtrailerek műfaja, amelynek a prae.hu összművészeti portál idei trailerkészítő versenye adhatta meg az igazi lökést.

A könyvtrailer pont az, aminek hallatszik: egy másfél perc körüli, filmelőzeteshez hasonló videó, csak éppen egy könyvet harangoz be, tehát egy egészen más médiumot, és ebből kifolyólag nem meglévő képekkel dolgozik, hanem

szinte nulláról kell kezdeni a kreatív munkát.

A prae.hu pályázatát Erdős István nyerte, aki saját, Aprótörpe Indiánok című gyerekkönyvéhez készített trailert Pásztohy Panka illusztrációinak felhasználásával. A szerzők a többi versenyzőhöz hasonlóan először készítettek trailert – kíváncsiak voltunk arra is, hogy hogyan kell nekikezdeni.




“Mivel a végeredmény mégis leginkább filmre hasonlít, logikusnak tűnt, hogy a (rajz)filmgyártás lépéseit kövessük az előkészületeknél. A szkript után storyboard (képes forgatókönyv) majd animatik (a vezérhangra összevágott, időzített filmecske a storyboard képeiből) készült. Ezután fogtuk a könyv illusztrációit, és animálhatóvá tettük, rétegekre bontottuk és megmozgattuk őket. Kicsit még csiszoltunk a vágással a végén, és ezzel gyakorlatilag kész is voltunk” – osztotta meg a technikai részleteket a Transindexszel Erdős István.

Pásztohy Panka gyerekkorában inkább a királylányos és pónis meséket szerette, így az indiánok világa teljesen új volt számára. “Végeznem kellett egy kis kutatómunkát, hogy bele tudjam képzelni magamat a mesébe. A hangulatnak kellett megteremtődnie.

A rajzokon a vöröses, barnás meleg színek dominálnak. Olyan mese ez, amit a kalandok miatt jó nyáron olvasni, és a színek miatt pedig télen. Miközben rajzoltam a képeket, szerettem volna kicsit továbbgondolni a szöveget,

beleszínezni a saját gondolataimat is.

Végig láttam a szereplőket jönni-menni, mint egy rajzfilmben” – mondta Pásztohy Panka.

Az első magyar, idén márciusban készült könyvfilmet megtekintve, ha nem jelenne meg rögtön az elején a kiadó, azt hinnénk, egy filmhez készült. Igaz, thrillerről van szó, ahol viszonylag könnyű volt nem túlozni – a műfaj szövegben és képernyőn is hasonlóan érvényesül.



Mi akkor a legnagyobb különbség a kétféle trailer között? Forgács Nóra Kinga, a prae.hu filmrovatának vezetője úgy véli, a médiumváltás kérdését nem lehet megkerülni, nem lehet eltekinteni attól, hogy a filmtrailerek kész anyagból dolgoznak a reklámozott végeredménnyel azonos nyelven, míg az írott szöveget először adaptálni kell, lefordítani egy másik médium nyelvére. “Az alapvető különbség talán az, hogy míg a mozitrailereknek már van egy megszilárdult stratégiája (amitől természetesen bizonyos szerzői esetekben, pl. a Hitchcock-filmek trailereinek esetében el szoktak térni), addig a könyvelőzeteseknek nincs

sem megszilárdult formája, sem pedig betanult befogadói viselkedésmódjai.

Ki kell találni a stratégiákat, és a befogadóknak meg kell tanulniuk olvasni, pontosabban nézni őket” – mondta a Transindexnek.

Az már közhely, hogy a könyv lehetőséget ad saját képzeletünk szárnyalásához, hogy a szereplőket, eseményeket “saját képünkre” formáljuk olvasás közben, míg a film tálcán kínálja a képeket, és “eldönti” helyettünk, hogy hogyan nézzen ki Csingacsguk. A könyvtrailer valahol a kettő között áll: igaz, hogy csak egy darabkát, de meghatározza az elképzeléseinket – például ha csak a trailerét is látjuk a legújabb Eco-regénynek mondjuk Robert Downey Jr. szereplésével, akkor is ő fogja olvasás közben a szereplő arcát meghatározni.



Erről megoszlik az irodalmár és a filmes véleménye. Benedek Anna, a portál irodalmi rovat vezetője szerint az alapvetően filmes eszközt remekül fel lehet használni közvetítőként az olvasáshoz, de a műfaj nagyon fontos abban, hogy mennyire befolyásol: egy dokumentarista, (ál)történelmi regényhez vagy mondjuk

egy sci-fihez készült trailerben nem zavaró,

ha valamilyen karakter vagy hangulat előre kialakul; egy olyan műnél azonban, amelyben fontosabb a nyelv és a megformálás szerepe, és nem az izgalom van a középpontban, zavaró lehet, ha nagyon hangsúlyos képeket kapunk olvasás előtt – mondja.

A filmes szakember szerint az igazi kérdés nem is az, hogy befolyásolja-e a nézőt, hanem hogy ez gondot jelent-e. Saját élményei alapján elmondta: ha egy audiovizuális élmény késztette arra, hogy elolvasson egy könyvet, az nem kötötte meg a képzeletét, csupán az érdeklődést keltette fel előzetesen.

A prae.hu versenye elviekben el is indíthatott egy trendet, különösen hogy már meg is nyílt a nevezés a jövő évi vetélkedőre. Tervezik továbbá azt is, hogy elősegítsék a készítők és a megrendelők, a kiadók közötti kommunikációt, annak érdekében, hogy egy-egy trailer vásárlóra, egy-egy alkotói gárda pedig megrendelőre találjon – közölte Forgács Nóra.

Kíváncsian várjuk, hogy beindul-e tényleg egy ilyen folyamat, láthatunk-e vajon a következőkben akár tévében is könyvtrailereket? Televízióban kevésbé – vélik a szakemberek és a készítők egyaránt, elsősorban anyagi okok miatt:

a könyvkiadóknak nem áll rendelkezésükre akkora költségvetés.

A trailerek terjesztését interneten, YouTube-csatorna formájában, a közösségi médiában, honlapokon, portálokon tudják leginkább elképzelni.



Benedek Anna reméli, van jövője a műfajnak: “Azt érzem, éppen a nyelvi korlátokat kerülheti meg egy képekkel kommunikáló trailer.” Hasonlóan vélekedik Forgács Nóra is: “Miért kellene épp a könyvekről csak szavakkal beszélni, ha már rég

filmekkel mondunk el egy autót vagy rágógumit is?

A terjesztés már érdekesebb kérdés, és már megint egy másik szakterület. Valószínűleg, ahogyan a filmtrailereknek is több verziójuk van, úgy a filmes könyvelőzeteseknek is több változata fog kialakulni. Másféle megy a tévébe, más a pc-használókhoz, más az okoseszközöket bűvölőkhöz, applikáció vásárlókhoz. Éppen ennek a kikísérletezése az az izgalmas jövő, ami vonzó ebben a műfajban. Az pedig, hogy piaci értelemben van-e értelme, vagy milyen konstrukcióban éri meg, az megint egy következő kérdés” – mondta.

Pásztohy Panka szerint sem reális opció a tévés reklám, viszont – mindamellett, hogy a beágyazható videók korában az internet az igazi közeg – kulturális műsorokban sokkal színesebben be lehet velük mutatni könyveket, mint ha csak két ember beszélget róluk. Ezzel együtt azt gondolja, hogy csak a siker(gyanús)könyvek esetén lesz arra keret, hogy igényes trailer készüljön hozzá.



A könyvek műfaját tekintve megint csak kérdéses, hogy melyik az, amelyhez gond nélkül lehet trailert készíteni mind filmes szempontból, mind pedig figyelembe véve azt, hogy az olvasó kíváncsiságának felkeltésén többet ne befolyásoljon – legalábbis ne túlságosan. Mint azt Benedek Anna elmondta, a Jövőnéző versenyén úgy tűnt, a gyerekirodalmi művekhez kötődő trailerek a legkidolgozottabb, és leginkább végiggondolt filmek, illetve ezen kívül

a fiatalabb korosztályhoz szóló gótikus horror tematika volt még népszerű.

Azonban a szépirodalmi művekhez készült trailereket sokkal leleményesebbnek érezte a már begyakorolt klisékkel dolgozó filmekhez képest.

Mind a szerkesztő-zsűritagok, mind a szerzők egyetértettek abban, hogy a gyerekkönyvnek – éppen az előre meglévő rajzok miatt – talán könnyebb lehet trailert készíteni, mint másnak. Éppen ezért – bár sok szülő nem ültetné a képernyő elé a gyermekét, hanem egyenesen a könyvet adná a kezébe – kevésbé lehet zavaró az előre meghatározott vizuális környezet, mivel ugyanazokkal, vagy nagyon hasonló képekkel fog találkozni később a lapokon is. “Egy trailer figyelemfelkeltő, nem kiváltani akarja az olvasást, amire amúgy nem is lenne képes, hanem kedvet csinálni hozzá egy

mindenki számára ismerős, befogadható formanyelven keresztül”

– véli Erdős, akinek azonban fenntartásai vannak a nem eleve illusztrált könyvhöz készült reklámfilmekkel, amelyek szerinte is beszűkítik a fantáziát.
Panka szerint inkább a szülőkhöz szólnak ezek a trailerek, akiknek megvan a választási lehetőségük, hogy aztán megmutatják-e vagy sem azt a gyerekeknek. Mivel a világ nem a papír alapú könyvek felé mozdul, a digitális mesekönyvek is egyre népszerűbbek, a trailer a kettő közti átmenetet képezheti. Emellett üzletileg biztosan megéri a trailereket elkészíttetni egy kiadónak, hiszen a hangi és vizuális effektekkel operáló kisfilmek - amellett, hogy informatívak is - hangulatot teremtenek a nyomtatott könyvhöz, másrészt utat nyitnak az okostelefonok, digitális könyvolvasók világában létező potenciális olvasók felé – mondja.



Verseskötethez trailert készíteni talán a legnehezebb feladatnak tűnhet, a versenyen mégis szerepelt egy ilyen kiírás, a készítők, Köllő Ildikó és Balázs Brigitta (a kolozsvári Sapientia EMTE fotó-film-média szakának, valamint a BBTE kommunikáció szakának harmadéves hallgatói) pedig elnyerték a közönségdíjat, és a kiadó meg is veszi a trailert. Ildikóék éppen a nem narratív jelleg miatt választották Nagypál István A fiúkról című kötetét, a trailerben ezért nem kellett konkrétumokhoz ragaszkodni,

“jobban el lehetett szállni.”

Ők teremtették meg a kapcsolatokat az egyes versek között, ők alkották meg a karaktereket, a szövegek erős képeire koncentráltak, de végül egy saját értelmezés, többé-kevésbé független műalkotás született a trailerben.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS