Túl sokat és túl keveset: Szülőföld, szex és más kellemetlenségek
Veres Szilárd 2012. október 07. 11:51, utolsó frissítés: 2012. október 08. 10:50Kincses Réka első nagyjátékfilmje összességében egy szépen fényképezett, jól eljátszott film egy érdekes témáról, remek karakterekkel. Ugyanakkor egy kihagyott ziccer is.
Adott Zsuzsi és Sándor, mint kétgyerekes házaspár, akik Németországban élő magyarok. Zsuzsinak honvágya van, fontos neki a nemzeti identitástudata, és kevésbé alkalmazkodó típus. Sándor viszont köszöni szépen, jól érzi magát Németországban, esze ágában sincs hazalátogatni, sőt,
németebb próbál lenni a németeknél.
Könnyen alkalmazkodó típus, nemzeti identitástudata nem túl erős, számára a haza az ágya, ahol éjjel megpihenhet. Sokkal inkább felesége, mint szülőföldje közelségére vágyik - de egy ideje az előbbi sem adatik meg neki. Felesége kissé távolságtartóvá válik, és ez a szexben is megmutatkozik, illetve annak hiányánál. És ezek a problémák időzített bombaként robbannak, amikor gyerekeik elutaznak egy táborba, és kettesben kénytelenek szembenézni velük.
Kincses Réka első nagyjátékfilmje ugyan fikciós, és szakít a dokumentumfilm műfajával (Balkán Bajnok, 2006), de a filmen eléggé éreződik a „dokumentumfilmes” hatás, ami egyszerre válik előnyévé és hátrányává is. Előny, mert ezáltal sokkal valóságosabbnak, közelibbnek érezzük ezt az egyszerre intim és univerzális történetet, könnyebben beránt a film a maga világába. Hátrány viszont, mert picit túlságosan is hagyja a maga útján sodródni a történetet, nem fogja elég erősen a gyeplőt, ami miatt
a film ritmustalanná, egyenetlenné válik.
A másik probléma, hogy talán túl sokat vállal, túl sokat akar egyszerre, és, sajnos, a két szék közt a földre esés példájává válik. Mindkét téma jelen van, és mindkettőről megtudunk fontos dolgokat, de nem elég jól. Adott tehát egy bensőséges családi melodráma egy problémás házassággal, mindez keverve a kivándorlás, kinti alkalmazkodás, nemzeti identitás kérdésével - de valahogy nem egyensúlyoz elég jól a két téma közt.
Mindkettőről túl sokat beszélnek, de túl keveset mondanak. Kincsesnek, és alkotótársának, a forgatókönyvet jegyző Rácz Erzsébetnek valóban nagyon közeli a kivándorlás témája, hiszen ők maguk is Németországban élnek jó ideje, és talán ez is lehetett a probléma egyik forrása.
Rengeteget tudnak erről a témáról
és próbálták is minden tapasztalatukat belevinni a filmbe, de nem igazán sikerült kidomborítani és megfogalmazni a lényeget. Nem tudták kellően koncentrálttá tenni mindezt, nem szelektáltak elég jól: így szétfolyik a sztori, és picit felületessé válik a témakezelés. Egy külső szemlélő, akinek mindez egy friss, teljesen új élmény, talán jobban meg tudta volna ragadni a témát.
Nagy kár, mivel a téma érdekes, és számtalan izgalmas, sőt, jó pontja akad a filmnek, ami miatt fájóan nagy kihagyott lehetőségnek tűnik. A hangulat ugyanis elég erős, és a film humora is működik, amikor azt igyekszik bemutatni, hogy a főszereplői mennyire próbálnak túlkompenzálni amiatt, hogy bevándorlók. Ezek a jelenetek többnyire valóban viccesek is, és ez a kevert, szomorú-vidám hangulat teljesen jól áll a filmnek.
A lehetőség tehát végig megvan benne.
A karakterek jól megírtak, az őket megformáló színészek is kifogástalanok. A Zsuzsit alakító Kerekes Krisztának megnyerő, erős kisugárzása van, és teljesen azonosul is a szereppel, nehéz elhinni róla, hogy amatőr színésznő. Hitelesen játssza az egyszerre erős, megzabolázhatatlan, de mégis bizonytalan, kételyekkel teli női főhőst.
Bogdán Zsolt is jól hozza a magabiztosságot sugárzó, de szexuálisan frusztrált, komplexusokkal teli férfit. Tóth Attila is remek a „tipikus magyar, aki kikerül külföldre” szerepében: egyszerre könnyed és laza, mégis picit félénk, így bár mellékkarakter, egynél több dimenzióval rendelkezik.
A Szülőföld, szex és más kellemetlenségek összességében egy szépen fényképezett, jól eljátszott film egy érdekes témáról, érdekes alapötlettel és remek karakterekkel. Ugyanakkor egy kihagyott ziccer is, mivel túlzsúfoltsága és dekoncentráltsága miatt hullámzó minőségű, és bár végül is többnyire teljesíti a kitűzött célokat, ahhoz nem elég markánsan, hogy az a filmben tényleg kiválóan működjön.