2019. május 23. csütörtökDezső
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Köbli Norbert: a 9 és 1/2 randi után a föld alá bújtam volna

kérdezett: Veres Szilárd 2012. október 18. 13:37, utolsó frissítés: 13:39

Statisztikailag futószalagon kellene készülnie a magyar filmeknek ahhoz, hogy legyen köztük igazán emlékezetes, meg több jó is - véli Köbli Norbert, a Tanár úr kérem! és A vizsga forgatókönyvírója.


A Filmtett filmfesztivál alkalmából Kolozsváron járt az egyik legnevesebb és legtehetségesebb magyar forgatókönyvíró, Köbli Norbert, aki egyben a Magyar Forgatókönyvírók Egyesületének elnöke is. A fesztivál keretei közt egy kerekasztal-beszélgetésen is részt vett, melyen Rácz Erzsébettel várták a forgatókönyvírás iránt érdeklődő közönséget.

Köbli NorbertKöbli Norbert
Bemutatták a fesztiválon A vizsga című filmjét is, amely egyszerre ügyes korrajz és izgalmas, okos paranoid thriller, kiválóan megrendezett film, kiemelkedő színészi alakításokkal, a legerősebb pontja mégis a fantasztikus forgatókönyve. Jelenleg több külföldi fesztiválon is fut a film, illetve a magyarországi bemutató is sikeres volt, emelve a magyar közönségfilmek renoméját.

Melyik volt az a pillanat, amikor lelkes amatőr helyett igazi forgatókönyvíróként tekintettél magadra?

- A Mancs, meg az S.O.S. Szerelem után, amikor a 9 és 1/2 randi gyártásba ment, és amikor Fenyő Iván is - aki jó barátom lett közben -, elvállalta a főszerepet. Akkor úgy döntöttem, hogy csak forgatókönyvírással fogok foglalkozni. Ez már öt és fél éve volt.

De utána még évek kellettek ahhoz, hogy tényleg elhiggyem magamról, hogy forgatókönyvíró vagyok, nem csak egy imposztor, vagy egy bohóc. Hogy valóban tehetséges vagyok, van keresnivalóm a szakmában. Azt hiszem, hogy 2010-re jött el az a pont, akkor már A vizsgát megírtam, de még nem volt nagy visszhangja.

Azt hiszem, abban az évben Puskásról, a focistáról írtam egy 180 perces, három órás eposzt. Amikor azt befejeztem, azt éreztem, hogy most megléptem egy szintet. És ezek a kételyek azóta már nincsenek. Igazából nincs is B tervem, hogy mit csinálnék, ha nem ezt.

A vizsgaA vizsga



Az első komolyabb forgatókönyved a Mancs volt, aminek kalandos volt az utóélete. Mi a helyzet most vele?

- 2005-ben írtam az első változatot, és 2008-ban már kiszálltam a projektből. Most viszont újra visszakerültem, úgyhogy valami nagy, lejátszatlan meccsem van ezzel a Manccsal. Pejó Robi rendezi, írtunk közösen egy új draftot, ami most bent van a Filmalapnál, vagyis jelenleg fejlesztés alatt áll. Várjuk, hogy mikor mehet gyártásba a film. Ha minden jól megy, jövőre, mivel a forgatókönyvből most van egy teljesen új változat.

S.O.S. Szerelem. Hogy kerültél kapcsolatba a filmmel, és mi volt a feladatod?

- Filmforgalmazó voltam akkor, magyar filmeket is forgalmaztunk. Szurmai János beadott egy 10 oldalas treatmentet, akkor még Cyrano és társa volt a címe. Ismertem Neményi Ádám producert, mondtam, hogy ha elkészülne ebből egy film, akkor mi szívesen forgalmaznánk. Aztán egyre inkább bekerültem, végül kreatív produceri kreditet kaptam, és nagyon gyorsan beindult a projekt. Úgy volt, hogy nyáron leforgatjuk a filmet, és Csányi Sanyi játszik majd benne, illetve Fenyő Iván, akit én hívtam be. De ekkor még mindig nem láttunk kész forgatókönyvet.

Aztán mikor bejött, rájöttünk, hogy nagyon sok tekintetben nem lehet leforgatni. Gyártásilag sem, meg néhány dolog nem stimmelt: már forgattunk vagy 3-4 hetet, amikor jött egy leállás, és akkor Szurmaival majdnem az egész forgatókönyvet átírtuk. Végig jelen voltam, mint egyfajta kreatív vezetője a produkciónak, de nem kaptam kreditet, mint író.

9 és 1/2 randi9 és 1/2 randi



Ez a csapat maradt együtt a 9 és 1/2 randira is, Sas Tamással, meg Neményivel. Az S.O.S. Szerelem nagy sikert aratott, 270 ezer nézővel, és szerettünk volna még egy közös filmet. Én az S.O.S. után egyből megírtam a 9 és 1/2 randit, Sas Tamás azt mondta, hogy megcsinálja, és akkor így jött is a következő film. Akkor én is elhagytam az addigi szakmámat, vagyis a filmforgalmazást, és teljes egészében a forgatókönyvírásra koncentráltam.

Milyen tapasztalatokkal maradtál 9 és 1/2 randi után?

- Traumatikus élmény volt. A föld alá szerettem volna bújni, úgy szégyelltem. Igazából, a forgatáson látottak alapján, a film a fejemben sokkal rosszabb volt, mint amilyenre végül sikerült. Egy nézhető film lett, és sokan szeretik.

De én a forgatókönyvvel sem voltam elégedett. A saját részemmel igen, de nagyon sok változtatáson esett át, tőlem függetlenül. Rengeteg mindent átírtak, volt a forgatás előtt egy hónappal egy pillanat, amikor kiszálltam a projektből és nem akartam a nevem adni hozzá. Visszatekintve azt mondom, hogy vállalható film, akkor az volt bennem, hogy vagy itt abbahagyom az egész forgatókönyvírást, vagy nagyon megerősödve kerülök ki ebből. Az utóbbi sikerült, szerencsére.

Mennyiben lett volna más a film, ha hűek maradnak a te forgatókönyvedhez?

- Csak hogy a léptékét érezd, én egy repülőtéri finálét írtam, amit sok filmben láttunk már, de Magyarországon még soha. Ki is mentünk, megnéztük a repülőteret és megkaptuk az engedélyt a forgatásra. A teljes harmadik felvonás egy nagy üldözés, ami nagyon vicces és akciódús lett volna. Ez tetszett mindenkinek, a TV2-nek is, és beszállt a gyártásba.

Aztán a forgatáson előbb megkérdezték tőlem - először azt hittem, csak viccelnek -, hogy lehet-e vasútállomás. Utána az jött, hogy lehet-e egy csónak a Duna-parton. Úgyhogy tulajdonképpen az egész forgatáson ilyen kreatív nehézségekkel kellett szembesülnöm.

Beleírtam például egy romantikus jelenetet, amiben éjszakára beszöknek a vidámparkba és felmásznak az óriáskerékre, amiből szintén Duna-part lett, ahol a köveken ülnek. Írtam egy karaktert, akinek a kedvenc zenekara a Happy Gang volt, ami egy gagyi magyarországi zenekar, és ezt mindenki tudja is. Sas Tamás viszont nem értette, hogy itt az volt a cél, hogy egy gagyi zenekar legyen a kedvenc zenekara, ezt átírták Kispál és a Borzra, vagy nem tudom mire, ami miatt már más lett a karakter.

Rengeteg kis apróság, amit nem értettek, vagy nem tartottak fontosnak, kiesett a filmből. Szerintem ebben a forgatókönyvben pont a részletekben volt a lényeg, és ezek a részletek mind lemorzsolódtak. Megváltoztattak nagy jeleneteket is, vagy teljesen új közegbe kerültek. Jó iskola volt abból a szempontból, hogy láthattam, mennyi kreatív kompromisszumot köthet meg az ember, és mennyire könnyű elcsúszni ezeken. Ha egy adottnál több kompromisszumot kötsz, akkor egészen biztosan másmilyen film lesz, mint amit te elképzeltél.

Jack jackJack jack



T.Ú.K. - Tanár úr kérem! Nehézséget jelentett az adaptáció, vagy inkább egyszerűbb volt a munka amiatt, hogy már megvolt az alapanyag, amit csak át kellett ültetni, és kiegészíteni az ötleteiddel?

- Az én ötletem volt, hogy kéne ebből egy új változat. Akkor még nem láttam az '50-es évekbelit, illetve semmilyen más feldolgozását, de gyerekkoromban nagyon szerettem Karinthyt. Így írtok ti, meg a Tanár úr kérem!, ezeket gyerekként mindig olvastam, és nagyon szerettem volna írni ebből egy TV-változatot. Volt egy ifjúsági TV-film pályázat, javasoltam egy producernek, hogy ebből kellene egy filmet készíteni.

Majd a szokásos dolog történt: nem 40 milliót kaptunk a filmre, vagyis amennyire szükség lett volna, hanem csak 10 milliót. Én írtam addigra egy olyan feldolgozást, ami egy 50 perces, szép kiállítású, korabeli kosztümös film lett volna, de kiderült, hogy nem biztos, hogy így tartható lesz.

Ekkor jött be a képbe Máttyássy Áron rendező, aki vállalta, hogy 10 millióból megcsinálja, viszont akkor olyan kreatív döntéseket kell hozni, hogy például félig egy elképzelt, álomszerű tájon játszódjon. Aztán jött az az ötlete, hogy legyen az agyműtéttel összekombinálva, ami nagyon tetszett. A látható pénzhiány ellenére szerintem egy nagyon jó film lett, amit tíz nap alatt forgattunk le, de büszke vagyok rá. Majdnem mindenki ingyen dolgozott, sikerült mégis lelkesen összehozni.

Tanár úr kéremTanár úr kérem



A vizsga. Mennyire érezted sajátodnak, mennyire volt a kontrollod alatt a projekt?

- Nagyon. Nagyon jó munkatársaim voltak. Bergendy sosem éreztette, hogy ez csak az ő projektje. A legtöbb rendezőben van egy kényszer, hogy a végén azt mondja: ez az enyém, köszönöm, neked eddig tartott, innentől az enyém. Bergendy a forgatáson is kikérte a véleményem, a színészek is ugyanígy. Úgy érzem, messze ennél a filmnél tartottak a legnagyobb becsben, és a legszebb, hogy a reklámkampányában és az utóéletében is mindig szó van az íróról, a fesztiválokon is jelen vagyok.

Igazából ez egy jó reklám az egész magyar forgatókönyvírásnak, hogy A vizsga írójáról mindig szó van. Ez túlmutat az én esetemen, mert általában a forgatókönyvíróról szó sem esik, a rendező az, aki learatja a babérokat.

Mennyire érdekel ez a történelmi miliő, amelyben A vizsga is játszódik?

- Nagyon érdekel. Minél többet foglalkozom vele, annál jobban. Egy pár éve megfogalmaztam magamnak, hogy jó cél lenne, ha annyi történetet tudnék írni, vagy annyi filmet, hogy a XX. század mindegyik évében játszódjon egy: most 1957 megvan.

Nemrég írtam egyet, ami '56 nyarán játszódik, ősszel forgatják, Freedom Flight a címe. Ez egy TV-film lesz, ami arról szól, hogy még a forradalom előtt, '56 nyarán néhány fiatal eltérítette a Budapest-Szombathely közti, belföldi repülőgépjáratot, és Münchenbe szöktek vele. Már a szereplők is megvannak.

És írok most még egyet, ami '58-ban játszódik, a Sole Mio pedig '69-ben fog, majd szépen lassan - ha a 100 nem is jön össze - azért próbálok minden évről egyet, mivel minden év megérdemelné. Annyi minden van a XX. században, és annyira földolgozatlan, hogy szívesen foglalkozom történelmi tárgyú filmekkel.

Filmes szempontból mi vonz a kommunizmus korszakában?

- Az, hogy én már nem biztos, hogy olyan szatirikusan látom, mint a korábbi generációk. Látom úgy is, de azt hiszem, ez már a Csinibabával, vagy a Csocsóval ki lett belőle facsarva. Valóban röhejes korszak volt, de nagyon sok párhuzam van a jelennel, miközben úgy tekintünk rá, mint valami, ami a múlté, és soha többet nem jöhet vissza.

Azt vettem észre, hogy azért mindig visszajön, és az emberi természet miatt. Akármilyen tökéletes rendszert találnak ki, az emberi természet előbb-utóbb ugyanazt hozza ki mindből. Ugyanennyire foglalkoztatnak egyébként a nyilasok, a horthyzmus is, a régi Tanácsköztársaság is. Nincs új a Nap alatt, és ha az ember elolvassa a 100 évvel ezelőtti parlamenti beszédeket, láthatja, hogy ugyanarról van szó, mint ma.

Nekem ezek a filmek a máról szólnak, csak kicsit álruhában. Ez egy régi trükk egyébként: Shakespeare, és még sokan mások, hogy ha úgy érezték, nem tudnak a jelenről őszintén írni, mert valamiért nem lehet, akkor belerakták egy történelmi miliőbe, és ilyen formán már lehet. Érdekel a történelmi miliő is, de nem érdekelne akkor, ha nem érezném a rokonságot a mával, meg saját magammal.

S.O.S. SzerelemS.O.S. Szerelem



A sci-fi is foglalkoztat? Az is sokszor szól a máról álruhában…

- Foglalkoztat és szeretnék is valamikor írni egyet. Csak nagyon nehéz új fogást találni rajta, mint a legtöbb zsáneren. Ha jön valami olyan ötlet, amiről azt érzem, hogy, na, ez újdonság, akkor meg fogom írni. Zombifilmet is szívesen írnék amúgy, meg szívesen kipróbálnám magam mindenféle dologban, de rövid lesz az élet rá, attól tartok.


Hacktion. Mennyire jelentett nehézséget a sorozat-formátumhoz adaptálódni?


- A Hacktionnél 12 rész már meg volt írva, amikor engem meg két társamat behívtak, hogy segítsünk. Aztán úgy nézett ki a munka, hogy Fonyódi Tibor, a vezető író minden epizódra leadta az outline-t: tehát ő írta a sztorit, leírta, hogy melyik jelenet hol játszódik, és gyakorlatilag mi a párbeszédírók, jelenetírók voltunk. Tehát mi nem szóltunk bele a cselekménybe, a karakterekbe, hanem azt a három oldalt, amit megkaptunk, azt kellett 25-re bővítenünk.

Én élveztem különben a munkát, jó volt rajta dolgozni, de már akkor látszott, hogy itt is, hasonlóan a Tanár úr kérem!-hez, nincs meg az a pénz, amennyit az író gondolt, és mivel a költségvetés tetemes hányada el lett költve az első 12 részre, mire minket behívtak, már az volt, hogy próbáljuk úgy megírni, hogy az egész csak bent játszódjon abban a kicsi térben, azzal az öt emberrel.


Vagyis „bottle epizódokat” kellett írnotok.

- Így van. Nem lehetett a karakterekkel hazamenni, nem volt családjuk, nem volt lakásuk. Úgy is tekintettem rá, mint egy kihívásra, de azért előbb-utóbb nyilván a nézőknek is feltűnt, hogy csak ott bent játszódik egy belterjes közegben, és drámailag már nincs tétje. Élveztem nagyon csinálni, szerintem a végeredmény is vállalható. A második évadra már nem kértek fel, de addigra én már belefáradtam, tehát azt már nem is vállaltam volna. Most a harmadik évadot megint egy új csapat csinálja.


Mesélj picit Dyga Zsombor Couch Surf című projektjéről, miként vettél részt benne?

- Dyga Zsombornak ez egy nagyon jó projektje. Lehetne akár websorozat is amúgy, de nem az lesz, Zsombor nagyjátékfilmként fogja forgalmazni és moziban akarja bemutatni. Kisfilmek füzére, vagyis egy szkeccsfilm. 10-12 darab 8 perces jelenet, és csak annyi lesz a közös bennük, hogy mindegyikben lesz egy kanapé. Engem ez alapján kért fel, vagyis ennyit mondott, hogy akármit csinálhatok, csak legyen benne egy kanapé.

Ez iszonyú felszabadító volt, rettenetesen élveztem írni. Négy jelenetet írtam bele, de kevés munkát élveztem ennyire. Azért is, mert Zsombor egy nagyon lelkes ember, és szereti, ahogy írok és mindig nagyon bátorít. Nekem újdonság volt, viszont nagyon megszerettem a kisfilmeket. Ha lenne más platform is, akkor szívesen írnék még több kisfilmet.


Ha jól tudom, nagyon kevés pénzből készült.

- Majdhogynem nulla forintból. Majdnem az egész stáb szívességből dolgozott. Nem látok bele pontosan, de a Filmalap nem támogatta, pedig beadták a pályázatot, de elutasították őket, azzal az indokkal, hogy ez nem játékfilm. Még hátravan néhány nap forgatás, és úgy tudom, jövő év elején lesz bemutatva. 60 perc már készen van belőle, én láttam, nagyon jól sikerült, és a maradék 10 percet vesszük csak még fel.


Van a blogod, ami forgatókönyvírásról szól, A négydimenziós ember. Gondolkodtál ennél bővebb, kézbe is vehető olvasmányban, mondjuk egy könyvben, amiben megoszthatod forgatókönyvírói tapasztalataidat?

- Már évek óta szeretnék írni egyet. De jelenleg nem az a nehéz benne, hogy leüljek és megírjam, hanem hogy kikristályosodjanak bennem a gondolatok, hogy egyszerűen legyen megfogalmazva. Nem akarok egy olyan könyvet írni, ami összeszedi az elméleteket és közli, hanem valamit magától értetődő, egyszerűen követhető írást. Ehhez az kell, hogy bennem is minden leülepedjen, és nagyon világosan átlássam a dolgokat.

Nem egy ilyen dogmatikus tankönyvet szeretnék írni, hanem a minden történet mélyén lévő közös, belső törvényszerűségeket szeretném feltárni. Biztos, hogy vannak, és tudom, hogy nagyjából merrefelé keresgéljek, de azt nem tudom, hogy mikor lesz kész. Lehet, hogy egész életemben ezen fogok dolgozni, aztán majd vagy kész lesz, vagy nem.


Akkor a blog egyfajta jegyzetfüzet most neked egy majdani könyvhöz?

- Nagyon jól mondod, tényleg az. Pont azért indítottam, hogy ez a munka ne szakadjon meg. Mindig lejegyzem, ami eszembe jut, hogy lépést tudjak tartani magammal, mert különben elveszek a sok jegyzet között. Így talán egyben lesz az egész. Szeretném majd egyszer megírni a saját elméletemet.


Az új filmtámogatásról mi a véleményed?

- Az új rendszer még nem vizsgázott, mert még nincs egy elkészült filmjük sem. Még mindig türelmes és bizakodó a szakma nagyja – nem a teljes, persze. Még túl korai következtetéseket levonni. A Filmalap első filmjét jelenleg épp vágják (A nagy füzet – a szerk.), ahogy kikerül négy-öt film, mérlegét lehet vonni, hogy hogyan is működik. Jövő ilyenkor már pontosan látható lesz.

Elsőre sokak szemében nyilván félelmetesebbnek tűnt, mint amilyen valójában. Sok helyről azt hallom, hogy végül is ez egy jó, demokratikusan működő rendszer. Azt is hallom a szakmától, hogy lehetne sokkal rosszabb is, ez is egy szemszög.

Én azt érzem, hogy megvan a szándék arra, hogy igazán jó magyar filmeket gyártsanak, normális költségvetésből. Végre ne legyenek kispórolva a gyártási pénzek. Szoros felügyelettel lehet elkölteni őket, a központból ellenőrzik majd, hogy mire ment a pénz. Van egy öttagú forgatókönyv-fejlesztő csapat, amiben felkészült és jó szakemberek vannak. Ha az ember nem ellenségesen áll hozzá, nagyon nagy segítségére tudnak lenni. Öt ember agyát tudod használni ingyen: bemész hozzájuk konzultálni, és ott ül öt író, akik veled együtt gondolkoznak a te filmeden. Tehát aki ezt jól ki tudja használni, annak nagyon nagy segítség lehet.


Külföldben gondolkodtál már?

- Gondolkodtam, mert több lábon állni jó. Azok a magyarok, akik dolgoznak külföldön is, pl. Amerikában - olyan operatőreink, mint Pados Gyula, Erdély Mátyás - azok abból a szempontból nyugodtabbak, hogy nem egy piactól, vagy nem egy közegtől függ az életük, hanem van egy B tervük is. Vagy lehet, hogy az az A terv, a magyar filmipar meg a B. Ha az egyik befuccsol, vagy beüt a krach, még mindig ott van a másik, és ettől a nyugalomtól ők megfontoltabban tudnak dönteni. Nem sietnek bele olyan kényszerhelyzetekbe vagy kompromisszumokba, mint az, aki csak egy piactól függ.

Bolgárokkal dolgoztam együtt, a két éve készült Mission London című bolgár filmen, amiben szkriptkonzultáns voltam. Ez a legsikeresebb bolgár film, az Avatart is megelőzte náluk. Velük szeretnék még együtt dolgozni. Hívtak is egyébként, van egy nagyon sikeres sorozat náluk, az Undercover, de nem tudtam akkor elvállalni, mert épp valami máson dolgoztam.

De szeretnének egy nagyjátékfilmet is a sorozatból, az epizódok közé beékelve, és azt én fogom megírni. Dimitar Mitovski fogja rendezni, aki egy nagyon tehetséges szakember. Írtam nemrég egy kisfilmet is, amit Los Angelesben forgattak, és most lesz a bemutatója Budapesten (Souled – a szerk.). Ez a 10 perces kisfilm is egy próbálkozás arra, hogy külföldön is lehet valamit csinálni majd.


De azért szeretnél Magyarországon maradni, és nem szeretnél menekülni?

- Ha nem kényszerít rá az élet, akkor igen, de tisztában vagyok azzal, hogy a XX. században sokszor és sokaknak kellett menekülni. Általában a leghamarabb a művészeknek. Az az író, aki őszinte akar lenni magával, meg a művészetével, az kimond dolgokat, és nyilván ha úgy érzi, hogy nem tud megalkudni, akkor lelép.

Itt nálatok 1989-ben is kellett menekülni, butaság lenne azt képzelni, hogy itt mi egy nagy biztonságban vagy burokban élünk. Készen kell állni, hogy akár holnap dobbantani kell. Mondjuk amíg lesz olyan magyar rendező, akivel szeretnék együtt dolgozni, addig szeretnék maradni. Az nagyon doppingol egyébként, hogy van egy nagyon erős fiatal generációnk, tehetséges írókkal és rendezőkkel, ami tök jó. Úgyhogy még érdemes Magyarországon filmeken dolgozni, és lehet jó filmeket csinálni.


Tehát te hiszel a magyar filmiparban.

- Persze, hogy hiszek. Nagyon sok a jó film. De azért ez egy statisztikai műfaj, le kell gyártani tíz filmet, hogy legyen egy jó közötte. Nyilván nem fog működni, hogy hármat legyártunk, és három jó lesz. Statisztikailag futószalagon kellene készülnie a filmeknek ahhoz, hogy legyen köztük igazán emlékezetes, meg több jó is. De talán most, hogy újra beindult a filmtámogatás Magyarországon, lesz majd több is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS