2019. május 23. csütörtökDezső
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Olvass novellát kirakatból Kolozsvár legforgalmasabb pontján!

Rácz Tímea 2012. november 08. 09:56, utolsó frissítés: 19:43

A Látható város harmadik kiadásán többek között ötszáz pici csengő került az Erzsébet hídra; a telefonfülke-könyvtárat állítólag egy óra alatt széthordták.


Tíz művészeti projekt került ki idén Kolozsvár különböző pontjaira a Látható Város projekt harmadik kiadásán, amely már túlnőtte az eredeti, nem használt kirakatokba kerülő alkotások tereit.

A megnyitót az Erzsébet hídon tartották, ahová 500 pici csengőt szereltek fel a Galeria A1 Fugă în pas minor című alkotásaként. A fuga szó kettős, fúga és futás jelentésének kihasználásával az alkotás egy pillanatra megállítaná a siető járókelőt, hogy apránként, de odafigyeljen a környező szépségekre.



A megnyitón ezt az elvet egy rövid hegedűkoncert is szemléltette, amelyen az öt Bachot játszó zenész egy “járókelőt” üldöz, aki egyre nagyobb fülhallgatókkal próbál védekezni a zene ellen, de az végül úgy “győzi le”, hogy ő is részévé válik:


az utolsó akkordokat már ő vezényli le.

Az Unió (Memorandumului) és a Mátyás király utca találkozásánál egy új gyalogátkelő keletkezett. Valójában “fölösleges”, hiszen ez egy gyalogos övezet, de a mintája sem a megszokott fehér csíkos: úgy néz ki, mint egy népi terítő. Cristina Curcan Folc-Lor című műve a szövést hozza vissza a mindennapi életbe egy olyan formában, amit nap mint nap használunk.

Néhány lépésre innen a Galeria A1 ráduplázott: egy nem használt üzlethelyiség kirakatába került az Aprozar című munka. Az apró betűs szöveg előtt valóban megállnak a járókelők, és elolvassák William Saroyan Néhány szegény című novelláját, pedig a város egyik legforgalmasabb pontján van.



galeria_8844.jpg
Ötszáz pici csengettyű
galeria_8845.jpg
galeria_8846.jpg
galeria_8847.jpg
Hegedűs üldözés
galeria_8848.jpg
A zene végül legyőz
galeria_8849.jpg
Emil Boc hallgatja a hegedűszót


Az Unió utca buszmegállójában egy ottfelejtett utcai telefonfülke áll. Pontosabban csak kvázi-ottfelejtett, mivel a telefon még mindig funkcionális, de hány embert látunk mostanában utcai telefont használni? Akár az alkalmazott újrahasznosítás (adaptive reuse) elvének is megfelelhet Radu Leşevschi Nomád könyvtár címet viselő projektje: a fülke polcain könyveket helyezett el, amelyekből szabadon el lehet vinni, azzal a feltétellel, hogy egy másikat teszünk a helyébe. Pontosabban lehetne, ha egyes fülesek szerint


nem fosztották volna ki egy óra alatt.


A városban számos tábla jelzi, merre van a Szépművészeti Múzeum vagy a Botanikus Kert. A kolozsváriak számára viszont a mindennapi, állandóan belakott terek ugyanúgy a város fontos részeit képezik, mint a turisták “must see” célpontjai. Lala Panait és Silviu Medeșan kilenc különböző útkereszteződésen helyezett el színes irányjelzőket, amelyek az Ószer, a Rózsák parkja vagy éppen az Ecsetgyár felé mutatnak.

A Gheorghe Sincai utcában (amely az Unió utcát a Béke térrel köti össze), hosszú, eddig kopár kerítés húzódik. Ide került fel négy pannó, amelyek munkaruhákat ábrázolnak, azok szótári meghatározásával, illetve egy webcímmel: muzeulmuncii.ro. A link azonban nem létezik, A munka múzeuma (Gabriela Toma) nem egy “olyan” múzeum, nem lehet csak úgy lecsekkolni – hordani kell ahhoz, hogy értsük.


A projekt egyre terjeszkedik, ez a pozitív oldala, de a közösségben szinte semmit nem mozdít, emellett egyes munkákat nagyon rövid idő alatt vandalizálnak, és ez problémás – mondta a Transindexnek Szakáts István kurátor. Az emberek visszaélnek a munkák sérülékenységével, de az, hogy a pusztítás miért ennyire öncélú, még mindig teljességgel érthetetlen – vélte.

A munkák idén kimondottan arra koncentrálnak, hogy az ember megálljon, és nemcsak egy kirakat előtt (ahol amúgy is megállna, amennyiben funkcionál), hanem olyan pontokon is, amelyeken kevéssé számítunk művészetre. Akárcsak a járókelőt a hegedűsök, a művészet is megpróbál “üldözni” minden utcasarkon. Az már más dolog, hogy Kolozsvár még a harmadik kiadásra sem volt képes megfelelően felkészülni.

További munkák: Larisa Sitar – a lakosok által kitaposott ösvény, mint alternatív útvonal a Szamos-parton; Visual Artist - Visual Artist changed his/her relationship status című kivetítők a bevásárlóközpontokban, 404 – pannók a kultúra sorsáról, Andrei Fărcășanu – Instantaneu, amely szavakkal mond el egy olyan látványt, amelyet leginkább fotón szoktak megörökíteni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS