2018. december 10. hétfőGombóc, Judit
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A közönségen tesztelte a véres dinnyét Lakatos Róbert

R. T. 2013. február 08. 15:46, utolsó frissítés: 15:49

A Személyi figyelő c. film kolozsvári tesztvetítésén bebizonyosodott: ha kell, tényleg vécékagylóként bámuljuk a ránk ülő áldozat fenekét.


Nem túl gyakran van felénk példa tesztvetítésekre, nem is bővelkedünk az erdélyi magyar játékfilmekben, hogy erre gyakrabban kerülhetne sor, ezért Lakatos Róbert és Bálint Athur Személyi figyelő című kisjátékfilmjének kolozsvári tesztvetítése kényelmesen ritkaságszámba megy. Talán éppen emiatt is, a közönség szempontjából biztosan letesztelődött: jócskán összezsúfolódtak az emberek a Bulgakov teraszán, s a nézőket a film kezdetéig pusztán egy akkorácska gesztussal is boldoggá lehetett tenni, mint egy ablak megnyitása. Viszont a tesztvetítés egyik lényege, éspedig hogy javaslatok érkezzenek, amelyek alapján a film végleges formája még alakuljon, szinte teljesen kimaradt:

ide mindenki nézni jött,

és nem feltétlen beszélni. Még az sem számított, ha ki kellett tekernie a nyakát, hogy a terasz állandó képernyőin lásson is valamit.

Hangulatteremtőnek Nagy Koppány Zsolt, a film alapját szolgáltató novella szerzője egy lazábban kapcsolódó, hivatali novellát olvasott fel, amelyből kiderül, hogy a kávé a hivatalnok legjobb barátja, és az erre rendszeresített állami alkalmazott pislogás nélkül lebeg a közigazgatás homályzónájában. A film alapjául szolgáló novellának csupán azon bekezdéseit olvasta fel, amelyek ott érnek véget, ahol a film elkezdődik. A Kígyó névvel illetett megfigyelő olyannyira képes beleolvadni a környezetébe, hogy ezáltal "valóban" láthatatlanná válik, és mintegy mitológiai-spirituális dimenzióba lép át: "csak az láthat engem, aki hisz bennem".


A megfigyelő feladata, hogy a hivataltól elrendelt személyeket megfigyelje, majd ha eljött az ideje, végezzen velük. Ebből kifolyólag a film - mint azt korábbi verkfilmünkből is sejteni lehet - harminc perces időtartamához képest

tobzódik a véres jelenetekben,

amelyek viszont annyira groteszkek, hogy már-már annyira sem vehetőek komolyan, mint mondjuk Rodriguez gitártokból vagy kalasnyikov-műlábból leadott sortüzei. Nem kell persze ennyire eltúlzott vagy látványos erőszakra gondolni, ez inkább "helyi jellegű" marad: a dinnyeszelő kés a lékelt darabon szúrja át a koponyát, vagy a megfigyelt megfigyelőt szó szerint belefojtják a tejesüvegbe.



A Személyi figyelő nem színészcentrikus film, mondta róla Lakatos, ennek ellenére a színészi játék nem elhanyagolható: Györgyjakab Enikő, Marosán Csaba, Boros Lóránd, Kovács Ferenc mind jól hozzák a - Györgyjakab Enikőén kívül - csak rövid ideig megjelenő karaktert.

Bálint Arthur operatőr munkáját külön érdemes kiemelni: a képek szépsége, precízsége tökéletes ellentétben áll a - egy elcsípett bulgakovi magánbeszélgetésben jó betegnek nevezett - történet őrült elemeivel, viszont éppen olyan pontos, mint ahogyan a megfigyelő a munkáját végzi. A tárgyak "szemszögéből" való láttatást - amely a filmnek és a novellának is a legerősebb ötlete - szintén remekül oldják meg: ha kell,


tényleg vécékagylóként bámuljuk a "ránk ülő" áldozat fenekét.


Lakatos Róbert felemlegetett néhány olyan korábbi visszajelzést, miszerint az emberek tovább is nézték volna - nem feltétlen azért, mert olyan jó, hanem mert nem értették, miről szól. Pedig a történet még a novellához képest foghíjasabban is egészen követhető, nem is szólva a hangulatról, az abszurditásról, amelyet a már-már hajtépősen monoton narráció teljesít ki. A rendező különben arra számít, hogy a beszélgetést követő napokban befussanak különféle javaslatok, ha már a helyszínen ez elmaradt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS