2018. április 25. szerdaMárk
21°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Bányavakság: szép a táj, kár, hogy lakott

B. D. T. 2013. április 23. 15:50, utolsó frissítés: 2013. április 24. 11:01

#i#Welcome to Transylvania#/i#, üdv a Purgatórium egyik, feltehetően már a Pokollal határos bugyrában. Járkáló, beszélő, veszekedő zombik tesznek úgy, mintha élnének ebben a teszvesz-faluban.


Gépiesen görgetik a napokat maguk előtt, két dolog dobja fel őket: a játszmák és a pálinka.

Székely Csaba Bányavakságában a magyar községből magyar faluvá lefokozott, névtelen hely bárhol lehetne a világon:


egy zárt közösséget belülről bomlaszt szét

az alkoholizmus, erőszak, korrupció, gyűlölködés, butaság és az ismeretlentől való babonás ódzkodás. Az emberek képtelenek változni, változtatni, belefásulnak, alkoholisták vagy öngyilkosok lesznek, kitörni csak egyféleképpen lehet: ha valaki elmenekül.



Fotók: Vargyasi LeventeFotók: Vargyasi Levente


Ince (Szakács László) részeges, lecsúszott exbányász, akit egyetlen dolog különböztet meg hasonló falubelijeitől: ő a polgármester. Vissza akarja választatni magát, hogy nyélbe üthessen egy kétes erdőkitermelési ügyletet, és a kenőpénzből vígan élhessen családjával. Nem veszi észre, hogy két családtagjának teljesen mások az elképzelései, igényei, mint amit ő rájuk tukmálna: testvére, Iringó (Nagy Dorottya) városi garzonról álmodik, Ince lánya, Izabella (Czikó Julianna) Olaszországba akar kimenni, nem is kéne neki soha az a ház, amit az apja az ő számára vásárolna vissza. Ince önzéssel vádolja őket, hiszen saját értelmezésében „önző az, aki csak magára gondol, ahelyett hogy velem törődne”.

Minden szereplő antihős, senki sem szerethető, csak sajnálható. A köztük lévő érzelmi kapcsolatok is formátlanok, primitívek, ellentmondásosak, szeretet helyett kényszerű egymásrautaltság, kihasználás, manipuláció, bűntudat van. Az egész reménytelen bagázsból a kívülállóról, Florinról (Bányai Kelemen Barna), a román rendőrről tudjuk elképzelni, hogy ha visszamenne a városba, ahonnan jött, boldog lehetne; a többieket túlságosan behálózta már a miliő, még ha sikerül is elmenekülniük, bárhova mennének, magukban hordoznak valamiféle deficitet. Nem veszik észre és nem látják, mennyire szánalmasak: ez a bányavakság.


Aki túl régen lenn van, a sötétben,

még ha el is indulna felfele, ahol már beszűrődik a fény, saját árnyékát sem ismerné fel a platóni barlangban.

Félrevezetett, szédült, mindenféle pótvalóságról hallucináló élőhalottként evickélnek egyik napról a másikra. Olyan az egész, mint egy állatorvosi ló: szinte minden szereplő felnagyított, sztereotipikus jegyeket hordozó figura. Ince a korrupt, műveletlen, opportunista megélhetési politikus, akinek annyi sütnivalója sincs, mint egy halott hintalónak, egy balfék. Egyáltalán hogy jutott idáig – tehetnénk fel a kérdést, a válasz pedig alighanem abban rejlik, hogy ő kicsivel jobban tudta eddig manipulálni a sorstársait, és hát ugye tudjuk, minden nép megérdemli vezetőit.

Ellenfele, Izsák (Ördög Miklós Levente) a mélymagyar, sovén, arrogáns, erőszakos újgenerációs politikus. Hévvel ostorozza ellenjelöltjét, s sikere feltehetően abban rejlik, hogy gyűlöletbeszéd-áradatában néhol igazságmorzsák is előfordulnak,


akárcsak alkoholkeringésében a vérnyomok.

Emiatt szemet hunynak a választók afölött, hogy letarolta az erdőket (meg hát pénze is van, vállalkozó, biztosan azt gondolják róla, emiatt kevesebbet fog lopni polgármesterként).

A nők vérlázító alávetettségben élnek ebben a patriarchális világban, eszközök, a családon belüli erőszak sorozatos áldozatai. Iringó kiszolgálja Incét, végzi a piszkos munkát, mint ahogy feltehetően azelőtt a házasságában is tette, habár anyagilag elviekben független. Egyetlen fegyvere a szókimondó trágárság maradt, valószínűtlenül cikornyás káromkodásokat zúdít testvére fejére, de Izsáknak is beszól. Izabella anyagilag a férfiaktól függ, gyermeki szeretetet vagy éppen szexet vásárolnak tőle. Mégis a nők azok, akik változtatni és túlélni akarnak, s a sorozatos tragédiák, baljós fordulatok eltaszítják őket addig a pontig, amikor már lépni kell.



Florin lehetne talán a változás kovásza, aki egy külső rend igazságszolgáltatását érvényesíthetné ebben a széthulló közösségben, ám hiába próbál szót érteni a falubeliekkel, ügyesen manipulálva válaszokat szerezni kérdéseire, felgöngyölíteni a bűnügyeket, csalást, gyilkosságot. Bukásra van ítélve, marad minden a régiben, vagy még rosszabb lesz, folyik le a torkokon a töméntelen tömény, maradnak a régi görcsök, most már egy új, veszélyes, agresszív és buta szélsőjobbos vezetés alatt.


Pedig milyen szép helyen laktok, szeret titeket az Isten

– mondja a magyaroknak a román rendőr. Kár, hogy lakott, tehetnénk hozzá – de van remény, hiszen csak idő kérdése, amíg egy alkoholisták lakta falu elnéptelenedik.

Az egyéni sorsok alakulásának múltbeli okaira tragikomikus jelenetek és párbeszédek sorában egyfajta választ kapunk, sejtjük, kit mi mozgat, kinek mi a fóbiája, rögeszméje. Egyszerű, statikus díszlet ad teret a nagyon jól felépített karakterek játékának. Az élőzenei aláfestés különleges, jól ellentpontozza a humort és iróniát. A szereplők állandóan ismétlődő szavajárásai, nyelvi bakik, szóviccek gondoskodnak arról, hogy az egyébként komor történet nézője ne fulladjon teljes depresszióba, és nevetni tudjon azon, mivé is lettek, mivé is lettünk.

A közösség lecsúszásának miértjére azonban nincs egyértelmű válasz. A bánya bezárásával kezdődött volna? Nem tudjuk, de sejtjük, hogy nemcsak a rendszerváltást követő gazdaságszerkezeti változások okolhatók. Kellemetlen igazságokon rágódhatunk kifele menet.



Akárcsak a Bányavirág esetében, erről a darabról nem írni vagy olvasni kell, hanem megnézni. Remélhetőleg minél több vidéki településre is elviszi a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick Stúdió. Sepsiszentgyörgyre a 22. Szent György Napok keretében hívták az előadást. A részletes szereposztás és további információk ezen a linken érhetők el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS