2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tudnak valamit ezek a szlovákiai filmesek

G. L., R. T. 2013. június 10. 18:12, utolsó frissítés: 2013. június 11. 12:41

Családi veszekedésekkel, ordibálásokkal, konfliktusokkal teli dráma, és skinhead tini, félcigány kistestvérrel: Bálint Arthurral és Lakatos Róberttel néztünk szlovákiai filmeket.


Még a TIFF előtt eldöntöttük, hogy figyelni fogunk Prikler Mátyás filmjére, így az, hogy Bálint Arthur épp ezt választotta ki közös megnézésre és megbeszélésre, épp kapóra jött.

Tényleg megérte megnézni a Polus Center mozijában vetített Köszönöm, jól! című, családi veszekedésekkel és generációs konfliktusokkal dúsított kétnyelvű drámát. A filmben gyakorlatilag három összefonódott történet látható: az egyikben a tehetős, vidéki vállalkozó kettős életét és az annak hátterében álló személyes tragédiát ismerhetjük meg, a másikban ez egyik alkalmazottja, Attila válságos házasságába nyerhetünk betekintést, míg a harmadikban a váratlanul megözvegyült, beteges édesapja leépülésének lehetünk a tanúi.

Bálint ArthurBálint Arthur
Sajnos a városszéli moziban nem sokan érdeklődtek a film iránt, és csak reméljük, hogy a szombati Győzelem mozis vetítésen már többen voltak a nézőtéren.

Miért pont ezt a filmet választottad?

- Egyszerűen nem volt időm a TIFF programjában nézelődni, mivel épp vágok. Matyit meg ismerem, korábban pedig láttam a filmjének a rövidebb változatát, amit nagyon szerettem, és ezért a hosszú verziójára is kíváncsi voltam. Másrészt meg közel áll hozzám a stílusa is, s most jó volt ilyen lassú, dokumentarista stílusban forgatott filmet nézni. A sok pörgés után jó megnyugodni.

Ez egy elég hosszú, több mint két órás film. Közben arra gondoltam, hogy vajon te mit vágnál ki belőle, hogy rövidebb legyen? De tágítom a kérdést, te mit változtatnál meg benne?

- Én a saját filmjeimmel úgy vagyok, hogy egy-két évvel később csak a hibákat látom, és akkor tudom, hogy mit kellene kivenni belőle. Ebből a filmből én nem vennék ki semmit. Most láttam először, nekem így jó volt, élmény volt. Az viszont lehet, hogy Matyi rövidítene a filmjén, mivel nézőbarátabbá szeretné tenni.



Nekem azért tetszett ilyen hosszan, mivel nem az a fajta film, amiben egy konkrét cselekményt mesél el a rendező, hanem inkább olyan, amely önelemző magatartást hoz ki a nézőből, amihez viszont idő kell. Nem egy történet, amit úgy kell elmesélni, hogy valamilyen formában legyen eleje, közepe és vége. Attól függően, hogy ki nézi, ezerféle dolgot jelenthet. Nem szájbarágós, nem úgy meséli el a történetet, hogy mindenki értse, hanem csak megmutat egy világot. Ez a távolságtartás pedig a képi világtól elkezdve mindenre jellemző ebben a filmben.

Olyan mintha belesnénk az ablakon, alatta pedig önelemeznénk magunkat, a saját életünket vagy akár a rokonaink életét. A lényeg, hogy gondolkodunk. Egyáltalán nem a cselekmény a fontos.

Nekem a mérgezett családi kapcsolatok megmutatása miatt volt nagyon erős a film, ez hatott meg a legjobban. Rád mi volt a legnagyobb hatással?

- Az volt még benne a plusz, hogy amikor hirtelen valaki nem ilyen mérgezetten viselkedett, tehát jót próbált tenni a másikkal, akkor az azért volt, mivel elveszített valamit, és próbálja visszaszerezni. Attól szép a film, hogy megmutatja, ha ilyen formában éljük az életünket, akkor arányaiban az életünk is ilyen: kilencven százalékban agresszivitás, és amikor jók vagyunk, akkor azzal valami célunk van.

Még a szerkezete is úgy van felépítve, hogy a hétköznapi – házon, családon belüli – agresszivitást olyan hosszan – vágások nélkül – mutatja be, hogy úgy érezzük, mi nem akarunk ilyen veszekedősek lenni. Ilyenkor mindig egy kicsit magunkon gondolkodunk el. Nekem hirtelen az összes ilyen hibám eszembe jut, amit elkövettem.



Jól éreztem, hogy a pénz a mozgatórugója ennek az egész mérgezésnek?

- Nem a pénz, hanem a kétségbeesés, hogy bármikor, egyik-napról a másikra vége lehet az életünknek. Mert tulajdonképpen mind túléltek, mert panellakásokban laktak, és gondolom, hogy a gazdag szereplőt kivéve mind minimálbérért dolgoztak.

Filmesként tudom, hogy mindig bizonytalan a lét, és ez időnként kétségbeesetté tesz. A kétségbeesésben pedig nehezen tudod magadat okolni, mindig másokra vetíted ki azt. Szóval szerintem nem a pénzről szólt ez az egész, hanem a pénz hiányáról, hogy egyszer csak eljöhet az a pillanat, amikor nem lesz pénz, és akkor egyszerűen nincs élet sem.

A TIFF-en a Fókusz Szlovákia szekcióban vetítették a filmet. Mit tudsz a szlovák filmekről, milyenek? Ez mennyiben volt szlovák film?

- Az a baj, hogy nincs rálátásom a szlovákiai filmekre. Nem nagyon láttam egyet sem, úgy hogy nem tudom megmondani, hogy milyenek. Gondolom, hogy inkább a csehhez közelít, mivel nincsenek még olyan rég óta külön, hogy tipikusan szlovákról beszélhessünk. Mondjuk a Matyi filmje nekem közelebb áll a román újhullámhoz, de el tudom képzelni, hogy Szlovákiában is forgatnak így filmet.




Mira Fornay: My Dog Killer

A Fókusz: Szlovákia szekcióban néztük meg Lakatos Róbert rendezővel a My Dog Killer című filmet, amelyről kezdetben csupán annyit tudtam, hogy „egy neonáciról szól, akinek van egy kutyája”. Mira Fornay filmje a morva vidéken játszódik, de a romaellenesség és az általános nyomor igazából szinte bárhol Kelet-Európában lehetne, ahol „minden probléma forrásának” a cigányokat tekintik.

A „sztori” viszonylag egyszerű, egy mondatban úgy foglalhatnánk össze, hogy a beilleszkedési nehézségekkel küszködő, wannabe-skinhead Marek kutyája, Killer - részben véletlenül - megöli Marek félcigány féltestvérét, akit maga Marek rabolt el és kötözött meg, de megölni valószínűleg nem akarta. Fornay amatőr színészekkel dolgozott, és talán emiatt is képes távolságot tartani: a tragikum ellenére nincs drámázás, könnyek, értékítélet.

A film ugyanis nem „szól” sem a cigányokról, sem a két szülő közt a pad alatt ragadt főszereplőről, hanem helyzetkép egy olyan vidékről, ahol tapintani lehet a feszültséget, a félelmet, a kilátástalanságot. Végig ránk telepedik a nyomasztó hangulat, soha, egyetlen pillanatig nem látunk reményt arra, hogy a helyzet megváltozna, még csak az okokat sem tudjuk meg – egyszerűen azt, hogy ez van, és rossz, mindenkinek, bőrszíntől függetlenül.

Lakatos RóbertLakatos Róbert
Miért éppen ezt a filmet választottad?

- Részben azért, mert ebből a korszakból és térségből írom a doktorimat: arról, hogy a közép-kelet európai filmművészetben a dokumentumfilmek és a játékfilmek milyen hatással vannak egymásra.

Szerinted mi volt a legjobb a filmben?

- A film legnagyobb érdeme, hogy Marek karakterét nagyon eltalálta. Nem állítja, hogy tudja az igazságot, nem próbálja elmondani azt, amit nem értünk. Jó a titokzatosság, mert már elegem van nekem is, és a fiatal rendezőknek is abból, hogy a rendezők mindent tudnak a valóságról.

A filmben jól látszott az a szándék, hogy a rendező el akarja rejteni előlünk Mareket, a karakter elbújhat a néző elől. Sokáig nem nézünk a szemébe, a kamera is hátulról követi, és azért nem tudunk szembenézni vele, mert ő sem tud saját magával.

Teljesen egyetértek azzal, amit Cristi Puiu mondott nemrég, hogy a rendezőnek nem szabad arrogánsnak lennie. Kétfajta arrogancia van: ha a rendező előre tudja, hogy mi fog történni, és pontos, ok-okozati történetet épít fel, illetve a kamera arroganicája, amikor a kamera előre tudja, mi fog történni, és azt is mutatja. Mira Fornay ezt teljesen elkerülte, jó példa erre az a jelenet, amikor Marek az anyját várja, és mi vele együtt várunk, majd megjelenik egy nő, akire rácsodálkozunk, hogy ő lesz vajon Marika, majd csalódunk, amikor kiderül, hogy nem, és csak jóval később jelenik meg az igazi Marika.

Mit gondolosz a többi karakterről? Ugyan sokat nem tudunk meg róluk, de Marekről sem.

- Mivel Marek mellett még két mellékszereplő van, a többi epizódszereplő, és ezek nagyon jól hozzák az epizódszereplők sajátosságait, ami ugye egy erős tulajdonság, és mást sem tudunk meg róluk. A casting emiatt sokáig is tartott, gondolom azért, hogy megtalálják azokat az amatőr szereplőket, akik tudnak azonosulni ezzel az egy-egy tulajdonsággal.

Volt-e szerinted egyetlen kiemelkedő jelenet?

- Nagyon tetszett az, amikor rájövünk, hogy a félcigány kisgyerek valójában Marek öccse, és elkezdi követni – fél is tőle, de barátkozna is vele. Nagyon erős az a jelenet.

Hogyan helyeznéd el a My Dog Killert a szlovák filmművészeten belül?

A szlovák filmiskola nagyon fiatal, ’89-ben alakult meg csupán. Utána gyenge, giccses játékfilmeket forgattak, és először dokumentumfilmekben jelent meg egy erős vonal, majd 2009 környékén az a fiatal generáció, amely a szlovák újhullámot képviseli, sok női rendezővel. Dokumentarista realizmusnak nevezhetjük leginkább.

Különben a TIFF mindig eltalálja, hogy melyik országokra érdemes odafigyelni, és most is így volt: a Fókusz Szlovákiával jól ráéreztek arra, hogy ebben az országban éppen történik valami a filmmel.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS