2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kuti Botond: igyekszem hasznot húzni a "szerencsés balesetekből"

kérdezett: Moldovai Rita 2013. július 02. 17:36, utolsó frissítés: 2013. július 03. 14:46

A többféle művészeti irányzatot szintetizáló festmények egy újszerű avantgárd alkotásmódra utalnak, amelynek elengedhetetlen eszköze a folyamatos kísérletezés. A fiatal szovátai festőnek most látható kiállítása Kolozsváron.


Újabb „galériába” érdemes betérni Kolozsváron, főként ha a fiatal erdélyi magyar képzőművészek alkotásaira vagyunk kíváncsiak. A magyar főkonzulátus rendezvénytermében (Főtér 23. szám, hátsó udvar) jelenleg éppen Kuti Botond festőművész alkotásaival ismerkedhetünk meg.

Kuti Botond festményei egyfajta nosztalgikus emlékezés szűrőjén keresztül, olyan módon mutatják be az elmúlásnak, a pusztulásnak a folyamatát, amely teret enged a néző képzeletének is. A többféle művészeti irányzatot szintetizáló festmények egy újszerű avantgárd alkotásmódra utalnak, amelynek elengedhetetlen eszköze a folyamatos kísérletezés. Kuti Botond olyan szakmai tudással próbálja ki és vonja össze a különböző festési technikákat, amelynek végeredményeként egy káoszszerű kiegyensúlyozottság jön létre. Pusztulás és harmónia egyszerre.

Kuti BotondKuti Botond
A fiatal alkotó édesapjának, az ugyancsak képzőművész Kuti Dénesnek a hiperrealista tájképei itthon és külföldön egyaránt ismertek. Az édesapa szerint fia festési technikája azonban nagyon távol áll az övétől, egy hihetetlenül bonyolult folyamat, amelynek során a véletlenek játékából hoz létre egy harmonikus egészet. Ez pedig egy egy rendkívül "kockázatos" módszer, mivel olyan tudatalatti tartalmakat hozhat elő, amelyeket nehéz kontrollálni. Erről az alkotási módszerről, a folyamatos kísérletezésről és a kolozsvári egyéni kiállítás jelentőségéről kérdeztük a festőt.


Mióta festesz? Mikor és minek a hatására döntöttél a festészet mellett?


- Egészen kisgyermek korom óta foglalkoztatott, szinte állandó jelleggel, egy általános értelemben vett kreálás, alkotás. Gyermeki kíváncsiságom leggyakrabban édesapám műtermébe kényszerített. A látvány, ami abban a környezetben fogadott, számomra már akkor egy különleges, varázslatos, és rendkívül vonzó jelenség volt. Ezért azt mondhatom, valahol ott kezdődhetett, bár öntudatlanul még, de őszinte érdeklődéssel, a festészet iránti lelkesedésem.




Családodban már hagyomány a festészet, ez mennyiben jelentett pozitívumot a számodra? Esetleg érezted a negatív hatásait is?

- Mindenképp szerencsés ajándékként tekintek arra, a mondhatni tálcán kínált tapasztalatszerzésre, amelyet az otthoni, művészi légkörben szerezhettem, mert ezáltal korán elkezdődött bennem a gyakorlati és szellemi felkészülés. Későbbi éveimben kezdett kialakulni egy olyan felelősségtudat, hogy mindezen előnyöket a lehető legjobban kamatoztatva, mindennel el kell majd számolnom. Egyszóval kialakult egy olyan bénító megfelelési kényszer, ami, úgy gondolom, egy negatívum lehet, azaz a kibontakozásomat korlátozó tényező.





A munkamódszered mottójaként édesapád az „irányított véletlent” javasolná. Mennyiben értesz ezzel egyet?
 
- Találónak tartom, hisz tömören megfogalmazva végül is erre törekszem alkotás közben. A véletlen, vagy nevezhetném "balesetnek" is, egyenlő a kockázatvállalással, és ebben rengeteg szerepe van a szerencsének. Egy-egy spontán változtatás, a majdnem kész munkába való radikális beavatkozás esetén csak bízni lehet abban, hogy ez a végső látvány javát fogja majd szolgálni. Egyre inkább igyekszem hasznot húzni minden olyan "szerencsés balesetből", amely nem várt, újszerű elképzelésekre, érdekes technikai megoldásokra világít rá. Káoszból rendet teremteni, és a megfelelő helyzetben uralni az intuitív, ösztönös impulzusokból született gesztusokat. Ez lenne röviden az én munkamódszerem.

Magdó János főkonzul, Kuti Botond festőművész, Márton Evelin író és Németh Júlia műkritikus a megnyitón <i>(a szerző felvételei)</i>Magdó János főkonzul, Kuti Botond festőművész, Márton Evelin író és Németh Júlia műkritikus a megnyitón (a szerző felvételei)



A megnyitón azt mondtad, hogy nem szereted a könnyedén kivitelezett munkáid. Miben is áll az alkotási folyamatod, a „pokoljárásod”?

- Nem tudom, mennyire egészséges az a hozzáállás, amivel én viszonyulok az alkotáshoz, viszont érzem, hogy amíg nem lepem meg saját magam, amíg valami számomra újszerű dolog nem csillan meg a készülő képen, addig szinte értelmetlen az egész munka. Az én "pokoljárásom" ott kezdődik, amikor nem érkezik meg a várt eredmény, ilyenkor egy kétségbeesett kínlódás, egy elég agresszív és türelmetlen beavatkozás veszi kezdetét, ami gyakran a munka megsemmisítéséhez is vezet... 

Ebben az állapotban számomra nem létezik recept, jó vagy rossz módszer, felhasználok bármilyen eszközt, anyagot, ami a kezem ügyébe kerül, és amit használhatónak látok. Az elkínzott felületek, a lekapart festék, hol sikeres, hol pedig sikertelen kísérletezéseim nyomai. Mert kísérlet az egész, és ebből kizárólag tanulni, tapasztalni lehet, úgy gondolom.

Elhangzott az is, hogy számodra a téma nem fontos, és csupán egy ürügy a különböző technikák kipróbálására. Kifejtenéd ezt bővebben?

- Az elsődleges szempont számomra általában, hogy az összkép egy színeiben, kompozíciós szerkesztésében, és technikai kivitelezésében izgalmas látvány legyen. Esetemben tehát nem a "mit?" hanem a "hogyan oldom meg?" kérdés tevődik fel. Persze kell egy fonál, egy gerinc, amiből kiindulok. Ezek általában figuratív képek, a drámai, az abszurd, a különös atmoszféra mindig érdekelt, és inspirált. A tematika mégis csak később tisztul ki és igazodik kellő mértékben a kompozíciós vázhoz, de legtöbbször csak burkoltan, rejtve utalok valamiféle konkrétumra, alakra, tárgyra, vagy táj jellegre, helyet hagyva a néző fantáziájának.




Egyénileg és csoportosan már szerepeltél sok bel- és külföldi kiállításon is. Eddigi pályád során mire vagy a legbüszkébb?

- Pontosan nem tudnám megmondani, melyik volt a számomra legfontosabb esemény, mindegyiket fontosnak tartom... Édesapámmal 2011-ben közösen állítottunk ki Németországban, Brühlben. Erre különösen büszke vagyok.

Mit jelent számodra az, hogy itt Kolozsváron állíthattál ki? Ott, ahol tulajdonképpen egyéni stílussal rendelkező festővé váltál.

- Őszintén szólva nagy kihívás volt ez nekem. Lassan 10 éve élek Kolozsváron, ezért úgy gondoltam, ha itt kiállítok, arra nagyon fel akarok készülni, a legjobb alkotásaimat szeretném megmutatni. És az, hogy a város Főkonzulátusán lehetett mindez, nagy megtiszteltetés volt a számomra. Sok pozitív visszajelzést kaptam, de közel sem vagyok megelégedve eddigi munkáimmal. A kísérletezés, az útkeresés tehát nagy gőzzel folytatódik, rengeteg felfedezni való van még, és nem hiszem, hogy egyelőre beszélhetünk érett, egyéni stílusról...

Kuti Botond kiállítása július 25-ig, hétfőtől csütörtökig látogatható, 12 és 16 óra között. Eddigi a munkái a honlapján is megnézhetők.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS