2017. december 12. keddPandora, Gabriella
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kádsurfing után szerelemvonatozás a főtéren

R. T. 2013. augusztus 23. 11:04, utolsó frissítés: 11:04

A Demjén-koncert leginkább Szörényi Leventéről szólt, aki egy szál gitárral képes mindenkiből kiváltani a jó értelemben vett nosztalgiát.


Csütörtök este héttől az eszeveszetten csápolóké, fél kilenctől meg a nosztalgiázva andalgóké – és az eszeveszetten csápolóké volt a főtér a Kolozsvári Magyar Napokon: az alter-rock közönsége nem cserélődött ki a "régi rock" alatt sem, csak kibővült.

Fotó: Mohácsi László ÁrpádFotó: Mohácsi László Árpád


Az Intim Torna Illegál csak az idén másodjára jár Kolozsváron, de amúgy is visszatérő vendégek. Nem is csoda, elvégre


itt találták fel a diáknapozók a kádsurfinget,


lyukvágással, ahogy kell, és ezt még a Félszigetes fellépésükkor is felemlegették. Mostani koncertjükön az elvetemült rajongók gyúródtak az első sorokban, míg a Demjénre váró közönség lassanként foglalta el a teraszokat vagy a hátsó, de “jobb” állóhelyeket.

Demjén Ferenc és Szörényi Levente fellépésére viszont ismét dugig telt a tér, még szorosabbra, mint előző este. "Rózsi" egy kevéssé ismert dallal, a Túl a világ végénnel lépett színpadra, és dicséretére váljék, a kötelező Szabadság vándorait, Jégből vagyokot is úgy szórta el a koncertben, hogy nem egy örökzöld-megamixen éreztük magunkat. A közönség pedig bírta, első pillanattól az utolsóig, és hozták a szokásos "magyarnapos" formát: itt tényleg mindenki partiarc a maga módján.



galeria_12698.jpg
galeria_12699.jpg
galeria_12700.jpg
galeria_12701.jpg
galeria_12702.jpg
galeria_12703.jpg


Szörényi csak a végén jött, amit meg lehetett ugyan jósolni, de mégis,


mintha senki nem akarta volna elhinni,

úgy várták már az első dallamtól kezdve. Elvileg befejezte a koncertezést, de most sikerült meggyőzni, hogy színpadra lépjen. Nem bízta a véletlenre: a Miért hagytuk, hogy így legyennel, a saját dalával jött, az El kell, hogy engedj-jel, a Demjénével ment, közte pedig Az utcánra buliztatott, és nem csak azt a közönséget, akik amúgy is immár harminc éve minden házibulijukon beteszik.

Fotó: Kiss GáborFotó: Kiss Gábor


A Demjén-Szörényi-koncert a lezárt út kellős közepén táncra perdült középkorú házaspárról szólt. És a Szerelemvonatra a kötelező vonatozást elindító, fiatal első sorról. És a szülők nyakában bulizó kisgyerekekről, meg a Kell még egy szó alatt öngyújtót lóbáló alterarcokról.

De leginkább Szörényi Leventéről, aki az egy szál gitárjával és ismert akkordjaival képes még azokból is kiváltani a jó értelemben vett nosztalgiát, kicsit felemelő érzést, akiknek


nincs is ami iránt nosztalgiázniuk,

mivel nekik már csak “ez” a Szörényi jutott. Mindezt úgy, hogy közben egy pillanatig sem érezzük levitézlettnek, mert a hangja még mindig tisztán cseng, és azt sem kell mondania, hogy kezeket a magasba – úgyis ott vannak.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS