2017. december 17. vasárnapLázár, Olimpia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Zorán: Erdélyben mindig nagyobb az őszinte érdeklődés

2013. augusztus 27. 09:52, utolsó frissítés: 10:09

Zorán szerint a közönség mindig többet, jobbat vár tőle, és ő mindig a maximumot próbálja nyújtani. A kolozsvári koncertje előtt beszélgettünk vele.


Meg szokta nézni a '60-as, '70-es években készült koncert- és egyéb felvételeket magáról? Mai szemmel nézve mi a véleménye róluk?

- Kevés ilyen van. Csak a Ki mit tudról, meg táncdalfesztiválokról, tehát a hivatalos televízió által felvett felvételeket láttam anno. De nekem megvannak, el vannak téve. Ezek között sok olyan van, amin az ember ma már jókat nevet. Hihetetlen visszanézni, hogy mennyire kezdők voltunk, a szó minden értelmében, de mindig megvigasztalódok azzal, hogy meghallgatva pl. a korabeli angol felvételeket, azok között is nagyon sok "nevetséges" van. Tudom, hogy miért olyan, amilyen, akár megszólalásban, akár zenei tudásban – ez a kezdők, amatőrök korszaka volt.



Ön szerint hogyan változtak meg a közönség elvárásai az elmúlt 30 év folyamán?


- A közönség velünk együtt nőtt fel, ez abszolút érezhető. Ott volt a Metró klubba járó közönség, és amit mi ott játszottunk, az akkor a csúcs volt, és amit most visszahallgatva, persze hogy az ember mosolyog rajta. De a közönségnek ez pont annyira fantasztikus volt, mint számunkra az az érzés, hogy játszhattuk ezeket a külföldi dalokat. Imádtuk a hangulatot, akkor nagyon felszabadító ereje volt.

Nem szabad elfelejteni, hogy a '60-as években – még akkor, is ha a filmben, irodalomban és az összes társművészetekben is egy felpezsdült kulturális élet volt a jellemző, legalábbis Magyarországon –, mégiscsak a politikai rendszer determinálta az egész létünket. És azon belül ezt a zenét játszani egyfajta szabadságérzetet adott. Ez nagyon fontos volt a háttérben, még ha mi sem tudatosítottuk magunkban, de benne volt az örömünkben, hogy egyáltalán játszhatjuk ezeket a dalokat. Nem azért, mert megengedik, hogy játsszuk, hanem hogy rátaláltunk valamire, ami ezt az érzetet erősíteni tudta. Ezért nem volt annyira érdekes a szakmai része. Persze idővel egyre inkább az lett a fontos, de az első időszakban, ez a fajta filing, amit mi, már zenésznek mondható valakik éreztünk, ez nagyon fontos volt.

Az egyik interjújában azt olvastam, hogy a közönség elvárásai egyre nőnek. Ezzel párhuzamosan ön is egyre többet vár el magától?

- Remélem, hogy én előbbre tartok, mint a közönség elvárásai. (nevet) Magammal szemben mindenféleképpen magas az elvárás. És azért ez a közönség esetében sem annyira homogén, sokszor kesergünk magunkban, hogy nagyon leteszik a mércét, és elfogadnak pl. play back koncerteket, amelyekkel nagy sikert lehet aratni. Nincs semmilyen élő produkció és mégis ugyanúgy megtapsolják őket, mintha ténylegesen ott született volna meg a zene. Voltak ilyen korszakok, amikor a közönség igényessége egyáltalán nem merült fel, mint hajtóerő, de én úgy érzem, hogy az a közönségréteg, amelyik a mi zenénket szerette, az mindig is fenntartotta magának a jogot, hogy elvárja, hogy folyton egy kicsivel többet, jobbat halljon tőlünk.

Az erdélyi, kolozsvári közönséghez kell-e valamilyen különleges felkészülés?

- Nem, és ezzel a kolozsváriakat dicsérem. Én különben is az a fajta vagyok, aki mindenhol a maximumot próbálom nyújtani, és nem hiszem, hogy erre még rá kellene tenni egy lapáttal azért, mert az ember Erdélybe jön. Hozzáteszem, hogy azért - bárkivel összehasonlítva -, még ma is érezhető különbség van az erdélyi közönség részéről. Elég nehéz ezt megmagyarázni, de bárkivel beszélek, aki sűrűbben jár ide koncertezni, mindenki azt tapasztalja, még mindig van egy nagyobb fokú őszinte érdeklődés. És ezt az újságírókra is igaznak érzem, talán azért, mert ritkábban vagyunk itt, mint Magyarországon, vagy még mindig érdekesebb az itteni közönség számára, ha idelátogatunk. Mindenesetre van egy pozitív plusz érzetem, akárhányszor átjövünk a határon.

Zorán a közönségtalálkozón (Fotó: Kiss Gábor/ a KMN Facebook oldala)Zorán a közönségtalálkozón (Fotó: Kiss Gábor/ a KMN Facebook oldala)



"Zenei közízlés csúszda" – ezt a kifejezést is említi egy interjúban, olyan kontextusban, mintha folyamatosan menne lefelé a közízlés...

- Ez egy nagyon bonyolult kérdés, mert ebbe belejátszanak a kereskedelmi televíziók, illetve az összes kereskedelmi média, mert állandóan a statisztikákat nézik, hogy minek van a legnagyobb nézettsége, és akkor azt próbálják erősíteni. Ez egy nagyon komplex ügy, és talán már a tudományos elemzés szintjét üti meg, hogy mi is van a közízléssel. Nyilvánvaló, hogy a progresszívebb dolgoknak nehezebb a sora mostanában, mint talán korábban volt, de azért még mindig bőven van akkora része a közönségnek, amelyiket érdekli a jazz, vagy bármelyik igényesebb része a pop-rock zenének.

A kolozsvári közönségtalálkozón is említette, hogy figyelemmel kíséri a kortárs könnyűzenézek munkásságát. A zenei tehetségkutatóknak erre milyen hatása van, végül is az ön karrierje is ezek egyik elődjéből indult el?

- Jó, hogy vannak ezek a tehetségkutatók. Néha nagyon rossz a felhozatal, vagy kevésbé jó, mert fogynak a tehetségek, ez is egy véges tömeg. De azért mindig születnek újak, és a fiatalok egyszer csak megjelennek, amikor elérik azt a kort, amikor már a színpadra merészkednek. Úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy sok problémát felvetnek - pl. hogy mi lesz azoknak a sorsa, akik hirtelen felkerülnek a köztudatba, és aztán hirtelen elvesztik ezt az érdeklődést a közönség részéről - mégis jó, hogy vannak. Azért még mindig elég sok név maradt meg a köztudatban, statisztikailag nézve mindenképpen. Valószínű, hogy ezek közül nagyon sokan soha nem kerültek volna be a köztudatba, ha nincsenek ezek a tehetségkutatók.

Ez világszerte így van, gondoljunk most csak arra a magyar csoportra, amelyik egy brit tehetségkutató versenyen első helyezést ért el. Magyarországon már elvetették őket, otthon annak idején kiestek egy ilyen tehetségkutatóból. Szerintem ez egy olyan része a tömeges televíziósásnak, rádiózásnak, ami nagyon sokáig meg fog még maradni, mert mindig jön egy újabb - ez egy jól bevált műsorfajta. És ne felejtsük el, hogy ezek a tévék azért általában műsort csinálnak, nemcsak a tehetségkutatás szent eszméjéért dolgoznak, hanem mert műsort kell adni a közönségnek.

Októberben fog megjelenni a legújabb lemeze, mire számíthatunk?

- Az új lemez egy duett-lemez, amilyen még nem volt a pályafutásom során. Az ötletet az adta, hogy nagyon sok koncertemen voltak már vendégek a kollégáim, énekes és zenész kollégák is: Dés Lászlótól kezdve Presser Gáboron keresztül nagyon sok zenésszel léptem fel együtt. De ezek most speciel az énekes kollégáim, akiket felkértem, hogy újra énekeljük el azokat a dalokat, amelyeket annak idején közösen adtunk elő egymás koncertjein.

Ezekből most 11 dalt gyűjtöttem össze - sokkal több volt egyébként -, októberben jelenik meg, és februárban lesz a lemezbemutató koncert az Arénában. Persze nemcsak ennek a lemeznek a dalait fogjuk eljátszani, egy minimum két és fél, háromórás koncerttel kalkulálva nyilvánvalóan a repertoár többi dala is szerepelni fog. Új dalok most nem íródtak, ha valaki valahol már volt a koncertjeiken, akkor ott hallhatta is akár őket, de csak ott, és csak egyszer. Ezért is határoztam el, hogy ezt lemezen is érdemes lenne kiadni, mert azok az egyszeri alkalmak elszálltak...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS