2018. november 14. szerdaAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Székely Csaba: nem a székelyföldi tabutémákat vettem sorra

G. L. 2013. október 10. 18:48, utolsó frissítés: 2013. október 11. 11:16

A jelenleg legünnepeltebb erdélyi magyar drámaíró kolozsvári estjén az első CD-jétől a legutolsó, Vitéz Mihályról szóló drámájáig mindenről szó volt.


Székely Csabának, Erdély pillanatnyilag legtöbbet díjazott, leginkább sztárolt kortárs drámaírójának volt közönségtalálkozója Kolozsváron szerda este Balázs Imre József moderálásával. Úgy is mondhatnánk, hogy hiánypótló, mert jó rég nem volt (legalábbis a szerkesztőségben nem emlékszik senki arra, hogy lett volna), pedig már egy ideje igény lett volna rá.

Székely Csaba és beszélgetőtársa, Balázs Imre József (Fotók: T. Koós Imola/maszol.ro)Székely Csaba és beszélgetőtársa, Balázs Imre József (Fotók: T. Koós Imola/maszol.ro)


Az író-olvasó találkozók sajátossága, hogy mindig Ádámtól és Évától kezdődik a sztori, hogyha egy véletlenül betévedő – egyébként megnézném azt az embert, aki a Minerva ház első emeletére csak úgy betéved – is tisztában legyen, hogy ki ül az asztal másik oldalán. Székely Csabát nem nagyon kell/kellett bemutatni, sem a Transindex olvasóinak – írtunk már róla híreket, hogy ismét díjazták, készítettünk vele interjút és a Holt Költők Társaságának is (inaktív) tagja – sem a találkozó közönségének, többségük ugyanis a szerdaihoz hasonló találkozók állandó látogatói közül került ki,


de szerencsére így is derültek ki újdonságok, legalábbis kevésbé ismert tények a szerzőről.


Például, hogy 2004-ben megjelent Írók a ketrecben című kötetével lényegében egy időben CD-je is jelent már meg a Blackbeers nevű, ír zenét játszó zenekarral. „Szerettem volna elkülöníteni a zenét és az írást” – magyarázta Székely, aki az esettel kapcsolatban részletesen beszélt az ír kultúra iránti vonzalmáról. Majd arról sztorizott, hogy milyen körülmények között pályázott angolul a BBC-nél a Szeretik a banánt, elvtársak? c. rádiójátékával.

„Emléket próbáltam készíteni, hogy milyen volt a '89 előtti világ. Mondjuk ez (Szeretik a banánt, elvtársak? – szerk.) teljesen más világ, mint amilyenben én felnőttem. Furcsa környezet volt az iskolában akkori és mai fejjel is, furcsa dolgokat kellett csinálni, s meg akartam ezeket örökíteni – magyarázta, majd elmesélte a történetet, amikor Ceauşescu egyik Marosvásárhelyi látogatásának alkalmából a sárga virágok szirmait az iskolásoknak pirosra kellett festeniük, mert a piros virágok nem nőttek ki rendesen, a teret márpedig piros, sárga és kék színű virágok kellett díszítsék.

A beszélgetések között Szilágyi Palkó Csaba és színis tanítványai olvastak fel részleteket a műveiből. Székely a szerzői utasítás szerepét játszottaA beszélgetések között Szilágyi Palkó Csaba és színis tanítványai olvastak fel részleteket a műveiből. Székely a szerzői utasítás szerepét játszotta


Az esten az is kiderült, hogy a darab magyar fordítását használva – amelyet meglepő módon nem Székely Csaba készített – már monodrámává is átdolgozta, amelyet Sebestyén Aba marosvásárhelyi színész fog első ízben előadni.

A kissé merevnek induló beszélgetést – a közönségtalálkozók elég gyakran ilyenek, sajnos – Székely Csaba jól tudta megtörni a megfelelő időben beköpött poénokkal. És most nem arról van szó, hogy állandóan fogtuk a hasunkat a nevetéstől, de legalább kedélyes lett tőle a hangulat, s ez azért fontos.

Majd a hazai, magyarországi, illetve a BBC-s díjátadók hangulatáról mesélt, szerinte elsősorban a humorukban és a lazaságukban különböznek egymástól. „Mindenki laza a BBC-nél. Van egy fura, a Monthy Pythonból is ismert önironikus humoruk. Egyébként nem volt borzasztó nagy pompa. Még a magánbeszélgetésekben is visszatérő motívum volt a pénzhiány” – mondta, azt is hozzátéve, hogy a BBC a jól elmesélt történetet díjazta, mivel úgy volt megírva, hogy ők is megértették.


Rímeljen a Ványa bácsira –

viccelődött a Bányavidék trilógiára térve, amelyről elmondta, hogy egy olyan tipikus foglalkozást szeretett volna drámái témájául választani, amit ha kivesznek az egyenletből, akkor az egész közösség élete felborul.

„Lehetett volna egy vasöntöde is, csak akkor a címben nem nézett volna ki túl jól az, hogy Vasöntödevirág” – adomázott. Elmondása szerint a színpadi produkciókat Bányai Kelemen Barna előadása dobta meg, aki tökéletesen hozta a rendőrt, olyan, mint egy korai Robert De Niro. A szóhasználatára térve pedig csak annyit fűzött hozzá, hogy nem akart beazonosítható székely tájszólásban írni. „Azt szerettem volna, ha bárhol bárki el tudja játszani” – magyarázta.

A közönségtalálkozó gyakorlatilag könyvbemutatónak is beillett volna, előtérben a Magvetőnél megjelent Bányavidék-kötet A közönségtalálkozó gyakorlatilag könyvbemutatónak is beillett volna, előtérben a Magvetőnél megjelent Bányavidék-kötet


Az esetleges folytatás lehetőségét egyébként kizárta, elmondása szerint már az utolsó darabnál is unta, hogy ismét a bányáról kell írjon. „Meguntam elmondani, hogy isznak, hogy szegények, de mindenképp le kellett zárni a történetet. [...] Nem vettem sorra a székelyföldi tabutémákat a drámák írásakor, de azt tanultam, hogy egy darabhoz feszültség és téma kell, és én ezt találtam” – mondta.

Székely Csaba a Bányavidék-skatulyából a meglepőnek tűnő történelmi dráma irányába próbál meg kilépni. Az est végén a legújabb, Mihály vajdáról szóló drámájáról is beszélt. Elmondása szerint a Vitéz Mihály elsősorban dráma, és csak másodsorban történelmi.


„Annyira nem ragaszkodom a történelmi tényekhez,

ráadásul a román és a magyar források ellent is mondanak egymásnak” – mesélte, kiegészítve azzal is, hogy míg a magyarok kalandorként tekintenek a vajdára, addig a románoknak ő alapozza meg a történelmüket. A meglepő módon humoros történetet azzal magyarázta, hogy a humor segít eljuttatni az üzenetet. Példája szerint ha csak egy leprást teszünk ki, arra senki nem figyel, ha egy éneklő és zsonglőrködő leprást mutatunk, arra mindenki figyel. Szerint így egy humoros történelmi drámát is inkább megnézünk, mint egy egyszerű történelmi drámát.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS