Naplója szerint sokat olvas: szerzői: Gide, Santayana, Toynbeee, Arany, Vörösmarty (a titokzatos versek írója) és a Biblia. Anyjától Rómán keresztül kap levelet. A magyar irodalmat, a magyar nyelvet egyre közelebb érzi magához, a magyarokat egyre messzebb.

Európa után honvágyat érez, mely számára nincs többé. Egyre jobban hiányzik a haza:. „Otthon Leányfalu volt a legjobb. A kert, az illatok, az út Tahi felé, az édesség a levegőben, a gyümölcsök, a Nyerges télen, havas lejtőivel. Néhány téli és tavaszi reggel. Ez volt a legjobb” – döbben rá egy évvel megérkezése után.

A „hazátlanság kezd számomra világméreteket ölteni. Már nem tudok egyetlen helyet, élethelyzetet sem, ahol otthon érezném magam – Magyarország életérzés szempontjából éppen olyan idegenné változott, mint Amerika, vagy Ausztrália. Talán a tenger.” Márai Sándor írja le ezeket a sorokat. Önéletírásának, naplójának e részét kanadai kiadója tette közzé nemrégiben

	Márai Sándor műveinek leg- újabb kötetét a torontói Vörösváry Publishing Co. adta ki 2003-ban

Ami a Naplóból kimaradt címmel.

Gondolatai az 1953-tól 1955-ig terjedő időszakban íródnak. Ebben a korszakban irodalmi Nobel-díja kapcsán kissé igazságtalanul ítéli meg Churchillt, szintén rossz véleménye a van az emigrációját nem is messze töltő Molnár Ferenc Útitárs a száműzetésben c. regényéről, de nem kíméli a hazáját elhagyó magyar miniszterelnököt, Nagy Ferencet sem.

Lehet, hogy életművének ezt a részét nem is a nyilvánosság számára írta Márai, de aki szereti az meditatív Füveskönyvet, vagy olvasott Márai-naplót, az könnydén megszereti ezt a kötetet, mert itt az író, ha lehet még sarkosabban, direktebben fogalmaz.


Az amerikai életforma kritikusa

Az újonnan helyet kereső Márai a kultúra felől közelíti befogadó nemzetét. A rádiók és televíziók műsorát szegényesnek, de a zenei műsorokat igényesnek találja. Úgy véli, az átlagamerikai számára a nemiségben olyan tikok és lehetőségek vannak, mint a betörésben, a rablásban, a gyilkosságban. Bomlási tüneteket észlel. Nagyon hiányzik neki az olvasók Európában megszokott cinkossága.

Úgy véli, az USA feltalálta az írók nélküli irodalmat. Nem találja a kapcsolatot a kinti kiszakadtakkal. Az emigrációs magyarsággal – szerinte – nem lehet semmilyen viszonyt fenntartani, legfeljebb a betegápoló kapcsolatát, de bizonyos, hogy egy járványkórházban (s az emigráció éppen ehhez hasonlít), az ápolók éppen olyan betegek, mint a fertőzöttek. A Nyugat személytelenül pusztítja az egyéniséget. Amerika végzetesen elbukott, mégpedig az emberi méltóság megbecsülésében.

A korszerűnek mondott médiakritika nyitófejezetét alighanem Márai alkotja meg: „Délben tizenegykor kezdi mutatni a televíziós készülék Eisenhower elnöki beiktatásának washingtoni műsorszámait, s éjfélkor végez a mutogatással. Az emberi történelemben ez az első alkalom, amikor egy világeseményt a kortárs a cselekmény pillanatában szobájából, karosszékben nézhet. Valószínű, hogy egy napon így mutatják majd be a világ végét. A moderátor két szappanpor-reklám közt figyelmezteti a Channel-4 nézőit, hogy a világ vége következik. Ez most már nem lehetetlen.”


Halotti beszéd prózában

„Névjegyet akarok csináltatni: két nyomdában járok, de mindenütt elutasítanak, mert a nyomdásznak nincs Ékezete. De ez a két ékezet, nevemnek ez a két ékezete, ez én vagyok, ez az enyém. Azért nem mondok le az ékezetről, s tovább keresek New Yorkban egy kézinyomdát, mely elvállalja, hogy a nevem ékezetes legyen. Ezt a két ékezetet meg kell mentenem, mert a személyiségemet meg kell itt mentenem. Ékezet nélkül nem vagyok én.” – jegyzi fel az író a vers kiindulópontjaként szolgáló élményt.

A hazai Márai-kutatás dinamikusan fejlődik. Mészáros Tibor Márai-bibliográfiája (Helikon Kiadó) 11 880 tételt tartalmaz, tehát mindazt, amit Márai Sándor (1900-1989) hosszú élete során különböző nyelveken alkotott, s mindaz, amit róla a legkülönbözőbb könyvekben, újságokban leírtak. Ennek ellenére feltételezhető, hogy a naplóírásra tudatosan készülő író életművének feltáratlan részét máig kiadatlan naplói és rádiós jegyzetei teszik ki.

Ezt a hiányt apasztja a Vörösváry kötete. A kanadai kiadó jóvoltából a Márai-bibliográfia tételeinek száma 11881-ra emelkedett. Gyarapodni fog ez még ez a lista. Legyen ez a kötet egyszeri főhajtás a hétszeri csoda előtt, mely legyen dráma, regény vagy vers, egyre meg: aminek irodalom a neve.