2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tizenkét gyerek, egy ház, nagy szívás

Sipos Zoltán 2004. március 11. 17:54, utolsó frissítés: 17:48

A téboly 98 percig tart, ha egy 12 gyermekes család életéről készítenek filmet: az élmény nem mindig vicces, de van annyira szórakoztató, hogy az ember utódgyártási kedvre kapjon – bár ez szerencsére nem tart sokáig.





Végy tizenkét kölyköt, zárd be őket egy családi házba és már csak filmezni kell a komédiát – végső soron erről szól a Big Brother is. A Tucatjával olcsóbb (Cheaper by the dozen) forgatókönyvírója azonban nem a reality show-kból ihletődött: egy 1948-ban megjelent, hasonló című regényből merítettek.

A regénybeli családapa, Frank Gilbreth foglalkozását tekintve hatékonysági szakértő és üzemek számára tervez futószalagokat, miközben szent meggyőződése, hogy a gyermeknevelés nem más, mint egy gyártási folyamat: minél több a gyerek, annál kisebb az önköltség, úgyhogy össze is hoz tizenkettőt – valószínűleg nem szerv-kereskedelem céljából. A regényből már 1950-ben is forgattak egy filmet, most pedig


újramelegítették a témát:

a 2003-as adaptációban Tom Baker (Steve Martin) egy Isten háta mögötti kisváros, Midland középiskolája futballcsapatának edzője, másodállásban pedig Kate (Bonnie Hunt) feleségével együtt kisebbfajta állatkertet tartanak kordában. Hirtelen azonban Tomra rámosolyog a szerencse – felajánlják neki álmai állását: Chicago egy első-osztályú focicsapatát edzhetné.

Kétpercenként egy meglepetés, ha tizenkét gyerek van a házbanKétpercenként egy meglepetés, ha tizenkét gyerek van a házban


Költözni kell hát – az új lakhely: hatalmas családi ház Chicago egy felkapott lakónegyedében, ahogy az a családfő új státuszához illik. Közben Kate első, önéletrajzi ihletésű könyvét is kiadnák, így Kate-nek két hétig reklámoznia kell a kötetet.

Így Tomnak a családot is felügyelnie kell az új, sok felelősséggel járó munkahely mellett: és míg a papa munkában van, a gyerekek természetesen szétbulizzák a házat (meg a sznob szomszédok házát is), gondok vannak az új iskolában, és hát a nevelési folyamat hatékonysága enyhén szólva visszaesik –


e pillanattól a film káosz-menedzsmentről szól.

Jó lett volna, ha a rendező Shawn Lewy itt leáll, de sajnos belép a sematikus "család vagy karrier"-motívum – emiatt pedig csaknem összedől az egész film. Nem beszélve arról, hogy Kate azért távolról sem úgy néz ki, mint egy tizenkét gyermeket nevelő nő (igaz, Hollywoodban nehéz olyan színésznőt találni, aki ennyi gyereket gyártott már le).

Egy család, ahol néha a rántotta is robbanEgy család, ahol néha a rántotta is robban


Azonban a gyerekek megmentik a filmet: el sem merem képzelni, micsoda káosz lehetett a stúdióban a forgatások alatt – lévén, hogy külön-külön mindenikben megbújik annyi egyéniség, hogy egy stáb életét megnehezítse. S akkor szorozzuk meg a fejfájást vagy nyolccal (a többiek már kinőtték a kritikus periódust).

Mindent összevetve: ha csak azt várjuk el a filmtől, amit egy B-kategóriás kommersz komédia nyújtani tud, akkor nincsenek nagy gondok – a néző rekeszizmai ugyan nem mindig görcsölnek a poénoktól, cserébe viszont megjön az ember szaporodási kedve: azért mégsem lehet utolsó dolog nagy családban élni...

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS