2019. január 18. péntekPiroska
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ki nyeri és kinek kellene nyernie az Oscart?

Veres Szilárd 2014. február 27. 09:30, utolsó frissítés: 09:57

Hollywood kifejezetten erős évet zárt, így fordulhatott elő, hogy a legjobb film kategóriájába többnyire tényleg nagyon jó filmek kerültek be.


Sokáig nagyon nyílt volt a verseny, ám mostanra már körvonalazódtak az erőviszonyok. Áttekintjük, hogy a legjobb film kategóriájába jelölt mozik közül melyik hány díjra számíthat a legfontosabb kategóriákban, illetve mennyire lesznek azok a díjak valóban jogosak.


Gravitáció (Gravity)



Alfonso Cuaron látványos űrthrillerje hatalmas kockázat volt, de bejött, mind a kritikusok, mind a közönség imádta. Egy ideje az akadémia már látványosan törekszik arra, hogy minden évben - a nézettség növelése érdekében - jelöljön egy nagy költségvetésű közönségsikert is, de idén végre jól választott. A Gravitáció esetében ugyanis a látvány, sőt, a rendszerint csak parasztvakító cirkuszi mutatványként alkalmazott 3D is maximálisan a (az egyébként nagyon erős) történetet szolgálja, nem pedig elfedi annak hiányosságait, mint mondjuk az Avatar esetében. Így a rendezői kategóriában főesélyesként indul, már csak azért is, mert az általában középszerű és rossz között ingázó Sandra Bullockból képes volt egy kiváló alakítást kihozni.



Bullock esélyei ugyanakkor nem ennyire jók, nagyon erős ellenfelei vannak, meglevő Oscarja miatt pedig szinte senki nem számol vele. Legjobb filmként is komoly esélyei vannak a Gravitációnak, ám idén valószínű osztozkodás lesz a fontosabb díjaknál, így a rendezői és egyéb technikai elismerésekkel az akadémia feltehetően letudja kötelességeit a film felé. De azért nem szabad kizárni a végső győzelmet sem.


12 év rabszolgaság (12 Years a Slave)



Egy ideje már nem a holokauszt a legnyerőbb téma az akadémiánál, hanem a rabszolgaság, így várható volt a jelölés-eső. A legjobb díj kategóriában igen komoly esélyekkel indul, Lupita N’Ongo vagy Chwinetel Eijofor is okozhat meglepetést, Michael Fassbender pedig zseniálisan ördögi alakításáért végre átveheti egy ideje már megérdemelt szobrát.

Szerinted melyik film kapja az Oscart?

A fantasztikusan induló Steve McQueen ugyanakkor leginkább annak köszönheti első jelölését, hogy ezúttal valamennyire idomult az akadémia ízléséhez, és ez sajnos a filmje kárára is vált. Bár egy fokkal igényesebb a tipikus „Oscar-filmeknél”, akkor is egy „nagy fehér bűntudat” mozi lett, ami didaktikusan és hatásvadász módon ismételgeti ugyanazt a tételmondatot, úgy, hogy közben nem mélyíti vagy árnyalja kellőképpen. Így a film hatását veszti, hosszú távon pedig unalmas lesz. Hiányzik belőle az kompromisszummentesség, ami az Éhséget, vagy a Szégyentelent jellemezte.


Philomena



Miután az Oscar-mágus producermogul, Harvey Weinstein mindkét idei, faji kérdésekkel foglalkozó filmjét (A komornyik, Fruitvale Station) elhomályosította a 12 év rabszolgaság, minden erejét a Philomenára fordította, és sikerült is meglepetést okoznia a jelöléseknél. Bár talán csak a forgatókönyve érhet díjat, kifejezetten pozitív meglepetés volt, Stephen Frears filmje ugyanis úgy dolgoz fel egy megtörtént eseten alapuló drámát, hogy elkerül mindenféle kínálkozó olcsó hatásvadászatot, a drámát pedig finom humorral oldva élezi ki még jobban.

Cooganék díja a forgatókönyvért abszolút megérdemelt lenne, de még az is erősen kérdőjeles. Ugyanakkor sosem szabad leírni Weinsteint, nála jobban talán senki sem ért az Oscar-kampányokhoz jelenleg Hollywoodban, így még akár hatalmas meglepetést is okozhat is.


Amerikai botrány (American Hustler)



David O. Russel A harcos óta hatalmas kedvence az akadémiának, be is húzta a legtöbb jelölést, és akár még győztesként is kikerülhet a 12 év rabszolgaság és a Gravitáció torzsalkodásából. Jennifer Lawrence mellékszereplői díja már biztosra vehető, ezen kívül viszont csak a forgatókönyvvel vannak igazán komoly esélyei.

Christian Bale újabb zseniális alakítása ellen már meglevő Oscar-díja szólhat, Amy Adams pedig már megint rossz évet fogott ki, vélhetően megint hoppon marad Cate Blanchett miatt. Pedig nem lenne érdemtelen a díjeső sem, O. Russel talán legkiforrottabb munkáját tette le az asztalra, ami magasról tesz az ABSCAM-botrány jelentőségére, helyette zseniális karaktereinek útját követi végig. Karaktereivel pedig képes elérni azt, amire talán csak Tarantino képes ilyen szinten: egyszerre tűnnek szánni valóan nevetségesnek, és ambivalens módon mégis vagánynak. Persze egyáltalán nem heroizál, még a drámai jelenetek is csak szemfényvesztések, minden egyes jelenete a végletekig cinikus. Éppen ezért talán egyhangúsággal is vádolható lenne, ám annyira szórakoztató jeleneteket pakol egymás után, hogy ez kicsit sem zavaró.


A nő (Her)



Spike Jonze filmje elbukta a film egyik legerősebb pontjának számító Joaquin Phoenix jelölését, ennek ellenére mégsem szomorkodhat, hisz meglepően sok jelölést sikerült begyűjtenie. Ugyanakkor ennél a filmnél már önmagában a jelölés is nagy dolognak számít, Jonze viszont készülhet a beszéddel, hiszen a legjobb eredeti forgatókönyvért ő tűnik jelenleg befutónak.

Nehéz témához nyúlt, de azt jól oldotta meg, kiválóan működik szerelmes filmként is, miközben relevánsan beszél a jelenkorról a jövő álcája alatt. Ezzel az utóbbi idők legjobb sci-fijét küldte a mozikba. A bizarr alapszituációt pedig olyan jól kezeli, hogy a filmben kibontakozó kapcsolat teljesen természetesnek érződik, a csöpögősséget és modorosságot pedig egyszerű, de rendre jól elhelyezett és telibe találó humorral kerüli el, és annak ellenére, hogy hatásvadászatával könnyen lelepleződik, mégis képes hatást elérni - így ez sem nem róható fel igazán hibának.


A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street)



Leonardo DiCaprio élete alakítását nyújtja, ennek ellenére ezúttal sem fogja megkapni egy ideje már megérdemelt Oscar-szobrát. Jelenleg ugyanis csak a harmadik az esélyesek sorában Matthew McCoughney és Chiwetel Eijofor mögött. Egyszerűen rossz évet fogott ki megint, túl erős ez a kategória.

A film pedig az este nagy vesztese lehet, mert bár szereti az akadémia Scorseset, a rendezőlegenda nagyot szóló comebackje kicsit sem olyan film, amit szobrokkal szoktak megdobálni. Ahhoz ugyanis túl obszcén a humora és túlságosan bevállalós, de fogalmazhatunk úgy is, hogy túlságosan tökös. Nyers, a Wall Street mocskában kéjesen fürdőző szatírája az elmúlt legalább 10 év legjobbja az idős rendezőtől, három órája egy percre sem érződik soknak, annyira pörgős, egyben pedig az év egyik legviccesebb filmje is, így kifejezetten fájó lesz a díjeső elmaradása.


Philips kapitány (Captain Phillips)



Az akadémia nem igazán kedveli a színtiszta zsánerfilmeket, viszont Paul Greengrass rendezőt kifejezetten szeretik, így az is belefért, hogy ezúttal egy közepesebb munkával jelentkezett. Ugyanakkor díjra talán csak a film mellékszereplője, a limuzin-sofőrből lett színész, Barkhad Abdi reménykedhet – okkal, szereti az Oscar az ilyen élettörténeteket. A technikai díjakat viszont vélhetően elorrozza előle a Gravitáció.

Ugyanakkor a rengeteg jelölés kicsit túlzás is volt, ha azt nézzük, milyen filmeket szorított ki: karakterei nem túl erősek, a rendező védjegyszerű kézikamerás felvételei pedig inkább ölik a feszültséget az állandó rángatózással, mintsem növelnék azáltal, hogy közelebb hozzák a szereplőket. Tipikusan az a film, aminek papíron működnie kellene, viszont vásznon mégis hatástalan, a cselekmény bár feszes, de egyhangú és lapos, a motivációk pedig gyenge lábakon állnak.


Nebraska



Az idén a kisebb költségvetésű produkciók eléggé megszívták az erős mezőnyben, a Nebraskanak az volt az előnye, hogy az akadémia szereti Alexander Payne filmjeit jelölni, Bruce Dern személyében pedig van egy újabb olyan színész, akiről eddig csúnyán megfeledkeztek. Mindezek ellenére már az is nagy dolog, hogy a Nebraska eljutott a legfontosabb kategóriákig, Dernnek meg valószínűleg marad az életmű-díj pár év múlva. Ami kár, neki is pechje van, hogy ezt az évet fogta ki, más évben sima befutó lehetne. Jane Squibb a jelölt társainál jobb volt idén, ő is megérdemelné a díjat, Payne filmje pedig messze az egyik legerősebb a mezőnyből. Gyönyörűen szomorú és fanyarul vicces történet öregedésről, családról, meg az amerikai kisvárosokról, mindenféle sallangot mellőzve.


Mielőtt meghaltam (Dallas Buyers Club)



Bár legtöbb kategóriában sokkal inkább témája, mintsem minősége révén került be, a színészi játék olyannyira erős benne, hogy két kategóriában szinte biztos befutónak számít. Matthew McConaughey az utóbbi 2-3 évben, alaposan meglepve mindenkit, hanyagolta a béna romantikus komédiákat, és következetesen elkezdett rizikósabb filmekben szerepet vállalni. Egy ideje pedig szinte minden filmjében bárkit lejátszik a vászonról, valóságos reneszánszát élve karrierjének. Már egy ideje érik neki a díj, most végre eljött az ideje, a True Detective-nek hála pedig túlzottan kampányolni sem kell mellette, hisz hétről-hétre bizonyítja, miért ő kell kapja az Oscart.

Az általában idegesítően ripacs Jared Leto meglepően elegánsan hoz egy könnyen elripacskodható szerepet. Az alakítása önmagában is kiváló, valószínűsíthető a díj is a legjobb mellékszerepért, de nála inkább bejátszik az eddigi és a mostani alakítása közti hatalmas különbség. A forgatókönyv talán még befutó lehet, előjön a meleg téma, az AIDS, meg a kisember nagy dolgokat visz véghez történet, csupa olyan hívószó, amit szeret az akadémia. Az más kérdés, hogy bár szórakoztató film a Mielőtt meghaltam, kissé felületes, és inkább a színészi játék viszi a hátán.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS