2019. július 21. vasárnapDániel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Barangolások Galeta kertjében

B. D. T. B. D. T. 2014. május 02. 18:00, utolsó frissítés: 2014. május 05. 16:16

Nem élvezzük a művészetet, hanem produkciót csinálunk; nem reciklálunk, hanem mindenki hátra akarja hagyni a jövőnek a „remekműveket” – bírál a horvát képzőművész. Kihagyhatatlan kiállítás a Magmában.


A természettől el lehet távolodni és ismét közel kerülni hozzá – megpillantani a benne szunnyadó Művet, és segíteni kibontakozását. Egy kert is lehet műalkotás, a maga organikus egészében, az összes benne élővel, gondozója pedig, az ember, szintén részévé válik a közösen alakított munkának, alakít rajta, de sosem erőszakosan (a maga képére formálva a társlétezőket), inkább szelíden, csak terelgetve és nem gátolva az energiákat, ráhangolódva a gyümölcsérés, növekedés nagyon-nagyon lassú, nem emberi idejére. Az igazi idő az, amit a megállt óra mutat. Galeta kertje – legyen szó róla dokumentumfilmben, idéződjék meg a művész Endart című munkájában, vagy a konkrét cselekvések, almaszedés, gyomlálás, humuszkészítés helyszíneként – egy élő metafora, egy lélegző, változó, a természet körkörös, „igazi” idejébe beágyazódó organikus műalkotás, amelynek az alkotó is részévé válik, sőt sejthető, hogy ezt tartja művészete csúcspontjának, ami paradox módon már átcsap a nem-művészetbe, kiárad, mint pohárból a víz, és, talán, ezáltal újra visszatalálhat a lét és a létező autentikus egységéhez.

Romániában először Sepsiszentgyörgyön, a Magma Kortárs Képzőművészeti Kiállítótérben látható az idén elhunyt Ivan Ladislav Galetának, a nemzetközi experimentális művészeti szcéna jelentős szereplőjének kiállítása.

A horvát (vagyis voltaképpen cseh-magyar származású) képzőművész, kísérleti filmes életrajzát röviden Marin Pandžić, a bukaresti horvát nagykövetség másodtitkára ismertette az április 28-i megnyitón. Galeta műveinek egy részét a zágrábi Kortárs Művészeti Múzeum őrzi, emellett horvátországi és a legfontosabb nemzetközi közgyűjteményekben is megtalálhatóak a munkái. A sepsiszentgyörgyi kiállítás egyfajta keresztmetszetét adja életművének, és ízelítőt nyújt kutatásairól, művészetről alkotott elképzeléseiről is – ajánlotta a látogatók figyelmébe a kiállítást Pandžić, megköszönve a Magma munkatársainak és Peternák Miklós kurátornak, hogy hozzájárulnak a horvát művész munkásságának romániai népszerűsítéséhez.

Ivan Ladislav GALETA Solo Exhibition Opening from MAGMA on Vimeo.



A magyarországi művészettörténész – aki a Soros Alapítvány C3 Kulturális és Kommunikációs Központ igazgatója 1993 óta – 1983-ban ismerte meg Galetát egy budapesti kiállításon; a horvát művész egyből meghívta a kiállítást Zágrábba, és onnantól intenzív és sokrétű szakmai kapcsolat épült ki a kortárs képzőművészet horvát és magyar intézményei között. “Az a baj, hogy olyan közel vagyunk, nem látjuk egymást” – mondta neki Galeta indoklásul, hogy miért tartja fontosnak a magyar kiállítás horvátországi bemutatását. A zágrábi Multimédia Centrum, amelyet többek között Galeta vezetett, a térség legfontosabb kísérleti médiaművészeti műhelyévé fejlődött – mondta el Peternák.

Galeta nem szerette azt a kifejezést, hogy siker – a kísérleti film nem futballmeccs, hogy tömegeket vonzzon. A nézőn múlik, hogy egy ilyen alkotásnak a jelentésrétegeit bontogatva meddig, milyen mélyre jut el – hangsúlyozta a kurátor. Galeta filmjei tele vannak rejtélyekkel, e láthatatlan lábjegyzeteket kell megfejtenie az interpretáció során a nézőnek. Csak második, harmadik ránézésre sikerülhet ez, ezért aki kíváncsi a megfejtésre, annak többször is meg kell néznie az alkotásokat – hívta fel a figyelmet Peternák Miklós. A visszatérés a műre egyúttal helyesbítés, korrekció is, azaz lehetőség arra, hogy fordulat álljon be abban, amit a megszokott és rutinos nézés belénk rögzít, és kimozdulhassunk abból a nézőpontból.

Galeta utolsó éveiben, 2005 óta manifeszt módon, többször beszélt arról, hogy abbahagyja a művészi tevékenységet; Kraj Gornji, ahová visszavonult, egy ellentmondásos kettős jelentést hordozó helyként is interpretálható. Kraj Gornji egy falu Zágráb mellett, ahol földet vásárolt, és fővárosi rezidenciáját elhagyva élete utolsó 11 évét töltötte. A kraj szó jelölheti valaminek a végét, de nyitott teret is, Kraj Gornji ugyanakkor tájat is jelent. A tájban vagyunk, és megpróbálunk a művészet végére érni – ez a célja utolsó projektjének is (EndArt). Talán hamarabb is a kelleténél, de elkészült ez az utolsó mű; innentől az életmű éli tovább a saját életét – zárta megnyitóbeszdét Peternák. Az alábbi videó a kurátor tárlatvezetését dokumentálja:

Ivan Ladislav GALETA - Tárlatvezetés from MAGMA on Vimeo.



A tükrözés kedvelt eszköze volt Galetának, és az idő problémája sokat foglalkoztatta. A Magma földszinti termeiben a vetítőtermekben látható kísérleti filmeket (PiRâMídas, Water Pulu, Metanoia, WAL(L)ZEN, sfaĩra, Two Times in One Space) megalapozó tervei is tanulmányozhatók.

Fotók: MAGMAFotók: MAGMA




A kétirányú bicikli – amelyet fizikai valójában is láthatunk, az “igazi időt” mutató óra alatt – több műben is megjelenik, filmben, fotón, installációban. A kétkerekűeket fölvonultató fotósorozat egyrészt a technikai haladásra utal, másfelől életútreprezentáció, amelynek középpontjában mindig egy mozdulatlan pont áll.

Fotók: MAGMAFotók: MAGMA


Galeta a Franciaország-Korea vízilabdameccset lefilmeztette, gondosan megtervezte, hogy hol legyenek a kamerák, az operatőr instrukciója feltehetően az volt, hogy kövesse lehetőleg a labda mozgását. E nyersanyagból forgatott Water pulu filmben a labda van középpontban, úgy vágta a filmet, hogy mindenhol origóként a labda legyen a kép fókuszában. El akarta készíteni James Joyce Ulyssesének és a Finnegans Wake-nek egyfajta képi parafrázisát is, videómunkái ennek lettek volna részei, aztán ezzel a projekttel leállt – magyarázta a tárlatvezetésen Peternák.

Galeta mindig nagyon szuggesztíven tudott és szeretett a munkáiról beszélni. Soha nem hagyta értelmezés nélkül a közönségét, ha levetítette nekik egy filmjét. Eközben rajzolt és magyarázott, s egy idő után ezek a táblarajzok szintén önálló életet kezdtek élni, egész sorozat lett belőlük. A táblaképek születésének – közönségtől, témától, adott állapottól függően másfél-kétórás – folyamatát fotók is dokumentálják.



Ceruzarajzain az egy vonallal megrajzolhatósággal kísérletezett, nagyon foglalkoztatták Wacław Szpakowski lengyel villamosmérnök labirintusrajzai, amelyeket az amatőr festő hosszú vonatútjain rajzolgatott, és nem mutatott meg senkinek. Szpakowski labirintusai most már kortárs művészeti gyűjteményekben kaptak helyet.

Galeta Kraj Gornjiban visszatért ahhoz, amiben felnőtt, a földdel, a növényekkel, állatokkal való foglalatosság ugyanis nem volt számára idegen. Utolsó éveiben csak azért vett meg két további birtokot, hogy azokba a kertekbe senki be ne menjen, ne csináljon ott senki semmit, mivel úgy gondolta, hagyni kell a természetet, végezze a dolgát – idézte fel Peternák Miklós a művész EndArt fémjelezte korszakát.

A Magma vetítőtermeiben a Galeta kertje című, Horváth Gergely és Nagy Róbert által készített dokumentumfilmet és a művész hét kísérleti filmjét lehet megtekinteni.





“Belemerültem ebbe a furcsa őrületbe” – magyarázza Galeta a róla forgató filmeseknek. Magyarul és horvátul beszél, néha helytelenül ugyan, de anyanyelve a magyar, és el-eljátszadozik szavakkal, hangzásokkal, új fogalmakat és jelentéseket bont ki, Finnegan stílusban. Kifejti, hogy lassan meggyőződött arról, hogy nem lehet “abbahagyni a földet” és felcserélni a virtuálissal. Egyfajta panteisztikusz világkép sejlik fel az alapján, amit mond. Kertművelésének ars poeticája, hogy a természetben nincs hierarchia, minden elemnek megvan a helye, amelyet arrogáns emberi célokért, tervekért (pl. műtrágyázás a jobb termés érdekében, gyomirtózás kártevők ellen stb.) felborítani nem szabad, ugyanakkor ez egyfajta bizalom, ráhagyatkozás is a természetre, hogy tudja a dolgát, és néha az a legjobb, ha az ember nem tesz semmit.





A kertművelés ugyanakkor nem arról kell szóljon, hogy izzadunk, kínlódunk, aztán várjuk, hogy nőjenek az elültetett haszonnövények, a lényeg a napi pár órányi foglalatoskodás, mindig ott, ahol kell, és nem szabad emberi idővel mérni a változást. Tíz év után nő meg egy fa; az idő a kertben nem fontos, nem szabad várni, hogy teljék, mert akkor az ember elmulasztja magának a pillanatnak az élvezetét. Az időhöz való viszony kizökkenti jelenvalólétéből.

„Közel vagyok ehhez a pillanathoz, hogy hogyan szabadulunk meg korlátainktól” – mondja egyszercsak Galeta, mikor arról beszél, hogy voltaképpen az foglalkoztatja, mi a művészet, miért létezik, és mi cél szolgál.

„Ha létezik művészet, akkor van, ami nem művészet, és engem érdekel az a pillanat, amikor átlépünk abból, ami a művészet, abba, ami nem” – folytatja a gondolatmenetet.

Művészeti megvilágosodásként definiálja azt, amikor a művészet „keresztülfolyik” azon, ami már nem művészet (mintegy kiárad a leghétköznapibb tevékenységekre, cselekvésekre is), és akkor el lehet jutni oda, hogy minden, amit teszünk, művészet, és az élet művészetté válik.

Hamvas Bélát idéz, bírálja a monokulturális mezőgazdasági gyakorlatot, beszél tervéről, hogy egy kis boltban adná el egy részét annak, ami a kertben megterem, kicsiben, apránként. Kétszáz gyümölcsfája van, többek közt húsz különböző fajta alma, ezek egy részét ő ültette. „Van, aki vágja, én ültetem a fákat, nekem ezt muszáj csinálni, ha normális akarok lenni.” Kertjében a növények segítik egymást, a szárnyasok táplálkoznak a növényekből, de segítenek is növekedésükben, trágyájukkal, vagy azzal, hogy felkapkodják a csigákat.

Az ember nem teremtő, nem uralkodó ebben a világban, bár nagyobb cselekvési képessége révén nagyobb a hatalma is, amellyel viszont nem volna szabad visszaélnie. A méhek kapcsán Galeta arról beszél, hogy mi, emberek odajutottunk, hogy segítenünk kell időnként a természetet, hiszen nélkülünk a méhek valószínűleg elpusztulnának. A következtetés az, hogy az embernek nem kihasználnia kellene a társlétezőket, hanem ilyen esetekben segítenie nekik, hogy élhessék természetes életüket, elvégezzék munkájukat, a beporzást az egész ökoszisztéma javára.

Nem élvezzük a művészetet, hanem produkciót csinálunk; nem reciklálunk, hanem mindenki ott akarja hagyni a jövőnek a „remekműveket” – mintegy végszóként így hangzik Galeta diagnózisa és bírálata. A Deep End Art N°1 etűdjeiben kísérletet tesz arra, hogy átadjon valamit abból, ami a kertművelés mint (élet)művészet élvezetét jelenti számára. Makróközeli, szuggesztív képeken, a legkisebb létezők perspektívájából látjuk, hogyan pirul a paradicsom, hívogat az alma, hogy az ember leszedje, hogyan aszcendál a málna lassan, feljebb, egyre feljebb, miután leszakították, hogy végül egy szájban kössön ki, hogyan dorombol és bújik simogató emberkézhez a cica. Hogyan dongják körbe a legyek a csirketetemet. A sípoló, recsegő, súrlódó, kattogó hangok, hersegések, nagyon közeli, érdes vagy sima, szabálytalan vagy szabályos felületek már-már tényleg meggyőznek arról, hogy egy rég elfelejtett lét pőre arcát mutatják. (A film egyébként a 2012-es K3 nemzetközi rövidfilmfesztiválon fődíjat kapott.)



A kiállítás június 1-jéig látogatható, hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között. A Szent György Napok ideje alatt előzetes bejelentkezésre tárlatvezetést tartanak a Magma munkatársai.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS