2018. december 18. keddAuguszta
-1°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Szent György Napok: "Ha székely zenekar lennénk, Kispál és a medve lettünk volna"

B. D. T. 2014. május 04. 00:39, utolsó frissítés: 2014. május 05. 16:17

Szereti a System of a Downt, 15-16 évesen kezdett “ígéretesen közepes verseket” írni – erről és a kismagyar poptörténelemről is mesélt Lovasi András.


Lazán, közvetlenül, hitelesen és őszintén válaszolgatott Szonda Szabolcs könyvtárigazgató és a zsúfolásig telt terem közönségének kérdéseire Lovasi András, tornacipőben, néha összebogzódó mikrofonkábellel, spontán gesztusokkal kommunikálva, érdeklődően és kíváncsian. Eközben folyamatosan és következetesen eltávolítva-hárítva és kívülről szemlélte az őt a “sztársággal” vagy “művészséggel” összekötő címkéket, témákat és diskurzusokat.

Fotók: Szász PéterFotók: Szász Péter


Vannak jó dalszövegírók és rosszak, vannak jó és rossz költők, vegyük a bátorságot, hogy szubjektíve megítéljük a szövegeiket – javasolta, önironikusan hozzátéve:


„én dalszerző vagyok, ez egy menekülési útvonal,


talán akkor nem kell olyan szigorúan megítélni azt, amit írok”. A vers használati tárgyként működhet, azoknak, akik még olvasnak verset; a dalszövegek és a popzene legfontosabb funkciója, ami régen a versnek is volt, hogy a valóságot tamponáljuk ki vele. Olyan, mint az újság, napi használatra való, kéztörlő, amibe egyik nap beletöröljük a kezünket, másnap elviszi a kukás autó.

Az emberek, mikor a lelkük szebb részét akarják egymás felé mutatni, sajnos egyre gyakrabban rossz dalszövegekből merítkeznek, eközben meg csak nagyon szűk réteg olvassa a kortárs verseket, ezért is jó ötlet, hogy költők és zenészek együtt dolgoznak a Rájátszásban - vélte. Amúgy sok kortárs költő ténylegesen elvetélt rockzenész, és irigylik az azonnali visszaigazolást a közönségtől, ami viszont nekünk, popzenészeknek megadatik – jegyezte meg.

Sepsiszentgyörgyre rengetegen érkeztek a szombat esti Kispál-koncertre Erdély minden városábólSepsiszentgyörgyre rengetegen érkeztek a szombat esti Kispál-koncertre Erdély minden városából


Lovasi a nyolcvanas évek végén úgy kezdte, hogy nem akart olyan dalszövegeket írni, amilyeneket előtte mások. Az akkori magyar mainstream pop katasztrófa volt, illetve hát tisztességes iparosmunkákat adtak ki a kezükből, de ezek egy némileg lázadó fiatalnak konzumterméknek számítottak; ők a pesti avantgárdot hallgatták, ami jó volt, de az volt a cél, hogy „ne olyat csináljunk”.

„Ahogy öregszem, egyre pontosabban fogalmazok. Húszéves voltam, mikor dalszöveget kezdtem írni, nem volt még egy gyűjteményem a fejemben képekből, ezért álmodozó, álmos szövegeket írtam” – idézte fel. Most pontosabban szeret már fogalmazni, és a régebbi stílusú szövegírás már annyira nem érdekli, főleg mivel a Kispálból is kvázi egy iskola lett, sokan indultak el a nyomdokain. „Ez hízelgő, de egyúttal ki is üresedik, ezek után nincs értelme, hogy ismét megírjam, amit írtam húsz éve, és amit azóta még páran már megírtak.”

1989 után, a kilencvenes évek legelején két-három évig volt egy szerencsés időszak, amikor az egyetlen televízió teljesen szabadon tematizálta az új könnyűzenei formációkat, akkor a Kispál és a Borz, valamint a Tankcsapda volt olyan szerencsés, hogy átcsúszott a szűrőn, és a demójukkal bekerültek a közmédiába.


„Jó időben voltunk jó helyen, a popzenében ez kell is”

– jegyezte meg Lovasi, aki szerint aztán 1993 táján kezdett visszasomfordálni a zenei szerkesztőségekbe a régi nomenklatúra, ami meghatározta a régi popzenét, és uralta a mainstream vonalat, ezzel párhuzamosan viszont kialakult egy új réteg, a klubok második nyilvánossága, amely teret biztosított a Tankcsapdának és a Kispálnak. „Mi voltunk a bölcsészmetál, ők meg a rendes” – magyarázta.

A kis magyar poptörténelem következő fejezete az volt, hogy a cédéeladások rohamos csökkenésével a kereskedelmi rádiók sztárjai, akik playback-hakniból éltek, hirtelen ugyanazon a piacon találták magukat, mint az „alternatívok”. A Nirvana sikeréig nem vették komolyan az alternatív zenét, de amikor 12 millió lemezt adtak el, átértékelődött a rétegzenének tekintett műfajokban mozgó együttesek helyzete is, a menedzserek rájöttek, hogy ez is lehet jó üzlet. Most meg már olyan helyzetek álltak elő, amit soha nem gondoltunk volna korábban, hogy ugyanannak a közönségnek, ugyanazon a színpadon játszunk egymás után a Compact Discoval vagy most a Rednexszel – magyarázta Lovasi.

Amit a színpadon soha nem tudna csinálni, hogy tapsoltassa a közönséget, vagy bekiabálja, hogy „mindenki itt van?”, hiszen ez nevetséges. Ez egy buta hatásmechanizmus része, egyszerű sémákra épülő motívumrendszer, a legtöbb koncert voltaképpen szertartásszerű emiatt, és baromira unalmas – vélte Lovasi. Ez azért is elterjedt, mert


a popzene kvázi valláspótlék,

a meghittség és a valahova tartozás igényére válaszol – vélte. „Kisebbségi létben éltek, ti tudjátok a legjobban, hogy nem kell komolyan venni minden hülyét, aki a tévében megjelenik” – állandó éberséget és kritikus viszonyulást fejlesztettek ki azok is, akik Kismagyarországon még megélték a kommunizmust, tudták, hogy idézőjelesen kell értelmezni mindazt, ami elhangzik. Most viszont egyre kiszolgáltatottabb embereket nevelünk fel az iskolákban, akiknek hiányzik az az immunrendszerük, amivel a kultúra föl tud vértezni a mindenfelől áradó marhaság ellen.

Az irónia ebben a világban egyfajta túlélési eszköz. „Látom magamat kívülről, és tudom magam kontrollálni; látom, a popzenében annyi hülye van, és nem akarok közéjük tartozni” – foglalta össze viszonyulását a zenész-szövegíró.



A színpad melletti Erzsébet park is tele voltA színpad melletti Erzsébet park is tele volt


Dalszövegek, sorok ihlető háttértörténetei is előkerültek, pl. az, amit egy Kiss Tibivel eltöltött nap után írt, vagy egy Péterffy Borinak írt szövege. Mikor másnak ír, beszélteti őket, hogy mit szeretnének. „Látok egy képet magam előtt, csak nem megfestem, hanem leírom” – magyarázta szövegei keletkezésének folyamatát Lovasi.


„Nem szeretem a macsó dolgokat, ezért nem lettem metálgitáros sem”

– azt szereti, amiben humor van, nem kedveli a sörszagú „megmondó metált”. A System of a Downt pl. a szövegeikben és zenéjükben egyaránt jelenlévő iróniáért és játékosságért szereti. „Gyerekkoromban azt hittem, az olyanok, mint a Pokolgép és az Ossian egyszer ki fognak menni a divatból”, de a valóság erre rácáfolt, ennek a „zsíroskenyér-rocknak” most is közönsége van.

Hangulatfokozó, Bandiéknak szeretettelHangulatfokozó, Bandiéknak szeretettel


Vannak egyszerű igazságok, csak az a baj, hogy ugyanilyen egyszerűen visszaélnek velük politikusok, kommunikátorok, és nehéz eredeti szépségüket újra felmutatni, miután csúnya dolgokra használták el őket - vélte.

„Szekértáboros játék folyik Magyarországon, ha nem akarsz odatartozni, akkor is odalöknek valahova. De nem is éri meg igazából, csak ha nagyon sok pénzt kapsz, ez pedig nekem sose ment, az egész családom azért béna, mert nem értünk a korrupcióhoz, úgy születtünk, hogy nem megy ez nekünk.” Úgy látja, lassan a független, alulról szerveződő klubok, társaságok vagy betagozódnak, vagy elsorvasztják őket, hogy kontrollálni tudják. „Mi soha nem vettünk részt a magyar popzene hagyományos működtetésében, de hagytak nekünk egy nyúlcsapást, a közönségünk pedig eltartott minket, és nem voltunk lekötelezettje senkinek.


Most ezek a nyúlcsapások szűnnek megfele.”

„Én jól érzem magam a bőrömben, kihasítottam egy részt magamnak, van telek, ház, kutyák, elvagyok” – válaszolta egy újabb kérdésre. Viszont az emberek többsége szerinte nem érzi magát sehogy, túlélésre van berendezkedve, vagy elmegy: jó esetben Budapestig, vagy még tovább. „Ezért megyünk Londonba is
koncertezni. Nagyszerű hely lehetne Magyarország, de saját tehetetlenségünk, bambaságunk miatt elrontjuk a dolgainkat.”

A jó politikus ellentéte a jó popzenésznek, mindenkinek lecsúszik a torkán – a jó popzenész mindig kicsit karcol – vélte. Vannak jó hullámok, amelyek friss levegőt visznek a popzenébe, ilyen volt a rock and roll, utána a beat, a progresszív rock, a punk, a grunge – ma viszont sok popzenész nagyon meg akar felelni mindenkinek, és sikerreceptként alkalmazza a coelhós életbölcsességeket egyszerű dallammal és egy kis refrénnel. „Ezt is lehet ízlésesen csinálni, de ez nem az én zeném.”

Miért került a zenekar nevébe a borz? Lovasi a zenekarral egyidős rajongók kedvéért elmesélte a kanonizált verziót, mivel arra, hogy valójában hogy is történt, már nem emlékszik. „Ózdi Rezső jött azzal, hogy legyünk Borz, hogy miért, nem tudom, aztán kitaláltuk, hogy azért, mert a legvadabb vadon élő állata Magyarországnak. Ha székely zenekar lennénk, Kispál és a medve lettünk volna”.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS