2017. december 14. csütörtökSzilárda
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Kiwikipédiázott politikáról vagy félzokniról jobb slammelni?

Rácz Tímea 2014. június 03. 11:29, utolsó frissítés: 2014. június 04. 16:18

A slam nem azért nem cigányozik, mert nem szabad, hanem mert nem olyan, és negyvenöt fokos szögben megy felfele az írott és mondott vers között. Ilyeneket tudtunk meg az első slamkonferencián.


Nem tudtuk meg nap végére az első erdélyi slamkonferecián, hogy mi a slam, de nem is volt cél – ezt a nagyon közhelyesen és egyszerűen hangzó mondatot most teljes mértékben igaznak gondolom, mivel kicsit féltem attól, hogy már megint van valami szép, valami több százakat, több ezreket megmozgatni képes dolog, aztán azt fogjuk, és jól beskatulyázzuk. És nem, nem történt ilyesmi, sikerült órákon keresztül skatulyák nélkül beszélni a slamről és performativitásról, slamről és társadalomról, slamről és irodalomról, és közben kicsit


slamről és magunkról.

A slamben az a legfontosabb, hogy saját magad add, mondta többször is Gábor Tamás Indiana, aki nem feltétlen díjazza, ha a 16 éves kiwikipédiáz egy politikai slamet, miközben az nem ő, viszont az elveszett félzokni is jó téma lehet, ha azt tényleg saját magadról szól és benne vagy. Pont zoknit nem, de egy fotel történetét hallották már előadni, és ezzel sincs baj, csak legyen jól megslammelve.

A slam és performativitás blokk beszélgetői: Albert-Nagy Ákos, Zsigmond Andrea, Gábor Tamás Indiana és Színész BobA slam és performativitás blokk beszélgetői: Albert-Nagy Ákos, Zsigmond Andrea, Gábor Tamás Indiana és Színész Bob


Mindez a performativitás blokkban, amelyben a Zsigmond Andrea által felvetett színházi szempontokat éppen Színész Bob, azaz Horváth Kristóf ütötte vissza a legélesebben, aki „a színészkedés ellen menekült a slambe” - persze aki látta és hallotta már slammelni, megmondhatója, hogy a színészképzés nem múlt el róla nyomtalanul. Azzal többször ellentmondtak egymásnak a beszélgetők, hogy az írott és előadott szövegből melyik a fontosabb, illetve együtt kell-e működnie a kettőnek, illetve milyen mértékben, és folytathatnám a sok illetvét, de itt több személyes véleményt szőttek bele, mint „tudományos” érvet, ami így van jól. A jó szöveg


hitelesen van előadva,

ebben egyetértettek, bár persze abban is, hogy mindig lehet fejlődni, és ha valaki eleinte még azt is hiszi, hogy attól lesz jó slammer, ha minél több öncélú szóviccet süt el, később megtalálhatja a saját hangját.

és nézőinek egy részeés nézőinek egy része


A második, a slam és társadalom blokk lett a legizgalmasabb, mivel úgy éreztem, egy ilyen, folyton és még alakulóban levő jelenség teljesen másképp látszik kívülről, mint belülről. A művelői nem fogadják el azokat a szempontokat, amelyeket a külső elemző szeretne látni, és amelyek akár igazak is lehetnek, csak még nem tudjuk. Abban egyetértettek, hogy a Keszeg Anna által felvetett újdokumentarizmus (amikor kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi zajlik a jelenségek hátterében) jó kontextust ad a slamnek, a politika viszont kevésbé: ebből a szempontból bármikor kialakulhatott volna a slam, sőt, és ma sem biztos, hogy nyerő,


„Orbán Viktorral még nem biztos, hogy meg lehet nyerni egy bajnokságot”, mondják.

Színész Bob sokat beszélt a közösségformálón erőről, és nem a levegőbe: hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozik, és ezekbe a foglalkozásokba bizony a slamet is beleviszi. Nem akarja viszont úgy használni, hogy egy cigány gyerek slamjét azért hallgassuk meg, mert egy cigány gyerek slamje, hanem szintén akkor és azért, mert van mondanivalója, és ezt el is tudja slamben mondani.

A beszélgetés oda is elkanyarodott, hogy a politikai oldalak menti szembenállás nálunk nem annyira éles, mint Magyarországon, „ahol még annak is jelentősége van, hogy milyen szalámit veszel”, fakadt ki egy kicsit Indiana. A slam viszont nem akar ilyen lenni, hiába titulálják balosnak; itt nem azért cigányozol, mert nem szabad nálunk cigányozni, hanem mert aki slammelni jön, az rendelkezik bizonyos fokú intelligenciával. Elnevettük, de komolyan veendő: Indiana egy Jobbikos sráccal példálózott, aki eljár slamestekre, és azt láthatja, hogy vele sem bánnak más emberként, mint bárkivel.

SlambajnokságSlambajnokság




A Selyem Zsuzsa moderálta irodalmi blokkon a költészet és a slam közötti kapcsolatot feszegették elsősorban – itt is össze-összeveszve, mert már magát a költészetet másképpen fogták meg. Simon Marci szerint például nem is az irodalom része, Pion István szerint pedig a slam a vers, amit „mondani kell” és amit „írni kell” tengelyek között 45 fokos szögben megy szépen felfele. Vagy a slam kisebb halmaz a költészet nagyobb halmazán belül, lehetett ezt még fokozni, az egyik legfontosabb mondat mégis az volt, hogy


reális igény olyan közegben, amikor a költészet is szubkultúra.

Az első konferenciát nem akármivel nyomtattuk le, hanem a második erdélyi slambajnokság utolsó fordulójával*. A Junkyardban családiasabbra, de ennélfogva az egyik legminőségibbre sikerült esten Morár Róbert, Horváth Előd Benjamin, Keresztesi Dávid, Albert-Nagy Ákos és Balog Tamás jutott az országos döntőbe. Amiről még nem tudjuk, hogy hol és mikor lesz, de mindenképpen ott leszünk.

*Disclaimer: a szerző is fellépett, ezért nem ír bővebben az estről. Viszont objektíven volt tényleg minőségi.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS