2019. május 23. csütörtökDezső
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Hóhérok – és egyben áldozatok

Balázsi-Pál Előd Balázsi-Pál Előd 2004. május 13. 18:14, utolsó frissítés: 18:14

Könnyen elfelejtjük, hogy maguk a németek is nagyon megszenvedték Führer háborúját. #b#Guido Knopp#/b# ezernél több egykori tizenévessel készített interjú alapján állította össze új perspektívát nyújtó kötetét.





Az eredeti német kiadás 
<br />
borítólapja. A magyar 
<br />
fordítás beszerezhető az 
<br />
Erdélyi Magyar
<br />
Könyvklub hálózatában.

borítólapja. A magyar
fordítás beszerezhető az
Erdélyi Magyar
Könyvklub hálózatában." >Az eredeti német kiadás
borítólapja. A magyar
fordítás beszerezhető az
Erdélyi Magyar
Könyvklub hálózatában.
Hitler gyermekei egyszerre voltak hóhérok és áldozatok: fiatalságukból adódóan rendkívül könnyen manipulálhatóak voltak, saját maguk sem vették észre, hogyan váltak eszközzé a Harmadik Birodalom felépítésében.

Nehéz kérdés, hogy mennyire tarthatók ők hibásak a második világháborút megelőző években és alatt történtekért. Nem ellenkeztek – kivételek azért akadtak – , hisz jó diákként megtanulták a fajelméletet, nem sírták vissza gyerekkorukat, hisz számukra a Hitlerjugend jelentette azt, és teljesítették a parancsokat, mert úgy tudták, ezzel nemzetüket szolgálják. Ennek a nemzedéknek nem volt választása, nem ők szavaztak Hitlerre, hanem a szüleik.

Guido Knopp öt fejezetre osztja a Hitler gyermekeit, amelyekben Hitler hatalomra jutásának előzményeiről és az ifjúsági mozgalom kibontakozásáról, a Harmadik Birodalom lányairól, a nemzetiszocialista nevelésről, a háború szörnyűségeiről és az áldozatról és újrakezdésről ír.


Csábítás

Hitler 1921-ben vette át a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetését, s demagóg, ál-szocialista hangvételű szónoklataival hamarosan széles tömegeket nyert meg magának.

Kiválóan működő propaganda-gépezete az alapoktól építkezett: már hatalomra kerülése előtt erős ifjúsági mozgalom csoportosult köréje. Az első világháború veteránjain kívül –többségük soha nem találta meg helyét a béke éveiben – az ifjúság, a gyerekek képezték már ekkor is a nemzetiszocialista mozgalom legbiztosabb tömegbázisát.

A 18 éves Adolf Lenk, mivel életkora nem engedte, hogy belépjen a pártba, az ifjúsági szervezetet alapította meg Münchenben. Másfél évvel később a szövetség már százhúsz helyi csoporttal büszkélkedhetett. A fiatalok két szervezetbe oszlottak: a 14-16 év közöttiekébe, és a 16-18 évesekébe, a Jungsturm Adolf Hitlerbe (Adolf Hitler Ifjúsági Rohamcsapata).

Hitler 1923-as államcsínykísérlete után börtönbe került, szabadulása után Kurt Grubert nevezi ki a közben neki hátat fordító Lenk helyére, és a mozgalom felvette a Hitler-Jugend – Bund Deutscher Arbeiterjugend (Hitler-ifjak – a Német Munkásifjúság Szövetsége) nevet.


A barnainges fiataloknak

hazafias esteket, kirándulásokat, biciklitúrákat szerveztek. 1928-ban megalapították a Deutsches Jungvolk elődét, a 10-14 év közötti fiúk számára, a nővéregylet két évvel később vette fel a Bund Deutsche Madel (Német Leányszövetség) nevet.

Gruber helyét 1931 októberében Baldur von Schirach veszi át. A nagypolgári és amerikai származású volt egyetemista-vezér szervezőkészsége kitűnő volt, de ugyanakkor makacsul tartották magukat a pletykák állítólagos homoszexualitásáról és fölös kilóiról – nem volt hát könnyű akaratát érvényesíteni.

Hogy tehetségét bizonyítsa, 1932. október 1-én Potsdamban országos Hitlerjugend-gyűlést tartott, és az odasereglő fiatalok száma még az ő reményeit is túlszárnyalta: Hitler 70 ezer gyereket köszönthetett a zsúfolt stadionban. Hitlernek kapóra jött von Schirach, hisz segítségével a munkásosztályon kívül most a polgárságot is maga mellé állíthatta.

A weimari köztársaság korában mindennaposak voltak az utcai összetűzések a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali erők között. A gyermeki, teljes odaadásnak emeltek emléket a nácik hatalomra jutása után az egyik leghatásosabb propaganda-könyvben és filmben, a Hitlerjunge Quexben (Quex, a Hitler-fiú), amelynek főhőse szórólapokat osztogató kisfiú, akit a hatalomátvétel előtt egy utcai összetűzés során halálra vernek a kommunisták. A film alapjául az 1932-ben meggyilkolt Herbert Norkus esete szolgált.


Nevelés, odaadás

A Führer 1933 január 30-ai kancellári kinevezése megadta a kegyelemdöfést a weimari köztársaságnak. A legtöbb ifjúsági mozgalmat betiltották, a többit bekebelezték, s a fiatalok csak úgy áradtak a Hitlerjugendbe. Az iskolákban nyugdíjazták vagy félreállították a demokratikusan gondolkodó tanárokat. A Hitlerjugendben az Istenben való hitet a Führer imádata váltotta fel, az új szentháromság. "Hitvallásunk: Németország! Hitünk: a Führer! Akaratunk: a Német Hit Szent Birodalma!"

Fiatalok ezrei esküdtek fel ezekkel a szavakkal minden nagy ünnepen (a HJ mártírjainak emléknapján, a hatalomátvétel napján, Hitler születésnapján, a munka ünnepén, anyák napján, a nyári napforduló ünnepén, a müncheni sörpuccs évfordulóján), amelyeknek célja a keresztény ünnepek háttérbe szorítása is volt.

Az iskolákban a testnevelés és a fajelmélet váltak a fő tantárgyakká, az elit emberanyagot, az új uralkodó embertípus kitenyésztésére megfelelő gyerekeket elit iskolákban, nemzetpolitikai nevelőintézetekben (napolákban) nevelték. Később ezekből az agymosás-nevelésen átesett gyerekekből alakult volna ki az új német elitréteg.

A német lányok fejébe a szorgalmasságot, az engedelmességet, az önfeladást verték, s felkészítették őket az anyaszerepre, hogy a haza számára katonákról gondoskodjanak. Máig nehezen megmagyarázható, hogy a weimari köztársaság hagyományos nőszerepe ellen lázadó lányok miért értékelték többre ezt a nőképet.


Háború

A háború éveiben Németország gazdasága és társadalma a Hitlerjugend nélkül összeomlott volna. Kilencmillió fiatal helyettesítette az iparban és mezőgazdaságban olcsó munkaerőként a fronton harcoló férfiakat. A lányok a nagycsaládosok gyerekeit gondoztak, főztek, takarítottak.

Az 1921 és 1925 között született generációk több mint egyharmada halt meg a fronton vagy a bombazáporokban. A keleti fronton valamennyi kegyetlen intézkedés végrehajtásában részt vettek, a helyi lakosság elűzésétől zsidók agyonlövéséig, s csak a háború után fogták fel, 14-16 évesen milyen hazáért kellett volna életüket adják.


Az áldozat

A háború elvesztése egész értékrendszerük megsemmisülésével járt együtt, s az újrakezdésben nem tudtak a történelmi hagyományokhoz visszanyúlni – hiszen egyetlen ideológiát, a nemzetiszocialista és háborús ideológiát ismerték. Az új demokráciában sokuk nehezen találta meg helyét, de energiájukat a gazdasági fellendülés érdekében kamatoztatni tudták.

Visszaemlékezéseik – akárcsak ők maguk – nagyon különbözőek: van, aki csak a kirándulásokra, tábortüzekre hajlandó emlékezni, mások a dacos belső ellenállást emlegetik, egyesek a csordaszellemre utalnak, de szinte mind beismerik: félrevezették őket, elrabolták gyerekkorukat, és a lelki sebek igenis maradandók.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS