2018. szeptember 25. keddEufrozina, Kende
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Gărâna: Románia legkúlabb jazzfesztiválján jártunk

G.Z. - K.E. 2014. július 17. 13:41, utolsó frissítés: 13:41

A fesztivál 1997-ben Marius Giura baráti társaságának "kerti partijából" indult, és mára az ország egyik meghatározó kulturális brandjévé nőtte ki magát.


Kalandos, lazulós, esős és zenés – ilyen lenne, ha néhány szóban kellene összefoglalnunk a Déli-Kárpátokban található Szörényordason megrendezett nemzetközi jazzfesztivált. Az elnevezés nem véletlen, hiszen a hideg farkasordító, de a zene ezt túlharsogja erre a néhány napra.

A fesztivál pedig idén lett nagykorú: 1997-ben Marius Giura baráti társaságának "kerti partijából" indult és mára az ország egyik meghatározó kulturális brandjévé nőtte ki magát. Giura azóta is a főszervező, családja kezében összpontosul minden feladat, a szponzorkereséstől az együttesek meghívásáig, és talán emiatt is ilyen családias ez a rendezvény. Az alapvonal mindvégig a jazz volt, de annak legkülönfélébb árnyalatait is megismerhette az, aki valamikor úgy döntött,


néhány napra a hegyek közé száműzi magát.

Atállások között <i>(fotók: Prógli Endre)</i>Atállások között (fotók: Prógli Endre)




galeria_15954.jpg
A Crimson ProjeKCt behangol (Prógli Endre fotói)
galeria_15955.jpg
Tom Harrell és barátai
galeria_15956.jpg
Atállások között
galeria_15957.jpg
Pedro Negrescu és Mohay András
galeria_15958.jpg
Kimmo Pohjonen egy szál harmonikával
galeria_15959.jpg
Andy Sheppard Trio Libero


Mi így tettünk: péntek kora délután indultunk neki Kolozsvárról a 330 kilométeres útnak, egy trabanttal, egy sátorral, sok meleg ruhával és nem kevesebb lelkesedéssel. Azon kívül, hogy az egyik pihenőnél elhagytam a táskámat és benne minden iratomat-pénzemet és emiatt extra 160 kilométert tettünk meg, illetve hogy egyszer megcsúsztunk és egy 180 fokos kanyart vettünk, mondhatni, zökkenőmentesen telt el az út. Talán csak a táblák hiányával gyűlt meg kicsit a bajunk. Igaz, nem számítottunk arra, hogy hatalmas bannereken nyilakkal lesz jelezve, merre van Gărâna, mégsem gondoltuk, hogy a legutolsó útelágazásoknál a sűrűsödő forgalom fog rávezetni a helyes irányra.

Este kilenckor, alighogy megérkeztünk és szippantottunk egyet a friss hegyi levegőből, máris a svéd-dán Ulf Wakenius Band koncertjén találtuk magunkat, a fesztiválhelyszínen is csak az első szünetben sikerült jobban körülnézni. A gitáros frontember a szó hagyományos értelmében vett sztár: játszott már Bill Clinton volt USA elnök előtt, és játszott már 17 ezer ember előtt a Hollywood Bowlon. Előadását itt is lelkesen követte a közönség, noha végig szemerkélt az eső, így csak az esőkabátok csuklyáinak ütemes mozgása jelezte: tetszik az embereknek a svéd gitáros produkciója.




A szünetben körbementünk a koncerthelyszínen is.

A nézőtér tulajdonképpen farönkökből áll, amelyekre le lehet ülni, de nem árt jól felöltözni és bebugyolálni magad pokrócokkal, mert az idő nagyon lehűl estére, a folyamatos esőveszély miatt pedig az esőkabát kötelező kellék. A rönköket keretező sártengerben sokan gumicsizmában navigálnak, mások bakancsban próbálnak eljutni a mosdóba vagy a hátsó részben felállított sörcsapokhoz és kajás standokhoz. Az árak az általános fesztivál-színvonalat követik: a sör 5-6 lej, a lángos 6-8, a meleg ételek pedig 10 lejtől kezdődnek.


Amerikai fellépő-dömping

A fesztivál zenei kínálatát ketté lehetne választani a hagyományos hangszerelésű, elsősorban az amerikai dallamokra épülő improvizatív jazz és a más műfajokkal kísérletező "újhullám" vagy kísérleti jazz között.

Mike SternMike Stern



A klasszikus vonalat képviselte a legtöbb amerikai fellépő, a Tom Harrell Colors of a dream és Dave Douglas trombitajátéka a The Riverside Quartetben, vagy a vasárnap fellépő, blues-os hatásoktól sem mentes Mike Stern gitár-, illetve Bill Evans szaxofonjátéka, akik mindketten együttműködtek Miles Davisszel a legendás nyolcvanas években. Hasonló vonalat képviselt a Joey DeFrancesco Trio, ahol a billentyűs virtuóz játékából valódi show kerekedett ki, majd énekléssel búcsúzott a tapsoló tömegtől. A produkció hagyományos jellegét a trió gitáros tagja tompította, aki játékával a vadabb és improvizatívabb vonalat erősítette.

A hazai fellépők táborában egyaránt találunk fiatal tehetségeket, mint a finn zenészek társaságában fellépő Elena Mîndrut (Elena Mîndru Finnection) vagy a temesvári Jazzybit együttest, és komoly zenei múltra visszatekintő "öregeket" is. A kolozsvári születésű Mircea Tiberian két amerikai zenész-barátjával melegítette be a közönséget szombat estére. A formáció nyolc éve lépett fel először együtt Bukarestben, stílusukat valahol a tradicionális, kísérleti, modern és egyedi keresztmetszetében kereshetnénk, amelyen azért érződik a main-stream amerikai hatás, illetve a klasszikus európai zene befolyása. Ide sorolható még a román-magyar Pedro Negrescu Trio is. A nagybőgős frontember szerint a jazz a kreativitás révén szabadságot nyújt, ugyanakkor a pontos ritmusok keretet szabnak a zenének és így a megszokottól teljesen eltérő dolgok születhetnek meg. A Cseke Gáborral (zongora) és Mohay Andrással (dobok) kiegészült formáció igazán pörgős, lendületes zenét játszott, pont olyat, ami felkészít a szombat esti Gărâna-lázra.


A hagyományos jazz mellett az újhullám is elfért

Eltérően más hazai jazzfesztiváloktól, Gărâna korábban is arról volt híres, hogy teret enged a zenei műfajokkal való kísérletnek, amely a hangzások színes skáláját építi be játékába, a rockzenétől az elektronikus zenéig, a harmóniarendszereket megbontó nem hagyományosan használt hangszerektől az elrajzolt hangszínek effektjéig. Ezt a vonalat képviselte az északi, finn és norvég bandák zenéje, amelyből minden napra jutott. Csütörtökön lépett fel a Marius Neset Quartet, akinek érzékeny játéka és a zenei gondolatok variálása energikus előadásmóddal találkozik, vagy szombaton Kimmo Pohjonen "egy szál" tangóharmonikával előadott, de zenei effektek sokaságával fűszerezett szólókoncertje, aki performance-számba menő előadásaiban egyaránt használja a vizuális és auditív elemeket.

Andy Sheppard Trio LiberoAndy Sheppard Trio Libero



A kísérleti vonalat talán legmarkánsabban a norvég Arve Henriksen Band képviselte. Minimalista és meditatív zenéjükben ötvözik a japán rituális zenét a norvég tradicionális dallamokkal, sajátos hangzásokat csalogatva elő hangszereikből. Gitárosuk, Stian Westerhus vasárnapi egyéni előadása szintén a minimalizmus és kísérlet jegyében zajlott, szándékosan kerülve a zenei harmóniák világát. A gitárra szerelt elektronikus pedálok társaságában a zenei és zörejhangok határán mozgott, olyan "műfajok nélküli" energiákat szabadítva fel dinamikus játékával, amelyek a klasszikus jazzhez szokott közönség körében igencsak kiverte a biztosítékot.

A legnagyobb közönséget talán a szombat esti The Crimson ProjeKCt vonzotta be, amelyet a legendás King Crimson egykori zenészei, Adrian Belew, Tony Levin és Pat Mastelotto alakítottak, kibővítve fiatalabb zenészekkel. Hangzásában nagyon sokat köszönhet a nyolcvanas-kilencvenes évek progresszív rockzenéjének, amely szerencsésen, már-már formalista módon ötvözi a jól kidolgozott zenei struktúrákat és improvizatív elemeket, a minimalista dallamokat több ízben keményebb, drum and bass hangzásokkal elegyítve.

Egy ilyen hétvége után biztosan megváltozik a véleménye a jazzről mindazoknak, akiknek erre a szóra eddig, csak egy cigarettafüstben szaxofonozó túlsúlyos fekete alak jelent meg a szeme előtt.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS