2018. november 14. szerdaAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Atomoktól a kozmoszig: Csutak Magda közelítései a nullához

B. D. T. 2014. szeptember 16. 19:28, utolsó frissítés: 2014. szeptember 17. 12:27

Az embert „protézisek” veszik körbe, azokat használja felszínt karcoló megismerésre, miközben érzékszervei eltompulnak. Vissza kell térni az anyaghoz, és nem szabad megspórolni az intellektuális erőfeszítést.


Nem tudom, kinek milyen emlékei lehetnek a gyerekkori matematikatanulásról, és arról, hogyan értette meg a nulla fogalmát. Egyszerű összeadás-kivonásnál még tökéletesen érteni véljük a zérót, a semmit: pl. bármilyen számból ha kivonod ugyanazt a számot, az eredmény ez a semmi, amit valahogyan jelölni kell: 0. A semmi mint matematikai absztrakció elgondolható ugyan, és a műveletekben tökéletesen használható, viszont pontosan e használhatóság távolít el mibenlétének mélyebb megértésétől. Mert ez a nulla, ez bizony nem semmi, hanem „valami”, egy logikai létező, amit behelyettesítve különböző egyenletekbe, számsorokba egész jól boldogulunk, ő a koordinátarendszereink középpontja, a kezdőpont, az origó.

0 és 1 nélkül digitális világunk sem lenne, nap mint nap használjuk, alkalmazzuk ezt a kézhezálló, eszköziesített valamit. De bajba kerülünk, ha egyenesen rá fókuszálva akarjuk megragadni, mert képtelenek vagyunk nem a „valamiságára” összepontosítani. Így lehetetlenné válik megérteni, mi a semmi, amit jelöl. Fontos felismerés tehát, hogy csak közelíteni tudunk rá: mintegy a szemünk sarkából odapillantva, kerülő utakon.

Például úgy, hogy áttanulmányozzuk a tudománytörténetet, a 0 jelének kialakulását, illetve legfontosabb alkalmazási területeinek – a matematikának, informatikának, csillagászatnak, asztrofizikának – az eszközeit és megközelítési módjait adaptálva művészeti alkotásokon keresztül vizualizálni a feltáruló, verbálisan nem igazán kifejezhető összefüggéseket. Ez Csutak Magda közelítésének útja a nullához. A sepsiszentgyörgyi születésű, de 1977 óta Ausztriában élő művész egyéni kiállítása a Magma kortárs képzőművészeti kiállítótérben nyílt meg a pulzArt összművészeti fesztivál keretében.

Fotók: Vargyasi LeventeFotók: Vargyasi Levente


A művész számára – restaurátorként és keramikusként – sokáig az anyag maga volt a téma. Éveket, évtizedeket töltött a szilícium-dioxid, a grafit, az ezüst, a vas-nikkel oxid tulajdonságainak kutatásával, miközben ezeket az anyagokat használva alkotott. A Magmában látható műveket kurátortársával, Szőke Annamáriával úgy rendezték és válogatták, hogy összefüggő egészet alkossanak: az első, lesötétített teremben vizualizált, kivetített absztrakt egyenletek láthatók (ezek eredetileg ténylegesen anyagi természetű elemekből álló térkompozíciók, azaz porcelán, szilíciumoxid, fa alapú ellipszisek, amelyeket a Magmában kivetítve láthatunk, az alkotó koncepciója szerint ezzel is utalni akar „a képkonstrukciókat hordozó anyagok és a vetítőt alkotó anyagok azonosságára”).



Emellett Kollár Zoltán asztrofizikus által 2006-ban, Csutak Magdának a Kiscelli Múzeumban rendezett Azonos-Önálló című kiállításához készült animációs filmje is megtekinthető itt: mikroszkóppal és teleszkóppal készült képeket feldolgozó, szubatomikus és kozmikus struktúrákat vizualizáló filmről van szó, emberi léptékkel már-már felfoghatatlan nagyításokról és kicsinyítésekről. Közelítésekről a nullához – és a végtelenhez.

A stúdióteremben a hatalmas ablakokon beáramló természetes fény megvilágítja azokat az anyagokat, amelyek Csutak Magda bécsi „laboratórium”-műterméből kerültek át most szülővárosába. Itt is domináns forma az ellipszis. A vetítőteremben pedig a kozmikus háttérsugárzást reprezentáló videó, a Kézimunka című film, információs anyagok, valamint Bernt Capra Mindwalk című filmje tekinthető meg.



galeria_16551.jpg
Cutak Magda: 0-1-2 szilíciumoxid, grafit (2014) Fotók: Vargyasi Levente
galeria_16552.jpg
Helyi érték szilíciumoxid, grafit (2000)
galeria_16553.jpg
Ez egy és ugyanaz 2 darab vitrinkép, fa, üveg, grafit, rajz gyémánttal (2012)
galeria_16554.jpg
A fény rögzítése; 7/11 Másfajta fénykép (2004)
galeria_16555.jpg
A véletlen és a rendezett (2014) Elsötétített teremben vetített "kozmikus háttérsugárzás", előtte kis képernyőn Kézimunka című film (közreműködő: Grete Feuchtinger matematikus)
galeria_16556.jpg


A megnyitó másnapján a Magma Kortárs Közeg és az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság újabb művészetelméleti beszélgetést szervezett, ezúttal a Csutak Magda-kiállítás apropóján művészet és tudomány kapcsolódási pontjairól. A beszélgetésen részt vett Csutak Magda, Szőke Annamária és Beke László művészettörténész, Kolláth Zoltán asztrofizikus, Ungvári-Zrínyi Imre filozófus, a moderátor Ivácson András Áron antropológus volt.

Csutak Magda hangsúlyozta, a kiállítással az egyik legfontosabb célja egy felhívás: „oda kellene figyelni az anyagra, ami a világunkat mozgatja”. Az embert „protézisek” veszik körbe, azokat használja egyfajta mechanizált, csak a felszínt karcoló megismerésre, miközben érzékszervei eltompulnak; túl sok a közvetítettség, a virtuália, és mintha elfeledkeznénk azokról a matériákról, amelyek mindezt felépítik. A képözön miatt nem jutunk közelebb ahhoz, amit valójában keresünk – fogalmazott.

Érdekes mozzanatként idézte fel, hogy negyven évvel ezelőtt, Sepsiszentgyörgyön, amikor egy nagyméretű kerámiakorongot készített, rajta titkosított ékírással, „elment a nulla mellett”, ugyanis a jelek között ott volt a 0 megfelelője is. Az európai kultúra a 17. századig nem használta a nullát, de a keletiek régóta ismerik, hiszen filozófiájuk része volt az üresség.

A teret és az alkotásokat úgy rendezték el, hogy továbbgondolásra késztesse a látogatókat – szögezte le Szőke Annamária. Ungvári szerint tudomány és művészet között akkor lehet hiteles kapcsolódási pontokat létrehozni, ha egy művész, mint Csutak, az absztrakciókat, elméleteket, gondolatokat a saját szubjektivitásán keresztül átszűri és kreatívan megragadja, láthatóvá teszi, viszont ez a fajta művészet nagyfokú tudatosságot igényel, a határsértéseknek tudatában kell lenni.

Csutak Magda munkássága szorosan kapcsolódik a legújabb részecskefizikai kutatásokhoz is, számos szakértővel dolgozott együtt, egyetemi előadásokra jár a témában, és tervez ellátogatni az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) intézetébe is. Világunkat egy bonyolult és strukturált kozmikus körforgás alapozza meg, amelyet ugyan a tudósok megismerni próbálnak, de hétköznapi észlelésünk számára mintha nem is létezne – magyarázta a művész a tárlatvezetésen.

Az atomi és kozmikus szerkezetek tanulmányozása azonban a semmi és végtelen megközelítésének nem kikerülhető módozatai; függetlenül attól, hogy fizikusok, matematikusok, művészek vagy más érdeklődésű emberek vagyunk, tudatosítanunk, vagy legalábbis érzékelnünk kell ennek a fajta megismerési módnak a perspektíváját. Ez a játék bátorságot – és precizitást, megszállottságot, kitartást – igényel. A rákérdezés állandó erőfeszítését. A művész szerint elbátortalanodnak sokan az egzakt tudományok elméleteinek küszöbén, de merni kell hozzányúlni, mert az ezekkel való foglalkozás, a megismerési vágy elfojtása ellenében, a szuverén gondolkodáshoz segít hozzá.



A kiállítás 2014. október 12-ig látogatható, hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között. További információk a Magma és a művész weboldalán.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS