2017. december 11. hétfőÁrpád
-0°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Újabb három sorozatot vesézünk ki nektek

2014. november 04. 13:25, utolsó frissítés: 2014. november 06. 14:10

Rosszul elsült részecskegyorsító kísérlet, egy csapat zseni világmegváltásra adja a fejét, és hogyan védjünk meg valakit a börtöntől: The Flash, Scorpion és How to Get Away with Murder?


The Flash

Ez történik: egy részecskegyorsító kísérlet rosszul sül el, a robbanást követően Barry Allen helyszínelőbe (lásd: CSI) villám csap. 9 hónapig kómában fekszik, majd úgy ébred, hogy kutya baja. Sőt, hamarosan rájön, szupergyorsaságra tett szert.

Ez tetszik: A speciális effektusokat szépen megoldották a filmben, a főszereplő jóképű, és az első rész végén van egy utalás egy messzi jövőben bekövetkező krízisre, illetve számos apró, elrejtett részlet, amiből további történetszálak kibomlását lehet sejteni.



Ez nem tetszik: A készítők nem akartak sokat totojázni az unalmas részletekkel: már az első rész közepén szuperhősként akarták látni főszereplőjüket, így az eredetmesélést villámgyorsan ledarálták. Lehet ezt jól is csinálni, de ez most nem így sikerült. Felszínes, sablonos a történet, a szereplőkből teljes mértékben hiányzik mindenféle mélység, és még csak azzal sem lehet védekezni, hogy hát ilyenek a képregények. Hát nem, azok is a hatvanas évek után már rég túlléptek ezeken a sablonpaneleken.



Értékelés: 4/10

Kinek ajánljuk: Az első rész alapján nem mernénk túl széles körben ajánlani ezt a sorozatot. Talán azoknak érdemes belenézniük, akik nem unták halálra magukat a Smallville-en, vagy akik rendszeresen követik az Arrow-t – egyébként ő is vendégszerepel az első részben. (Balázsi-Pál Előd)


Scorpion

Mi történik: Walter O'Brien IQ-ja 190. Mikor gyerek volt, feltörte a NASA rendszerét, a kormány pedig lecsapott rá, nem csoda, ha erős autoritás-elfogadási problémái vannak. Felnőve céget alapít, összeverbuvál egy csapatot, szintén magas intelligenciaszinttel megáldott emberekből: Toby szerencsejáték-függő mentalista, Happy műszaki zseni, Sylvester pedig két lábon járó számológép, fotografikus memóriával. Walter semmi mást nem akart, csak betörni a piacra egy ilyen szolgáltatással, hogy „zsenik vagyunk, bármit meg tudunk oldani”, ami csődnek bizonyul. Aztán ismét jön a kormány, pontosabban az FBI veterán nyomozója, Cabe Gallo, aki ismerte a gyerek Waltert, és onnantól rendszeres megbízásokat kap a Scorpion. A csapat kiegészül még az expincérlány Paige-dzsel, aki „a normális emberek világát” próbálja lefordítani a zsenik számára, másfelől a többiek segítenek neki megérteni saját zseni gyerekének viselkedését.



Ami tetszik: Az alapötlet miatt kezdtem nézni: izgalmasnak ígérkezett, hogy egy csapat zseni hogyan segíthetne megoldani a világ nagy problémáit. Nem a szuperhősök erejével, nem természetfölötti képességekkel, hanem az emberi intelligenciával és a problémamegoldáshoz elengedhetetlen asszociációs készséggel és kreativitással. Közben hogyan élik mindennapi életüket, hogyan kommunikálnak, hogyan tudnak integrálódni “a normális emberek” közösségébe, milyen nehézségekkel szembesülnek, milyen játszmákba keverednek bele? Le tudja-e küzdeni az egóját a zseni, képes-e önzetlen lenni, barátságot kötni? Van-e valóban helye a zseninek a társadalomban, és ha az kiveti magából, milyen opciói lehetnek a pszichiátrián kívül? Ritkán, de ezek a morális dilemmák is előkerülnek, sajnos a tematizálásuk nagyon felszínes marad.

Ami nem tetszik: Egy-két nézhetőbb epizódtól eltekintve a történetek banálisak, a megvalósítás módja pedig irritálóan amatőr. Minden zseniális beavatkozásuknak van valami tudományos alapja, de amit köréje halandzsáznak “technikai részletként”, azt nehezen lehet lenyelni. Volt olyan sorozat, amelyben ezt a műfajt viszonylag jól csinálták, az Euréka. De ott soha nem akarták az utópiát velünk egy időben és térben létező valóságként tálalni, az egy igazi sci-fi volt, meseszerű és valószerűtlen.

A Scorpion viszont nem egy világtól elzárt high-tech kutatóközösség, hanem egy raktárirodába befészkelt tanácsadó cég, amely időnként segít az FBI-nak meg másoknak. Olyan eszközökkel dolgoznak, amelyek bárkinek rendelkezésére állhatnának. De most komolyan, a reptér melletti vendéglő wifijéről oldják meg azt, amit az irányítóközpontból nem lehet, és így előzik meg a repülőkatasztrófát? A hogyanra pedig nincs válasz. A készítők valószínűleg azt remélik, hogy amikor valaki beköp egy ilyen “ötletet”, éppen csúcson az adrenalin, egy hajszálon múlik a katasztrófa, a szereplők össze-vissza kezdenek rohangálni és kütyükkel bíbelődni, és közben a néző elfelejti ezt a kérdést, és inkább drukkol, hogy végül működjön a megoldás.



Értékelés: 4/10

Kinek ajánljuk: Akinek beveszi a gyomra, hogy a készítők időnként hülyének nézik, vagy aki kíváncsi arra, hogyan nézhet ki az istenszindrómások csapatépítése. (Bakk-Dávid Tímea)



How to Get Away with Murder? (Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot?)

Mi történik: Annalise Keating menő védőügyvéd és egy philadelphiai egyetem jogászprofesszora, aki tanítványai közül választja ki a gyakornokait. És amint a felvezető jelenetből kiderül, ők maguk is gyilkosságba keveredtek, legalábbis megpróbálják eltüntetni egynek a nyomait. A történet aztán két hónappal korábbra vált, hogy végigkövethessük, hogyan is jutottak oda. Innentől minden epizód egy újabb jogi eset, amit meg kell oldani, vagyis meg kell menteni az ügyfelet a börtöntől, közben pedig a gyilkossági ügy részletei is világossá válnak.



Mi nem tetszik: A Grey's Anatomy és a Scandal alkotójának, Shonda Rhimesnek az új sorozatában van valami csalhatatlanul amerikai, amit nem igazán szeretek. Az első részek alapján úgy tűnik, hogy a főszereplő mindent túl fog élni, minden pert biztosan meg fog nyerni, mindenki szép, mindenki tökéletes, minden nagyon piszi, amitől minden egy kicsit mesterkélt, életszérűtlen, modoros - vagy ami jobban tetszik. Szinte biztosak lehetünk benne, hogy nem akasztják majd fel a főszereplőt.



Mi tetszik: A sorozat mégis működik, ennek kulcsa az egész sorozaton átívelő gyilkossági ügy/ügyek és az epizodikus események megfelelő adagolása, és úgy néz ki, sikerült megtalálni a megfelelő arányokat. A procedurális események nem telepednek rá az egészre, inkább segítik annak megértését, hogy miért alakulnak épp úgy a gyilkosság eseményei. Viszont nincsenek is rendesen kifejtve, sokszor kapkodhatjuk a fejünket, hogy akkor ez miért is alakult pont így. Pláne, ha egyáltalán nem vagyunk jártasak a jogban.

A gyilkossági ügyekről megfelelően adagolják az információmorzsákat, mindig csak annyit, hogy meg akarjuk nézni a következő részt. A karakterekről egyelőre még nem nagyon érdemes beszélni, nincsenek rendesen felépítve és szépen kidomborítva, egyelőre maradtak benne ezt most miért pillanatok, de a végére szerintem még alakulnak a dolgok.



Értékelés: 8/10

Kinek ajánljuk: Szép szombat délutáni sorozat, amiben kell pörögjenek az események, nem egy Fargo színvonal, de azért szerethető. A mindig fanyalgó ínyenceken kívül mindenki kipróbálhatja.

Melyiket fogod megnézni?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS