2017. április 30. vasárnapKatalin, Kitti
14°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Láthatatlan fesztivál volt Marosvásárhelyen, de legalább jó filmeket láttunk

Gál László 2014. november 10. 16:53, utolsó frissítés: 17:53

Az Alter-Native szervezői tavaly már elgondolkodtak azon, hogy hagyják az egészet. Az idei után szerintünk kár lenne.


A marosvásárhelyi autóbusz-állomástól gyalog mentem a központba, egyrészt nem ártott a reggeli séta, legalább felébredtem a buszos szunyókálás után, másrészt kifejezetten kíváncsi voltam, mennyire érződik a városon, hogy épp filmfesztiválozik. Elég egyértelmű választ kaptam a felvetésemre: ha nem tudtam volna, valószínűleg soha nem jövök rá, hogy a városban épp egy nemzetközi fesztivál zajlik. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy még a Kultúrpalota, az esemény helyszíne előtt is csak egy rollup álldogált magányosan. Semmi banner, semmi köntös, semmi, ami feltűnne. A TIFF után, de igazából elég értelmetlen a TIFF-hez hasonlítani, mert nem tartoznak egy kategóriába, szóval a kolozsvári Filmtettfeszt vagy a Tiffszereda után is meglepő volt a "visszafogottság".

Egyetlen rollap az Kultúrpalota előtt


Nem mondom, hogy nem számítottam erre, mert tudtam, olyan fesztiválra megyek, ahol nem sokat adnak a megjelenésre, elég csak arra gondolni, hogy a honlapja még mindig az eseményt szervező Maros Megyei MADISZ-nak az oldala, a madisz.ro. De amit találtam, minden várakozásomat alulmúlta. Pedig az idei kínálat – írtunk is belőle egy gyors ajánlót – engem meggyőzött, hogy egy év kihagyás után ismét elmenjek Marosvásárhelyre.


Az Alter-Native-ra menő volt járni,


legalábbis a tapasztaltabb kollégáim mindig elragadtatással beszélnek róla. De azt hiszem, hogy szigorúan csak múlt időben lehet erről beszélni, mert most már nem az. Úgy biztosan nem menő, mint régen, vagy mint manapság Kolozsváron a TIFF, ahol kb. azzal kezdődik egy baráti beszélgetés, hogy te mit láttál már? És ez látszik a közönség számán is, mert nem sikerült megszólítani a helyieket, hogy úgy érezzék, nekik ott a helyük. És erre - sajnos - a szervezők sem tudnak nagyon megoldást, legalábbis erre lehet következtetni Sipos Levente fesztiváligazgató szavaiból:

„Nem teljesen értjük, hogy mi ez az apátia, de sajnos jellemző a város kulturális életére. Mert nem csak mi tapasztaljuk ezt. Anyagi szempontból a közönség részvétele vagy hiánya nem befolyásolja feltétlen a fesztivál létét vagy nem létét. Itt egyedül az a probléma, hogy mi nem a szakmának, hanem a közönségnek szervezzük a fesztivált. Abban a pillanatban, amikor a közönség azt mutatja, hogy nem érdekli ez a dolog, megkérdőjeleződik, hogy érdemes folytatni. A tavaly például komolyan felmerült bennünk, hogy ennyi, tovább már nem csináljuk. Még erre az évre nekiláttunk, úgy nézett ki, hogy visszajött a kedvünk, de most megint rosszabb lett, de azért még nem vagyunk ott, hogy nem lesz több fesztivál. Azok után, hogy a korábbi évekhez képest most milyen filmfelhozatal van, sokkal többre számítottam” – nyilatkozta keserűen.

Pedig lehet, hogy megérné többet fordítani a marketingre, jobban figyelni a kommunikációra és az arculatra, mert idén a filmes felhozatallal tényleg nem volt gond, s nagyobb közönséget érdemeltek volna. Szombat délelőtt, amikor először megyek be idén vetítésre, épp csak lézengenek az emberek. Ez még hagyján, hiszen a rövidfilmek, pláne ömlesztve, felénk nem tartoznak a közönség kedvencei közé. De a délutáni és esti nagyjátékfilmeken sincs teltház, pedig a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlannál, az Utóéletnél és a Szabadesésnél nem nagyon vannak jelenleg jobban hájpolt magyar filmek. A magyarországi bemutató miatt a VAN-ról például szinte naponta jelennek meg cikkek, kritikák és interjúk. És szinte mindenki odáig van értük, hogy viccesek, jókat lehet nevetni rajtuk, rólunk szólnak, magunkra ismerhetünk a szereplőkben, csupa olyan jellemző, ami be kellene vonzza a közönséget.

A közönség rögtön a VAN... vetítése után, azért nem volt teltház


És arra sem lehet nagyon fogni, hogy nem érdeklik az embereket a magyar filmek. "A Vásárhelyen még mindig a legnagyobb vonzerőt jelentő - igaz, most már erősen kérdőjeles, hogy mi jelent erős vonzerőt Marosvásárhelyen - magyar nagyfilmek hála Istennek kimozdultak arról a holtpontról, ami az elmúlt két-három évben jellemezte őket, így tudtunk hozni nagyon jó magyar filmeket" - ezek ismét Sipos Levente szavai, aki a fesztivált értékelve mesélt a Transindexnek.

Sipos elbeszélése alapján két ok körvonalazódik, ami miatt nincs megfelelő jelenlétük: egyrészt a pénz, ami elég általános, másrészt a város, ami Marosvásárhely ismeretében nem is kellene meglepő legyen. Ismét Sipos Levente következik:


"Ez egy abszolút aberrált város.

Ilyen várost, ahol kampány idején nem szabad se kulturális-, se sporteseményt plakátolni: ez egy aberráció. Marosvásárhelyen körülbelül 20 hely van, ahol lehet hivatalosan plakátolni. Pár évvel ezelőtt még nekünk is ki volt húzva a bannerünk a Kultúrpalotára, hogy itt van az Alter-Native filmfesztivál, de kitalálták, hogy nem szabad semmit kitenni, mert óvni kell a központunkat. S mindez egy RMDSZ tanácsosi javaslat volt. Ennek az az eredménye, hogy azokat az eseményeket, amik a polgármesteri hivatalnak tetszenek, lehet bannerrel hirdetni, kikötni fák közé, vagy akárhová, nekünk viszont nem. Mi a polgármesteri hivatalhoz és a megyei tanácshoz is teszünk le pályázatokat. A megyei tanács ideadja az épületet, ami óriási segítség, mert ha fizetni kellene a Kultúrpalotáért, akkor biztos nem lenne fesztivál, olyan bődületes összegbe kerülne. A városi tanácsnál is minden évben nyerünk a hivatalos pályázaton, csak nem fizetik ki. Jelen pillanatban a két évvel ezelőtti támogatást, amire szerződésünk volt, még nem kaptuk meg".

Sipos Levente fesztiváligazgató tipikus helyén


A fesztiváligazgató elmondása szerint nincs fedezetük arra, hogy nagy reklámkampányt indítsanak, de nem is nagyon érné meg nekik. „Ez egy kis költségvetésű fesztivál, senki nem áll a hátunk mögött. Hiába fektetünk bele 10–20 ezer lejt, mert nem térülne meg. Amikor a jegyeink olyan szinten vannak, mint most, gazdasági szempontból butaság lenne. Mert arra mindig figyeltünk, hogy olyan szinten legyenek az jegyárak, hogy amiatt ne maradjon kint senki. Gondolom, hogy napi 15 lej 4–5 nagyjátékfilmért és egy koncertért nem nevezhető borsos árnak” – magyarázta.

A közönség - legalábbis azoké, akik járnak - visszajelzései jók, és ezt nem csak a fesztiváligazgató mondja, hanem a megkérdezett látogatók is. Az általam megkérdezettek mindegyike említett olyan filmet, ami tetszett neki, es általánosan is elégedettek a szervezéssel.


Az Alter-Native az egyedüli marosvásárhelyi fesztivál, amire megéri eljönni

mondta róla Dani, aki már több éve visszajár, mert színvonalasnak tartja a rendezvényt, és amúgy is érdekelik a filmek. Az unokájával fesztiválozó Károlynak is hasonló tapasztalatai vannak. „4-5 éve minden évben jövök. Ez az év nagyon sikeres volt, úgy tapasztaltam, mind közül ez volt talán a legsikeresebb. Nekem ez nagyon tetszett, a filmek és a szervezés is. Nincsenek kifogásaim” – mondta. Szerinte az alacsony érdeklődés elsősorban annak tudható be, hogy az emberek el vannak szokva a mozis filmektől. Mindenki megelégszik annyival, amit otthon a tévében lát.

Az Utóéletet nézik az előcsarnokban felállított kivetítőn


„Rendszeresen szoktam járni. Azt bánom, hogy ilyen korú emberek, mint én, nem nagyon jönnek, csak fiatalok – meséli Angela, majd hozzáteszi: – Külföldön ez nem jellemző. Lányommal voltam Németországban egy fesztiválon, s tele volt a terem olyan korú emberekkel, mint én. Itt szétnéztem, és mind csak fiatalok voltak. Ami nem rossz, de jó lenne, ha ők is jönnének, és nem mindig csak bent ülnének a házban, megérdemelné ez a fesztivál.”

Sokatmondó volt viszont a városban tanuló egyetemistákkal beszélgetni, akik nem egyszerre nőttek fel a fesztivállal, hanem egyszercsak Marosvásárhelyen találták magukat, leginkább az egyetem miatt. A művészetin jelenleg másodéves Gréta például azt mondja, hogy tavaly nem is hallott a fesztiválról. De hasonló tapasztalata volt a harmadéves Alexának is, aki szerint elsősorban a kényelmességük miatt nem mennek az emberek, mert egyszerűbb otthon letölteni a filmeket. „Már nem annyira fontos a közösségi élmény, egyszerűbb és kényelmesebb is otthon letölteni” – mondta.

A közönséggel beszélgetve azért az elég egyértelműnek tűnik, hogy a fesztivál egyetlen esélye a jó filmek, ha az emberek beszélnek róluk, ajánlják egymásnak. Ha nincs már pénz és paripa reklámra, jelenlétre, akkor a jó program kellene őket meggyőzze, az emberek kellene generálják a jelenlétet. A tusnádfürdői Lehelt idén az ígéretes program győzte meg. Tavalyelőtt már volt pár filmen, de akkor nem volt ilyen jó a program, tavaly pedig még gyengébben volt reklámozva, mint az idén, akkor az egész fesztivált kihagyta. Az ideinek viszont tetszett a programja, ezért ismét jött, és nem is csalódott. „Az Utóélet és a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan érdekelt kifejezetten, de több jó filmet is láttam, tetszett például a Barátunk, Superman. A rövidfilmek között is volt, amit szerettem. Nem mindenik, de volt néhány, ami bejött. Jobban tetszett, mint két évvel ezelőtt”.

Közönségtalálkozó az Utóélet után: Gáspárik Attila művészeti igazgató beszélgetett a film producerével, Pusztai Ferenccel


Az Alter-Native versenyprogramja olyan, amilyen. Abból válogat az előzsűri, amit beküldenek. Az idei filmeket értékelő Jakab-Benke Nándor szerint olyan volt, mint a zakuszka, finomvegyes, de különösebben nem panaszkodtak. Sipos szerint a már említett magyarországi filmek mellett a kolozsvári Clorofilmtől kaptak a szervezők rendkívül jó filmeket. Illetve a zenei programjukat is elég jónak értékelte, Cári Tibor koncertje és a Santa Driver trió fellépése is sikeres volt. Szerinte a péntek esti Celelalte Cuvinte-koncert is csodálatos zenei élmény volt, csak méltatlanul kevesen vettek részt rajta. Többre számítottak, de most ennyi jött össze; azonban szinte biztos vagyok benne, ha jövőben is jó lesz a program, akkor már többen lesznek.




MultikultRSS