Face Today: az új kislemez hangulatában már ott a kolozsvári nagyvárosi feeling
kérdezett: Gál László 2015. április 22. 09:14, utolsó frissítés: 2015. április 23. 12:22Annak örülnének a legjobban, ha az udvarhelyi próbatermüket mindenestől fel lehetne hozni Kolozsvárra, de azért már itt tervezgetik a jövőjüket.
Szombaton jelent meg a Deezeren a székelyudvarhelyi Face Today zenekar legújabb kislemeze, a We're On The Way, There's No Worry. Az EP-n az utóbbi egy évük önismereti paráit dolgozták fel, ezeknek a hangulata érződik rajta, és ezeken szerették volna túltenni magukat.
Az együttes 2010-ben alakult, de elmondásuk szerint csak 2012-ben kezdték magukat komolyabban venni, miután a dobosuk, Peti (László Péter) is csatlakozott hozzájuk. Lukácsi Előd gitárossal és Siklódi Bátor basszusgitárossal beszélgettünk.
Az első emlékem rólatok a Médiabefutóról származik. Akkor készítettem egy rövid interjút, amiben a fellépéseiteken akkor állandóan viselt nyakkendőre is rákérdeztem. Ebben azt válaszoltad: azért viselitek, hogy még jobban tetszetek a lányoknak...
Előd: – Csak hülyeségből mondtuk!
Bátor: – Ezt már nem lehet kimagyarázni...
Mennyire része a zenekar imidzsének, hogy jó pasik vagytok?
Előd: – Ha meg kell határozni azt a stílust, amit képviselünk, akkor inkább egy rock and roll bandához hasonlítanánk magunkat. Amikor a Médiabefutón voltunk, még nem ezt a stílust képviseltük, nem volt ennyire letisztult a zenénk, teljesen más világ volt. Azóta sokat fejlődtünk, sokat érett a zenekar, ami a zenénken is látszik.
Ugyanakkor a koncertszervezőket vagy a rádiókat kurvára nem érdekli, hogy mennyire vagyunk jó pasik. Azt sem mondanám, hogy inkább lányok járnak a koncertjeinkre. Az első sorban tényleg inkább lányok állnak, mert egy fiú nem fog oda jönni. Különben nem jellemző, hogy a koncertjeinken tumultus lenne, csak ha nagyon jól meg van szervezve. Amikor Kolozsváron felléptünk a Bagossy Brothers Companyvel, akkor nagyon sokan voltak, vagy amikor nagyobb zenekarok előtt léptünk fel, akkor is többen vannak a koncertjeinken, de egyelőre még nem jellemző a tömeg.
A zenekar nem attól fog előre haladni, hogy hány lánynak tetszik. Az csak egy plusz jó, hogyha van ilyen, de ettől nem haladunk előre.
Bátor: – Reméljük, hogy a zenénk meggyőzőbb, mint a külsőnk.
Hogyan képzelitek el a zenekar imidzsének építését, még ismertebbé tételét? Több tehetségkutatón is indultatok: Peron Music Tehetségkutató, Éter Fesztivál vagy a Global Battle of the Bands. Van egy olyan stratégiátok, hogy minél több tehetségkutatón szeretnétek megméretkezni?
Előd: – Az internetes kommunikációnkra nagy hangsúlyt fordítunk. Igaz, vannak pillanatok, amikor nincsen tartalom, amit kitegyünk, de például a kislemezünk kiadására nagyon odafigyeltünk, hogy jól ütemezzük. Promóvideót is készítettünk hozzá. Így kommunikálunk a közönségünk felé, de nem ez az egyetlen terjeszkedési módunk.
Bátor: – Arra jó ez az egész versenyesdi, hogy résztvevőként másokat is megismerhetünk, kapcsolatokat tudunk teremteni. Persze amellett, hogy ennek köszönhetően felléphettünk például a Sziget Fesztiválon, illetve Egerben az Éter Fesztiválon, idén nyáron már önálló fellépőként leszünk ott.
Előd: – Az lenne a következő lépés, hogy meghívottként kerüljünk be például a Sziget Fesztiválra. Tavaly nem úgy kerültünk be, de ez így is nagy dolog, elég nagy a hírértéke van, még úgy is hogy „csak nyertük”a fellépést. És az számít, hogyha meg akarnak hívni valahová, hogy ez a zenekar már eljutott Európa egyik legnagyobb fesztiváljára.
Volt nemrég egy Grazot is érintő, főleg magyarországi helyszíneket tartalmazó turnétok, amit ti szerveztetek magatoknak. Annak a megszervezésénél számított?
Előd: – Például a soproni fellépésünk úgy jött össze, hogy voltunk a Budapest Music Expon, amelyik egy tehetségkutató fesztivál, amire a részvételt a Peron Musicon nyertük. Ezen látott annak a klubnak a vezetője, ahol felléptünk. Így amikor mi megkerestük őt, már tudott rólunk. Ez könnyen ment. A többi helyszínt teljesen rajongók nélkül, a szervezőket keresve szerveztük meg, akik megadták a lehetőséget. Rajongók nélkül próbáltunk bekerülni olyan nagyzenekarok mellé, ahol olyan emberekkel találkozhatunk, akik szerethetik a zenénket.
Grazba hogyan jutottatok el?
Előd: – Az volt az első, amit leszerveztünk. Teljesen spontán dolog volt. A Spinnin' Around című dalunk videoklipjét több alternatív zenével foglalkozó oldalakhoz is eljuttattuk. Az egyik oldalnak az üzemeltetője ajánlotta ezt a klubbot, hogy keressük fel. Amikor meglett a grazi koncertünk dátuma, kezdtünk el azon gondolkodni, hogy szervezzünk még egy pár koncertet köré, ha már úgyis elmegyünk Ausztriáig. Ezt bővítettük még ki erdélyi fellépésekkel, amíg összejött a tíz állomás. Ebben az időszakban készítettük el a kislemezünket is. Annak a felvételit is szándékosan tettük erre az időszakra, hogyha már kimegyünk, akkor azt is felvegyük. Így oldottuk meg a költségvetést, mert nem kerestünk annyit, hogy minden kijöjjön belőle. De a kapcsolatépítés volt a fő cél.
Jelenleg a zenélésből mire futja?
Előd: – Még nem tudunk megélni, de egyelőre még egyetemisták vagyunk, így nem is fontos. Mindent, amit keresünk, visszaforgatjuk a zenélésbe, hogy fejlődni tudjunk. Legyen szó akár stúdiózásról, hangszervásárlásról vagy egyéb kellékek vásárlásról. Vagy olyasmire költjük, hogy eljussunk a Sziget Fesztiválra, ahol csak a fellépést adják, de egyebet nem. A cél az lenne, hogy ne kelljen mással foglalkozni a zenélésen kívül. De az hajt, hogy elérjük, az emberek átéljék azt az érést a zenénkben, amit mi is érzünk, amikor játsszuk.
Olvastam egy tavalyi interjút veletek, amiben arról beszéltek, hogy nemsokára mind Kolozsvárra fogtok költözni. Most már mind Kolozsváron éltek?
Előd: – Amikor tavaly Peti is nekikezdett az egyetemnek, akkor Arni (Butu Arnold - énekes) is feljött, hogy a zenekar tudjon tevékenykedni. Egyrészt sokkal központibb, másrészt Magyarország is sokkal közelebb van.
Bátor: – Ősztől mind a négyen itt vagyunk. Mondjuk, most épp nem gyakorlunk, mert nincs Kolozsváron próbatermünk. De amúgy is szünetelünk, mert végeztünk a turnéval és a felvételekkel, és kivettünk egy kis szabadságot. De átlagban elég sokat próbálunk. A lemezfelvétel előtt napi rendszerességgel gyakoroltunk otthon.
Ki írja a dalokat?
Előd: – A szöveget Arni, a zenét közösen, azok a próbák alatt születnek.
Hol tanultatok zenélni?
Előd: – Hivatalosan sehol. Interneten és egymástól.
Jelent-e ez hátrányt?
Előd: – Nem.
Bátor: – Én már láttam olyan zenekart, ahol hiába gitároztak úgy, ahogyan én életembe nem fogok, mert a zenekar mégsem volt olyan, amilyen kellett volna. Mi a saját zenénk által fejlődtünk, tanultunk zenélni.
Vannak olyan zenei példaképeitek, akik befolyásoltak?
Bátor: – Szerintem nem lenne rendben, ha elkezdenék most zenekarokat sorolni. Nekem és Elődnek például az Arctic Monkeys a kedvence, de Arni utálja. Inkább stílusok befolyásolnak, mindenkinek más a kedvence belőle, de ugyanaz vonal. A brit gitárzene inspirál minket, de az amerikai blues rock is. Ezekből a vonulatokból a zenekarok, így a The Black Angels vagy a Jack White. Utóbbi nem is annyira zeneileg, hanem hangulatilag.
Az interjú előtt milyen zenét hallgattatok?
Bátor: – Otthon hallgattam, amikor indultunk. Most ismertem meg egy amerikai zenekart, a Black Rebel Motorcycle Clubot. Egy ideig nem hallgattam amerikai zenekarokat, nagyon ráálltam a brit zenére, de most visszataláltam oda, ami az amerikai zenében tetszik. Ez például egy elég fasza kaliforniai zenekar. Az csak jó lehet! (nevet)
Erdélyben van közönségetek?
Előd: – Van, de kicsit fura ez a dolog, vannak olyan fellépések, ahol nagyon összejön a dolog, és vannak, ahol összejöhetne, de mégse, mert nem jönnek el. Mintha kielégülnének azzal, hogy látják a különböző posztokat, híreket, cikkeket rólunk a Facebookon. A videoklipet látták és a zenét már hallották, de nem jönnek el a koncertre. Ezen kellene változtatni, hogy az embereket érdekelje, milyen amikor "meghalunk" a színpadon. Otthon nagyjából mindenki tudja, hogy mik a tevékenységeink, de nem kíváncsiak a koncertjeinkre.
Hol szerettek fellépni?
Előd: – Kolozsváron a Shelter nagyon jó, mert nagyon sok az egyetemista. De például ott van Tusványos is, mert ott összegyűl a csíki, a szentgyörgyi, az udvarhelyi, a gyergyói közönségünk. Ott attól tud kurva jó buli lenni, mert az jön oda, aki igazán érdekelődik irántunk. És sok olyan ember van, aki érdekelődik, ezért ott szokott a legjobb buli lenni, tavaly is ott volt. Tele volt a sátor és látszott, hogy értően állnak ott az emberek, és nem csak lézengtek. Mindenki azért volt, mert a Face Today koncertezett, vagy csak azért maradt ott, mert tetszett nekik.
Bátor: – A mostani turnénk alatt is voltak olyan koncertjeink, ahol nagyon jó volt a buli. Én úgy érzem, hogy Kecskeméten volt a legjobb, mert olyan volt a közönség, aki érti a zenénket. Kecskeméten az Ivan & The Parazol előtt léptünk fel, és a közönségüknek nyilván nem kellett bemutatni azt a zenét, amit játszunk, bár csak alig hasonlít a Parazoléhoz.
Mennyire mentek rá arra, hogy Magyarországon is ismert legyen a zenekar?
Előd: – Kétfelé próbálkozunk. Az erdélyi magyarok már ismernek, a románok még kevésbé, de szeretnénk Brassóban, Bukarestben és Szebenben turnézni. Emellett Magyarországon is próbálkozunk, mert sokkal erősebb ott ennek a zenének a hallgatótábora, több az ilyet futtató klub.
Nemrég indultatok a Global Battle of the Bands egyik romániai válogatóján, ahonnan továbbjutottatok a döntőbe. Az ezen való részvétel mennyire segít?
Előd: – Már most nagyon sokat segített, remélem, hogy még faszább lesz. Novemberben lesz a romániai döntője, talán Bukarestben, majd tavasszal Berlinben a világdöntő.
Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy a nemzetközi siker a cél. Számotokra ez mit jelent?
Előd: – Az első már meg is volt, koncerteztünk Ausztriában (nevet). A cél az, hogy miután Magyarországon már megvan a hátterünk, eljussunk nyugat-európai fesztiválokra, klubokba, és ott is kialakítani egy kört, aki hallgat minket. Ha kevés ember is, de legyenek olyanok, akik ha elmegyünk Berlinbe, tudják, hogy ki vagy mi az a Face Today.
Mit kell tudni az új kislemezetekről, mert olvastam pár cikket, de igazából nem sokat osztottatok meg eddig róla?
Bátor: – Öt dalt fog tartalmazni.
Előd: – És Bex (Beke István - szerk.), az Ivan & The Parazol billentyűse segített a stúdiózásban. Amikor megismertük, már elterveztük, hogy a következő lemezünket vele szeretnénk csinálni. Sok hozzánk hasonló zenekarral foglalkozik Budapesten, és nagyon tetszettek a munkái, amit küldött. Pont kapóra jött a turné, mert akkor fel tudtuk venni.
A lemezről annyit érdemes még tudni, hogy először a dobot és a basszust vettük fel Magyarország egyik legjobb stúdiójában. Bex ide is elkísért minket, és úgymond az egészet levezényelte, nem mi kellett kitaláljuk, hogy miként fogjunk neki vagy miként csináljuk az egészet. Sokkal tapasztaltabb ilyen téren, mint mi, egész hamar fel is játszottuk a dalokat.
A gitárokat, a keverést és az utómunkát Bex saját stúdiójában csináltuk, ami tele van alternatív megoldásokkal, házilag készített erősítőkkel, hangfalakkal és más underground megoldásokkal. Ettől sikerült egy olyan hangzást kihoznunk, ami egyedi és korszerű lett. Ő találta ki, hogy miként szólaljon meg a dob, a gitár, a basszusgitár és az ének. Nem mi kellett mondjuk, hogy hogy szóljon a dob, mert amikor meghallgattuk az első kikevert változatot, már pont tetszett. Tehát megértette, mit szeretnénk.
Vele hogy ismerkedtetek meg?
Előd: – A Szigeten találkoztunk. Belógtunk a nagyszínpad backstage-ébe, amikor a fellépésük volt. Az első nap volt, a biztonságiak még nem tudták, hogy akármilyen ARTIST PASS-szal nem lehet oda bemenni. Ott döntöttük el, hogy a következő kislemezünk vele kell készüljön.
Bátor: – Nekünk ebben a kislemezben benne van az utóbbi egy évünk. Mindenki látja, hogy most itt tartunk. Ez előrevetíti azt is, hogy milyen lesz a jövő márciusra tervezett nagylemez. Így lehet tovább haladni, koncerteket szervezni. Nem kell félreérteni, nem muszájból csináltuk, mert nekünk is összefoglal egy korszakot.
Előd: – A lemez hangulatát már a kolozsvári nagyvárosi feeling határozza meg, hiszen megváltozott a minket körülvevő légkör. Most már nem Udvarhelyen próbálunk hétvégente, ahogy azelőtt csináltuk. Arnit is érzékenyen érintette az élettérváltás, valószínűleg ez érződik rajta a leginkább. Kolozsváron még próbára eljutni is sokkal hosszabb idő, mint otthon. Ezek az apróságok pedig nagyon meghatározzák.
Ilyen nagyon kötődtetek Udvarhelyhez?
Előd: – Nagyon. Ott alakultunk és minden, ami vagyunk, ott kaptuk. Ott volt a próbatermünk, egy vagány régi ház, ami a zenekart nagyon meghatározza. Rengeteg házibulit, nyílt próbát csináltunk, amik úgy hiányoznak a kolozsvári próbákról. Elszakadtunk az otthontól, és ez valószínűleg érződik rajtunk.
Ha előre néztek, akkor inkább Székelyudvarhely vagy inkább Kolozsvár?
Előd: – Inkább Kolozsvár.
Bátor: – Inkább Budapest (nevet), nem, inkább Kolozsvár.
Előd: – Udvarhelyre semmiképp sem megyünk vissza, legfeljebb nyáron. Szeretnénk minél több időt, minél nyugatabbra tölteni, de valószínűleg Kolozsvár lesz a központi helyünk. Az lenne a legjobb, ha az udvarhelyi házunkat kamionos módszerrel fel lehetne hozni Kolozsvárra, valahová olyan helyre, ahol a szomszédokat nem zavarja ez a fajta zene és hangerő. Ez lenne a legjobb.