2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Örvendek, hogy így is megismerhettelek, Kurt

Balázsi-Pál Előd 2015. május 31. 14:25, utolsó frissítés: 14:25

A Cobain: Montage of Heck nem az öngyilkos sztárt, hanem az ember intim pillanatait mutatja meg, gyönyörű megoldásokkal. Must see.


Kurt Cobain haláláról úgy szereztem tudomást, hogy a város másik végében lakó nagynéném lépcsőházában, a második emeleten (néném a negyediken lakott) találtam egy cetlit a földön. Csak ennyit írt rajta: Kurt Cobain halott. A kézírás pedig azé a lányé volt, akinek akkoriban udvaroltam. Aztán kiderítettem: amikor megtudta a hírt, hívott, a szüleim pedig elmondták, hogy nagynénémhez indultam, és azt is elmondták, hol lakik. Ő pedig rohant, ezért előttem ért oda. Nem nyitottak ajtót neki, ezért üzenetet hagyott. Hogy hogy került a cetli a negyedikről a másodikra, az nem derült ki.

Ez 1994. áprilisában történt, és a mai napig tökéletesen emlékszem rá. Korszakhatár volt, mint évekkel később a 9-11, egy korszaknak nem a vége, hanem az újraértékelésének kezdete. Gyakran irigykedem a tizen-huszonévesek fiatalságára, de azért ők is irigykedhetnek néha, például arra, hogy a mi generációnk megélte a Nirvana-korszakot.

Persze elég parasztság ezt a szöveget Kurt halálával kezdeni, miközben a TIFF-en, a bonchidai kastély udvarán szombat este bemutatott Cobain: Montage of Heck dokfilm pont hogy nem a haláláról, hanem az életéről szól – arról is kronológiai sorrendben. Brett Morgen rendező egész arzenált vonultat fel ennek filmes formába öntéséhez, és az eredmény épp ennek köszönhetően lesz zseniális, még azok számára is, akiket esetleg nem érdekel különösebben egy 21 éve halott sztár.

"Kurt Cobain vagyok"

Az interjúk egy biográfiai film kötelező elemei. Itt mindenki felvonul: anyja, apja, mostohaanyja, testvére, első barátnője, Krist Novoselic Nirvana-basszer, Courtney Love, csupán két név marad ki: Dave Grohl jelenlegi Foo Fighters-vezér, a Nirvana egykori dobosa (a rendező döntése volt, hogy egy egykori Nirvana-tag pont elég a filmhez, de készített egy külön Grohl-interjút is), illetve Frances Bean Cobain, Kurt és Courtney lánya (aki a film producere volt). Azért az érdekes, ahogy Kurt szülei ennyi év után milyen higgadtan, saját hibáikat beismerve tudnak beszélni fiuk elcseszett gyerek- és fiatalkoráról.


Az archív koncertfelvételek szintén megszokott elemek. Ennél jobban örvendünk a rengeteg amatőr videónak, amelyből megismerhetjük a csecsemő, majd a tini Kurt-öt is, illetve végigkövethetjük a Kurt-Courtney páros intim pillanatait, majd Frances érkezését – én például ezekből döbbentem rá Kurt hihetetlenül jó humorérzékére.

Az igazi mesterhúzások azonban az animációk. Ezekből is többféle van: néhány esetben archív hangfelvételekhez készítettek rajzfilmes betéteket, de olyan „rajzfilm” is van a filmben, amely azt mutatja be, hogyan töltötte idejét Kurt barátnője lakásán, tévézéssel, elszállt hangjáték készítésével, zeneszerzéssel. Az animációk másik kategóriájában Kurt füzetlapokra vetett rajzait keltik életre, és ezek azok a pillanatok, amikor a legközelebb érezhetjük magunkat Kurt gondolatvilágához.


A Kurt által papírra vetett gondolatok, levelek, dalszövegek szintén animált formában kerültek a filmbe, így a vizuálisan legunalmasabbnak ígérkező elemek is folyamatosan le tudnak kötni.

Morgen ezen kívül hozott anyagból is dolgozik: játékfilmekből származó képsorok montázsolásával viszi be a korhangulatot saját filmjébe.


Érdekes, hogy a rendező mennyire bátran bánik a filmzenével. Mert ugye mi más lehetne egy Kurt Cobainről szóló dokfilmben, mint Nirvana? Persze, csak nem úgy: van itt csilingelő All Apologies, hegedűre és kórusra újraértelmezett Smells Like Teen Spirit, és máris azon gondolkodom, hol lehet beszerezni a Montage of Heck soundtrackjét. Az áthangszerelések egyrészt jók arra, hogy megváltoztassák azok mentalitását, akik egysíkú zeneszerzőnek gondolták Cobaint, ugyanakkor azok számára is befgadhatóvá teszik a filmet, akik egyébként rühellik a Nirvana zajzenéjét.

Nagyon szimpatikus volt számomra az is, hogy a film nem próbálja piedesztálra emelni Kurt Cobaint, nem próbál senkit meggyőzni arról, mennyire korszakalkotó, stílus- és divatteremtő, egy generáció szószólója stb. volt, sőt, a Seattle-mozgalom, de még a grunge szó sem jelenik meg a filmben. Morgen azokra a dolgokra koncentrál, amik esetleg újdonságot jelenthetnek a néző számára, és megpróbál végig az emberről, és nem a sztárról szólni filmjében. Valószínűleg ebből a megfontolásból maradt ki teljesen minden, a halálát érintő kérdés is, amiért csak hálásak lehetünk, mert így megússzuk az érzelgősködést is. A Montage of Heck a személyről szól, nem az űrről, amit maga után hagyott.


Ja, és ha már a TIFF idei szpotja arról szól, hogy a fiatalok figyelmét a kütyük bűvöletéből visszairányítsák a filmre: a Cobain: Montage of Heck alatt egyszer sem néztem meg a telefonomat. Igaz, nem is vagyok már fiatal, de ezúttal hadd irigykedjenek rám ők.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS