A legfontosabb az élő erőforrás, avagy hogyan legyen Kézdi is Európa Kulturális Fővárosa
B. D. T. 2015. július 02. 16:18, utolsó frissítés: 17:00Lezárultak a konzultációk a Sepsiszentgyörgy Európa Kulturális Fővárosa 2021 kezdeményezőivel, de továbbra is várják az ötleteket.
Hatalmas sátorban konzultáltak a kézdivásárhelyiekkel a Sepsiszentgyörgy Európa Kulturális Fővárosa 2021 kezdeményezői. A Gábor Áron téren elhelyezett, rendhagyó és figyelemfelkeltő helyszínt a Székölykök gyermekfesztivál szervezői biztosították. Van sok jófejség és erőforrás a városban, kár, hogy a sátor nem telt meg teljesen, de a jelenlévők így is közel két és fél órát beszélgettek arról, mivel járulhatna hozzá a város a Székelyföld nevében pályázatot benyújtó csapat sikeréhez.
Sepsiszentgyörgy négy várossal, Csíkszeredával, Gyergyószentmiklóssal, Kézdivásárhellyel és Székelyudvarhellyel közösen pályázza meg a 2021-es évi Európa Kulturális Fővárosa címet. Ennek megfelelően a kezdeményezők Kolozsváron és a partnervárosokban tartottak konzultációkat a projektről, ennek utolsó állomása volt Kézdivásárhely, ahol július 1-jén, 18 órától várták az érdeklődőket.
Bokor Tibor polgármester röviden köszöntötte a mintegy harminc érdeklődőt és a kultfőváros-projekt csapatát, kiemelve, Kézdivásárhelynek a csatlakozással szellemi és anyagi hozadéka egyaránt származhat a projektből.
Farkas András, a PONT Csoport projektmenedzsere jó érzékkel egyből azzal kezdte, hogy meggyőzze a szkeptikusokat: igen, valóban lehetséges Sepsiszentgyörgynek és partnereinek megnyernie a címet, van reális esély erre, ez egy elérhető cél. „Komolyan gondoljuk!” – ezt hirdeti az a kitűző is, amit több színben is osztogattak a szervezők.
Már a pályázati felhívásban is szerepel, hogy egy térség nevében is benyújtható a jelentkezés, és volt már rá több precedens, hogy ilyen pályázatok nyertek. Farkas a Ruhr-vidék pályázatát emelte ki többek közt, amit Essen nyújtott be, de 53 (!) városka együttműködésében valósult meg; vagy ott van a szlovéniai Maribor, amely öt másik várossal közösen pályázott és nyerte el a címet.
A másik tévhit, hogy fővárosok vagy regionális kulturális-gazdasági központok nagyobb eséllyel indulnak: mostanában inkább az a tendencia érvényesül, hogy kisebb, százezernél kevesebb lakosú városok a favoritok. Például a ciprusi Pafosz, amely két év múlva veszi át a címet, mindössze 32 ezer lakosú. A kedvelt turistaközpont azzal az elképzeléssel nyert, hogy a turisták és a helyiek világát szeretné minél szervesebben összekapcsolni. Vagy ha kisebbségi példát is szeretnénk, ott van San Sebastian Baszkföldről, amely az összes spanyol vetélytársat legyűrte a terrorizmus felszámolását célzó projektjével. A Frízföld egyik városa, a hollandiai Leeuwarden 2018-ban veheti át a címet: virágzó kulturális holland városokat utasított maga mögé a versenyben.
Farkas András röviden összefoglalta a tudnivalókat a 2021-es kulturális főváros-pályázatról: egy romániai és egy görögországi lesz Európa kulturális fővárosa abban az évben, mivel ez rotációs alapon megy. Megnyugtatta a jelenlévőket, a romániai pályázók közül nem Bukarest dönti majd el a győztest, hanem egy 12 fős nemzetközi zsűri, amelynek 2 romániai tagja lesz csupán.
A verseny kétfordulós. A pályázat benyújtási határideje október 10., ekkor egy nyolcvan oldalas dokumentációt kell benyújtani, ezt követően egy delegációnak egy 45 perces bemutató keretében kell meggyőznie a zsűrit, hogy a pályázat megfelel a kritériumoknak. „Ebben a körben még önmagunkkal versenyzünk” – magyarázta Farkas. A zsűri hét tagjának igen szavazatával lehet bekerülni a második fordulóba, amelyre nagy esély van. 2016 első felében a zsűri útmutatásai alapján a második fordulóba bekerülők még jobban kidolgozzák a pályázatukat, és a döntés pillanatáig a többi második fordulóssal versenyeznek.
Az elképzelésekre minden helyi közösség részéről nagy szükség van, merjünk nagyot gondolni, hiszen az Európai Kulturális Főváros projektben rengeteg erőforrás mozgósítható, és most van tér szabadon ötletelni – hangsúlyozta Farkas András. A partnervárosok mindegyike külön is viselheti majd az Európa Kulturális Fővárosa címet, ami helyi büszkeségfaktor lehet.
Az öt városban az a közös, hogy mindegyiket többségében magyarok lakják; Marosvásárhely ugyanis végül úgy döntött, külön pályázik a címre. A nagy kihívás az, sikerül-e a hírhedt regionális ellentéteken felülemelkedve együttműködni? Csíkszereda és Székelyudvarhely, Kézdi és Szentgyörgy csendes, de annál kitartóbb ellenségeskedését félre kell tenni, mert ha összeadjuk az erőket, sokkal komolyabb és esélyesebb projekttartalmat tudunk kidolgozni – érvelt Farkas András.
Veres Nagy Tímea kulturális menedzser is hangsúlyozta, azok a pályázók az esélyesek, akik egy hosszú távú víziót tűznek ki maguk elé, és azt támasztják alá nagyon meggyőzően, hogyan fogja őket ennek elérésében segíteni a kulturális főváros cím elnyerése. Akár úgy is fölfogható a pályázat, mint segítség azoknak a városoknak, régióknak, akik valami miatt leálltak a fejlődésben, ám van elképzelésük arról, hogyan tovább.
„Mitől fél a város? Ha erre választ adunk, megvan a pályázat” – mondta Veres Nagy Tímea, hozzátéve, az itt élő embereken múlik, mi lesz az identitás témája köré szerveződő pályázat tényleges tartalma. Az identitások ütközésekor, bizonyos identitások visszautasításával, el nem ismerésével feszültségek keletkeznek, amelyeket feloldani párbeszéd generálásával lehet, a kimondhatatlan kimondásával, hiszen csak akkor lehet alkotni és fejlődni, ha ezektől a feszültséggócoktól megszabadulunk. Az identitás nagyon tág témakör, belefér a hagyományőrzéstől az innovációig minden – biztatta ötletelésre a kézdivásárhelyieket.
A felmerült ötletek: az UdvArtér kiállítássorozat újraindítása, a nagyvilágban szétszóródott, tehetséges fiatalok bevonásával; az önkormányzati tulajdonban lévő volt székely katonanevelde („kaszárnya”) épületének valamilyen formában történő hasznosítása, a város nosztalgikus emlékű régi képének részleges visszaállítása (pl. a kerekes kút megmentése), az udvarterek, a régi épületek, a régi kovácsoltvas erkélyek felújítása, a Fortyogó helyzetének rendezése, a régi mesterségek, céhes hagyományok újraélesztése, a környék falvainak bekapcsolása, a háromszéki kúriák látogathatóvá tétele, a helyi termelők és kézművesek bevonása, a környékbeli borvizek, mofetták feltérképezése, a biciklis (zöld) útvonalak feltérképezésének folytatása, gombász- és vadles-túrák az ideérkezőknek, valóban hagyományos gasztronómiai értékkínálat erősítése, akár újratanulása.
A dominánsan infrastrukturális beruházásokban vagy turisztikai potenciál-fejlesztésben gondolkodók mellett olyanok is voltak, akik a város félelmeire – hogy hatalmas az elvándorlás, nagyok a szociális problémák, gazdasági-szociális törésvonalak feszülnek a város lakói között – utalva javasoltak projektötletet, illetve akik általában véve fontosabbnak gondolják egy város esetében az „élettelennel” szemben az „élő erőforrásokat”, vagyis az embereket és az emberek közti interakciókat. Fontos az is, hogy a kulturális főváros évének lezárultával is legyen folytatás, a projekteknek fenntarthatónak, értékesnek, nem egy évre szólónak kell lenniük.
Felmerült az is, hogy integrált online alkalmazásra lenne szükség, amellyel egyszerre lehetne szállást, fuvart, rendezvényt keresni a térségben, ingyen vagy olcsón (a car-sharing, online stoppoló és couchsurfing közösségekhez hasonlóan, csak mindazokat ötvözve).
Olyan projektötletek kellenek, amelyek a helyi problémákra adnak választ, egy másik minőségre viszik át az emberek közti interakciókat, és az egész pályázati előkészület serkenti az emberek részvételét a döntésekben. A kezdeményezők minden résztvevőt arra kértek, csatlakozzanak a Facebook-közösséghez, töltsék fel projektötletüket a honlapra. Aki nem tudott résztvenni a konzultációkon, de van gondolata, ötlete vagy kiforrott elképzelése, szintén lehetősége van július 19-éig projektet javasolni. Ha bekerülnek a pályázat második fordulójába, újabb találkozókat szerveznek majd a helyi közösségekkel, és falvakban is terveznek konzultációkat.