2017. december 16. szombatEtelka, Aletta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

kisebbségID: mit kíván a mai nemzet?

kérdezett: B. D. T. 2015. július 24. 14:06, utolsó frissítés: 14:08

Színész Bob slam poetry workshopot tart Kézdivásárhelyen. „Bölcsőd az, s majdan?” „Melyik magyar a székely?”


Kézdivásárhelyen tart augusztus 6-8. között Neoforum slam: kisebbségID címen slam poetry workshopot a tavalyi magyarországi Országos Slam Poetry Bajnokság győztese, Horváth Kristóf aka Színész Bob a Neoforum Egyesület meghívására. A műhelyfoglalkozás asszisztense két ismert székelyföldi slammer, Győrfi Kata és Müller Henrietta lesz.

augusztus 6-8 - Kézdivásárhely - Cafe Jazz

Posted by Neoforum Egyesület on Saturday, July 18, 2015


A szervezők 16 éven felüli, az irodalom és más művészeti önkifejezési formák, az anyanyelvükkel való játszadozás iránt érdeklődő erdélyi fiatalok jelentkezését várják a műhelyre. Augusztus 8-án, a nagyközönség számára is nyitott zárónapon könyvbemutató, meghívott slammerek és a műhely résztvevőinek fellépése és koncert is lesz a Jazz Café udvarán, házigazda: B. Szabó Zsolt, az Erdély FM műsorvezetője.

Mit takar a kisebbségID, mit akar a Neoforum – erről beszélgettünk a kézdivásárhelyi Cserei Zoltánnal, aki Daczó Zádorral közösen alapította az egyesületet.

Emlékeztek még A tudás 6alom kampányra? Az iskolaelhagyás elleni slam poetry-verseny klipjében roma fiatalok szerepelnek; a tanulás fontosságáról készült szöveget Színész Bob irányításával írták a videóban szereplő diákok. A videónak némi erdélyi visszhangja is volt, legalábbis bizonyos körökben elterjedt, lájkolták, megosztották stb. Volt azonban néhány székelyföldi fiatal, aki nem elégedett meg ennyivel, és kitalálta: hívjuk el Színész Bobot, tartson foglalkozást székelyföldi fiataloknak. Így született a kisebbségID ötlete.

Horváth Kristóf, vagy ahogy többen ismerhetitek, Színész Bob szintén Budapestről érkezik közénk.Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy miatta három napos a rendezvény.#kisebbségID

Posted by Neoforum Egyesület on Thursday, July 16, 2015


„Mit kíván a mai nemzet?” „Bölcsőd az, s majdan?” „Melyik magyar a székely?” A nemzeti, kisebbségi vagy másfajta identitások problematikájára rákérdező műhely során minden résztvevő megpróbál viszonyulni saját és szűkebb-tágabb környezete identitáskonstrukcióihoz. Nincsenek eleve adott sémák, és akár meg is lehet kísérelni a fennálló, készen kapott identitások felülírását, kritikáját, átértelmezését.

„Mindenféle közösségben sok problémának az lehet az oka, ha nem mondunk ki dolgokat. Ez lehet egy barátság, egy család, de adott esetben egy nemzet is. Bármilyen kisebbségnek lehet az a problémája, hogy vannak dolgok, amelyekről beszélni kellene, de nem beszélünk róla. Úgy láttuk, Színész Bob nagyon érdekesen közelítette meg a budapesti romák identitásának kérdését, és megkérdeztük, lenne-e kedve foglalkozni székelyföldi fiatalokkal is ilyen téren” – magyarázta Cserei. „Első kérdése az volt: ti is cigányok vagytok? Mondtuk, nem. És ennyi. Azt mondta, nagyon érdekli, és elvállalta.”

Az egyesület idén kezdte el tevékenységét Kézdivásárhelyen. Célja Kézdivásárhely ifjúsági-kulturális életének felpezsdítése, értékek felkutatása. És tegyük hozzá: teremtése. Kisiskolásoknak szervezik a Miniforum nevű, szövegértelmezést és vitakultúra-fejlesztést célzó foglakozásokat, középiskolásoknak és egyetemistáknak a Neoforum Műhelyt, ahol egy-egy regényt egy filmmel párosítva értelmeznek a résztvevők egy moderátor segítségével.

Cserei egyébként szabadúszó informatikus, de budapesti egyetemistaként a Bolyai Önképző Műhelyben tetszett meg neki ez a módszer, és elhatározta, szülővárosában is adaptálja azt. „Az elsődleges célom nagyon is önző: szeretném, ha majd hazalátogatok tíz év múlva, legyen öt ember, akikkel tudok beszélgetni ilyen kérdésekről.”

Ősztől a Neoforum Egyesületnek egyéb tervei is vannak, de az első, nagyobb nyilvánosság előtt zajló rendezvényük a kisebbségID lesz.

Miért pont az identitás? Milyen tükröket tartanak elénk mások?

Cserei Zoltán: - Ha bárkinek azt mondom Magyarországon, én székely vagyok, úgy képzelik el, kétméteres pödört bajszom van, és népviseletben járok a vécére is. Ha Magyarországon kívül bárhol külföldön azt mondom, erdélyi vagyok, akkor azt gondolják, kétméteres szemfogaim vannak és én vagyok Drakula unokája.

Mi az, hogy „egészséges” nemzeti identitástudat? Van ilyen?

- Vagy az van, hogy nem foglalkozunk azzal, hogy valamiképpen ez mégiscsak a személyes identitásunk része, vagy a horgászbotra is székely zászlót tűzünk. Ezt a két pólust látom, és a középen elhelyezkedő, mindkét viszonyulást kíváncsisággal vizsgáló attitűdöt kevésbé.

A tutimondás helyett az egyesület minden programjában a rákérdezés, a kíváncsiság a mozgatórugó. Nem dichotómiákban gondolkodunk, hogy valami fekete vagy fehér, hanem felmutatjuk a feketét, fehéret, és a köztük lévő árnyalatokat is. Nem az a cél, hogy bármelyik irányba elvigyük a beszélgetéseket, hanem hogy kérdéseket tegyünk fel. A slam poetry workshopnak is az a célja, hogy a résztvevők a saját kérdéseikre találják meg a saját válaszaikat. Fogalmam sincs, mik lesznek ezek a válaszok, és nincs is szándékunk, elvárásunk arra nézve, milyenek legyenek ezek.

Cserei ZoltánCserei Zoltán


Mik azok a tabuk, amelyek a székely identitással kapcsolatban eszetekbe jutottak a szervezés előkészítésekor?

- Nagyon sok a közhely. Én nem szeretem a közhelyeket. Vannak például azok a típusúak, mint „Ha Romániában vagyunk, magyarok vagyunk, de ha Magyarországra megyünk, valamilyen szinten románok”. Ez volt egy ideig, most már inkább az érvényes, hogy a székely az a „magyar Level 2”. Nekem volt olyan élményem, hogy a testvérvárosi diák sírt részegen a vállamon, hogy ti vagytok az igazi magyarok. Én meg néztem, wtf, miért, ti miért ne lennétek azok? Most már arra tolódott a megítélésünk Magyarországon, hogy nem románok vagyunk, hanem magyarabbak, mint ők. Én egyik végletet sem tudom értelmezni.

Nem is tabuk ezek, hanem valamiféle görcsös megnyilvánulások. Például hogy rakjuk ki minden nap a székely zászlót, és akkor minden rendben van. Vagy olyan kérdések feszegetése, amelyek nem visznek előre. Én úgy gondolom, sokkal fontosabb a napi munkánk elvégzése, mint hogy minden házon lobogjon a székely zászló, vagy hogy hetente elénekeljük a Himnuszt.

Vagy amikor siránkozunk, hogy a dicső múltban vagy akár nagymamáink idejében jobb volt. Nem volt jobb. Szerintem a legjobb időkben élünk.

A múlt iránti nosztalgia, a történelem romantikus felfogása és idealizálása torzítás. A mai nemzetfogalmunk kétszáz éves sincs, nagy „nemzeti hős” költőink pedig soha nem voltak szentek. Abban a történelemben pedig, amelyben, ha kikapunk, a másik a gonosz, ha mi nyerünk, mi vagyunk a hősök, nem hiszek. Elfelejtjük, hogy a másik szemszögéből ez teljesen másképp tetszik. Nincs külső nézőpontunk, egyoldalúan kezeljük a történelmünket, és azt is, hogy mik vagyunk mi most.

Egy érdekes tabu amúgy ahhoz az obszesszióhoz kapcsolódik, hogy hogyan követjük, mit írnak a külföldi lapok Magyarországról. Megjelenik egy tízsoros hírecske vagy kommentár valahol az utolsó előtti oldalon, és attól függően, hogy éppen mi áll benne, hol az egyik, hol a másik oldal kapja fel és szörnyülködik vagy örvend, hogy „mit írnak rólunk”. Miközben meg nem tudnak rólunk szinte semmit. Hétmilliárd emberből tízmillió, az 1/7 ezrelék, ami rohadt kevés. Amikor most elhangzik, hogy Orbán miatt mit írnak rólunk, vagy amikor pár éve azt mondogatták, hogy Gyurcsány miatt most mit gondolnak rólunk, meg szoktam kérdezni, ne haragudj, te tudod, ki Bulgária miniszterelnöke? Vagy Csehországban ki a kormányfő? Senki nem tudja. Ugyanígy külföldön sem tudnak rólunk semmit, és sokkal nagyobb problémáink vannak annál, hogy miket írnak rólunk valamelyik külföldi sajtótermékben.

Kicsit olyannak látom ezt a magatartást, mint amikor jön a szomszéd, és az ágy alá berugódjuk a szétdobált ruhát, hogy ne tűnjön úgy, mintha rendetlenség lenne. De attól még a rendetlenség marad.

Tünetértékű, hogy Magyarországon és Romániában a három típus közül - cselekvők, szenvedők és lázadók – a szenvedők aránya a legmagasabb. A szenvedők hozzáállása az, hogy ha van valamilyen probléma, akkor megnézem, kire kenhetem. Ezt nap mint nap megéljük. Egyik itthoni példám a kutyát sétáltató polgár, aki, mikor megszólítom, hogy nem kéne otthagyni a kakit a járdán, azzal replikázik, hogy Nyugaton ki van helyezve a zacskó, a polgármester miért nem helyezi ki ide is? Szerintem a gazdi feladata, hogy ott legyen a zsebében a zacskó, nem a polgármesteré vagy másé. Nemcsak a kutyának, nekünk is oda szabad szarni a járdánkra, s utána lehet azt mondani, hogy a polgármester a hibás, de attól még a mi járdánk marad szaros. Ez a mentalitás nagyon problémás szerintem.

Tekintve az erős székelyföldi intoleranciát a romákkal szemben, egy roma slammer meghívása akár statement jellegű is lehet. Az?

- Hál’ Istennek Bob csak félig roma (nevet). Csak vicceltem. Hét fellépőnk van, akik közül kettő kézdivásárhelyi: Dimény-Haszmann Árpád és Sárkány Tímea, van három erdélyi fellépőnk még, Horváth Benji, Müller Heni és Győrfi Kata. Ők öten képviselik, ha így tetszik, az erdélyi magyar kisebbséget. Magyarországról kettőt hívtunk meg, Bobot és Tunyogi Imrét. Róluk is kell tudni, hogy valamilyen kisebbséghez tartoznak, Imre fogyatékkal él, Bob roma származású.

Én azt semmiképp nem szeretném reklámnak használni, hogy „van egy cigányunk meg egy fogyink”, de ők maguk használják: kettejük team-slam csapatának neve Fo-Ci („fogyi”, „cigó”). Ők úgy gondolják, hogy erről beszélni kell. Én amúgy, amikor meghívtuk, nem is tudtam Bobról, hogy roma. Nincs a meghívásában különösebb polgárpukkasztási szándék. De amúgy, ha tudnám egy slammerről, hogy meleg, szívesen hívnám, hogy ha vállalja, beszéljen erről. Mind a hét meghívottunk vállalja, hogy saját identitásáról slammel. Talán Győrfi Kata mondta, hogy azért tetszik neki a téma, mert nagyon könnyen elmehet patetikusba, tehát kihívás. Olyan téma, mint a foci vagy a politika, hogy mindenki ért hozzá és szeret is róla beszélni, de nagyon nehéz ezt úgy tenni, hogy közben ne légy giccses.

Így jött egyébként utólag a kisebbségID cím is, az elején ugyanis olyan elvetemült ötleteink voltak, mint pl. „vinete”. Azt tudtuk, hogy mindenképp az identitás kérdésével szeretnénk foglalkozni, aztán már megvoltak a fellépők is, amikor megnéztük, mi a közös bennük: öt erdélyi magyar, egy roma és egy fogyatékkal élő. Hát hogy kisebbséghez tartoznak valamilyen szempontból. A címet amúgy legalább háromféleképpen is lehet értelmezni: kisebbségi identitás, kisebbségi ID („buletin”), és egybeolvasva „kisebbségid”. A kisebbségi a többségié is, az én kisebbségim, a te kisebbségid... érted.

Talán mindannyiunknak egyénileg is van egy (vagy több) kisebbségi és többségi identitásunk. És a székelyföldi magyaroknak mint kisebbségnek, amely voltaképpen erős regionális többségi identitással bír, szintén vannak kisebbségei. Akikkel szemben általában véve kevés megértést tanúsít (főképp a romákkal, melegekkel).

- Igen, ez is benne van. És még egy tabu jutott eszembe ennek kapcsán: hogy kifele sokszor panaszkodunk, vagy azt a képet mutatjuk magunkról, hogy milyen rossz nekünk, elnyomnak bennünket. De közben meg nem így van. Kézdin szerintem rosszabb románnak lenni, mint magyarnak, sokkal kevesebb kulturális rendezvény, szórakozási vagy munkalehetőség van számukra. Vagy hogy keressük és találunk is kákán csomót, hogy hol sértették meg a jogainkat. Legitim cél persze a kétnyelvűségért és a jogok kiterjesztéséért harcolni, de Székelyföldön alapjában véve minden adott, magyar iskolába járhatunk, magyarul fogyaszthatjuk a kultúrát stb.

Érdekes, hogy az a néhány szórványbeli ismerősöm, aki alapjaiban tapasztalja meg a hátrányos helyzetű kisebbségi létet, sokkal toleránsabb cigányokkal, melegekkel, bármilyen más kisebbséggel. Eléggé nehezen értelmezhető, hogy mi (székelyföldiek) más kisebbségekkel eléggé intoleránsak vagyunk. Ha egy kisebbségi nem toleráns egy másik kisebbségivel, az major fuckup. Kézdin melegnek lenni major fuckup. Ezekről is próbálunk majd beszélgetni, hogy miért van ez így.

Hogyan zajlik majd a workshop?

- Csütörtökön, augusztus 6-án 2x3 óra, pénteken szintén, szombaton 1x3 óra. A mozgáskultúrától a költészetig sokféle foglalkozás lesz. Bob azt mondta, ha valakit a résztvevők közül pont az érdekel, hogyan lehet jó jambust írni, akkor arról is fog beszélni. Mi impaktra gyúrunk, Bob pedig azt szeretné, hogy a figyelme minél kevesebb ember között oszoljon meg, ezért mi a lehető legtöbb, ő meg a lehető legkevesebb résztvevőnek örülne, így kiegyeztünk egy olyan keretben, ami mindenkinek még megfelel: 15-20 személy közötti létszám lesz tehát, ha minden jól megy.

Hogyan próbáljátok elérni a célcsoportot?

- Eddig kizárólag Facebookon vagyunk tevékenyek, kis teaser-képeket raktunk ki, de publikusan a workshopról még egy szó sem esett.

Közönség?

- A közönségnek együttérzésemet küldöm (nevet).

A slam poetry esteknek van egy klikkesedő közönsége, nagyjából mindig ugyanazok az arcok jelennek meg az ilyen rendezvényeken, de nehéz nyitni egy másik célcsoport felé. Mondjuk a negyvenen felüliek felé. Pedig a közösségi vagy személyes identitásokról folytatott, újfajta és rendhagyónak számító diskurzusba őket is be lehetne vonni.

- Nemcsak a slamre jellemző, hogy zárt a közönségük. Amúgy a rendezvényeinknek különböző célközönségei vannak, és ezeket megpróbáljuk összekapcsolni, tehát a gyerekét Miniforumra hordozó szülőknek szólunk a slamestről; meghívókat is kiküldünk célzottan. Mivel az augusztus 8-i program könyvbemutatóval kezdődik, amelynek szintén van egy állandónak mondható közönsége Kézdin, talán meg tudjuk őket győzni, hogy maradjanak tovább is; az esti koncertek közönségét pedig arra csábítjuk, jöjjenek kicsit hamarabb, mert érdemes.

Nagyon kíváncsi vagyok egyébként a közönség reakciójára. Kicsit úgy vagyok vele, ha nem lesz öt felháborodott ember, akkor nem végeztünk jó munkát. De lesz.

A Neoforum slam projektvezetője Marthi Szilárd, a Miniforumé Orbán Renáta. Az augusztus elsején a legkisebbeknek szóló Játszóka projektvezetője Fekete Fanni. További rendezvényeikről Facebook-oldalukon tájékozódhatsz, itt teszik majd közzé a kisebbségID részletes programját is.

Címlapfotó: Tompa Réka

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS