2017. aug. 24. csütörtökBertalan
25°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Koncz Zsuzsával és gyertyatartóval búcsúztattuk a Kolozsvári Magyar Napokat

2015. augusztus 24. 15:32, utolsó frissítés: 2015. augusztus 26. 09:42

A kolozsvári főtéren a Ha én rózsa volnék akárhányszor felcsendülhet, ugyanazzal a lelkesedéssel énekli végig mindenki.


Amikor a kihagyhatatlan programok közé soroltuk a Kolozsvári Magyar Napok zárókoncertjét, Koncz Zsuzsa fellépését, már akkor tudtuk, hogy a legjobb az egészben az lesz, hogy sokezer ember együtt énekel a főtéren, és ugyanazt a meghatottságot láthatjuk a tizenéves és a hatvanéves arcán is. Ez be is vált, és megint úgy búcsúztattuk a magyarnapokat, mint azt megszoktuk.

Koncz Zsuzsa új dallal, a Tündérországgal lépett színpadra, és pici politikai kiszólást is eleresztett, ami egyesek szerint jól jött, mások meg be is kiabálták, hogy „ne politizálj!”. Azonban nagyon jól tudhatta, hogy az emberek ide slágereket jöttek énekelni, és következtek is: Miszter Alkohol, 1964, Kárpáthyék lánya, Ahogy lesz, úgy lesz... Egyszer még szólt, hogy „eddig tartott a kényeztetés”, azaz jön még egy szám a Tündérországról, de aztán visszakanyarodott: Valahol egy lány, Mama kérlek, Ég és föld között.

Hivatalos fotók

Koncz Zsuzsa nem egyedül jött, Bródy János és Tolcsvay László is vendége volt, és attól kezdve, hogy őket is felhívta, teljesen szimmetrikussá vált a koncert struktúrája. Bródy és Tolcsvay három-három dalt énekeltek, Bródy az Egy hétig tart, a Földvár felé félúton és a Szabadnak születtélt, Tolcsvay Az első villamost, a Csak egy kékszínű virágot és a Levél a távolbólt hozta. Mindketten visszakonferálták még Koncz Zsuzsát, aki a végén mindkettejükkel előadott egy-egy közös dalt: Tolcsvayval a Jöjj, kedvesemet, Bródyval – mint az várható volt – a Ha én rózsa volnékot. Ráadás: Miért hagytuk, hogy így legyen, full zenekarral, és elsősorban a közönséget énekeltetve.


Azt már kezdjük sejteni, hogy a kolozsvári főtéren (esetenként a Farkas utcában, mint tavaly a Bródy-koncerten) a Ha én rózsa volnék akárhányszor felcsendülhet, ugyanazzal a lelkesedéssel énekli végig mindenki, mint egy nagy házibulin, ahol mindig be kell tenni. Tetszik vagy sem ilyent mondani - a közhelyessége miatt -, de ez tényleg az a dal, amelyiket bármilyen időszakra értelmezni lehet valamilyen szemszögből - most például a Ha én kapu volnék... kezdetű szakasz foghat meg.


Három nem zenei pillanat is megmarad erről a koncertről. Nagyon szerettük azt a valakit, aki gyertyatartóstul hozott ki gyertyát, ahelyett, hogy öngyújtóval vagy telefonnal integetett volna. Szerettük a Bródy és a bekiabáló közötti "párbeszédet" - nem működött elsőre a gitár, valaki bekiabálta, hogy "meg tudod csinálni", amire "meg én!" volt a felelet. És szerettük Tolcsvay egyszerűen szimpatikus kiállását is.


Koncz Zsuzsa meg igazából bármit csinál, összehozza ezt a hatalmas tömeget a főtérre, és ez nagyon jó. Vajon jövőre ki teszi meg ugyanezt?

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS