2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A többnyelvűség olyan természetes, akár az, hogy emberek vagyunk

Gergely Bori 2015. október 23. 16:00, utolsó frissítés: 16:04

„Nem problémák vannak, hanem lehetőségek” – Molnár Levente (Kecske) beszélt a többnyelvűségről a Comedy Cluj workshopján.


Belga, magyar és román érdeklődők várták csütörtök este a Bulgakovban a Többnyelvűség a filmben és a színházban című workshopot, amely a vasárnap estig tartó filmfesztivál, a Comedy Cluj programfüzetében kiegészítő programként szerepel. Az esemény végül Molnár Levente – a többek között a Saul fia (Nemes Jeles László, 2015) című filmből ismert színész – előadása, majd egy abból kibontakozó beszélgetés lett. Az előadás módja nem is illeszkedhetett volna jobban a témához: három nyelven folyt az est, de továbbiakból is bekúszott olykor egy-egy mondat a fő angol-magyar-román hármason kívül.

A színész roppant nagyvonalakban beszélt a többnyelvűségről, alapvető gondolatokat fogalmazott meg vele kapcsolatban – és még így is aggódott, hogy nem fog beleférni a 45 perces, igen szűk időkeretbe –, azonban számos apró, személyes, és olykor kölcsönzött történettel tűzdelte meg a mondandóját, így az elvont gondolatmenetek is közel kerültek a mindennapokhoz. Az esemény címét szem előtt tartva a film- és színházművészet különböző szituációiról sok szó esett a többnyelvűség szempontjából, saját élményekkel, emlékekkel példázva, de a színjátszáson kívül eső területek példái is beleszövődtek az erős sodrású előadásba.

Takács Aranka és Molnár LeventeTakács Aranka és Molnár Levente

A végig vidám hangulatú est olyan sokak által ismert, de minden alkalommal mulatságos sztorikkal indult, mint a például a „pár sör után beszéltem a nyelvet”, de hangsúlyozta a nyelvtanulás fontosságát, amelynek gördülékennyé tételében nagy szerepet játszanak az eredeti nyelven vetített filmek és azok idegen nyelvű feliratai, illetve a külföldi utazások. A többnyelvűséget, és annak az elfogadását illetően a gyerekkorban tanultak és a hozzáállás fontossága is szóba került: neki személy szerint ezt a nagypapája tanító szavai alapozták meg, azóta is aszerint cselekszik.

Molnár Levente kifejtette, hogy szerinte nem problémát kell látni abban, ha többnyelvű területen él valaki, hanem a benne rejlő lehetőségeket és pozitívumokat. Értetlenül áll például az olyan esetek előtt, amikor egy-egy magyar vagy román színész csak az anyanyelvét beszéli olyan szinten, hogy játszani tudjon, ezzel egy időben pedig arra panaszkodik, hogy nem kap elég szerepet. Úgy véli, hogy azzal, ha Romániában magyarként valaki nem beszél – vagy szakmától függően nem megfelelő szinten – románul, elesik a karrierlehetőségek 50 százalékától. Ettől függetlenül kihangsúlyozta, hogy természetesen senki nem lesz több vagy kevesebb attól, hogy hogyan dönt ebben a kérdésben, de meggyőződése, hogy a panaszkodás helyett a munkára kellene fordítani az energiát, cselekedni kéne.




Felmerült a kérdés, hogy egyáltalán elsődlegesen fontos-e a nyelv, például a színész-rendező, vagy színész-színész viszonyban. Ezzel kapcsolatban az előadónak kizárólag pozitív élményei vannak, és két gondolatot tart érdemesnek szem előtt tartani. Egyrészt szerinte a színjátszásban a nyelv az együtt dolgozás közben másodlagos – vagy még az se, „a nyelv minden más után jön" – és a munkatársak megértik egymást anélkül, hogy minden egyes szót értenének a másik mondandójából. Másfelől pedig ha olyan nyelven játszik valaki, amit nem beszél, akkor sokkal több energiát kell a munkába fektetni, több időt igényel a folyamat, de állítja, hogy igenis, lehet olyan hiteles a játék, mintha az anyanyelvén beszélne a színész – hozzátéve, hogy persze aki akar, mindenben talál kivetnivalót.


Kellemes és kifejezetten tanulságos történeteket hallott a közönség a Saul fia forgatásáról, ahol jiddisül kellett beszélni; olyan magyar színészről, aki két évig nem szólalt meg az anyanyelvén azért, hogy tökéletesítse a román nyelvtudását, olyan román ismerősről, aki elvárta volna, hogy egy kutya a magyar és a román parancsszavakat is ismerje, és így tovább. A rengeteg elgondolkodtató élmény láncolata után a nyelven túli, kulturális különbségekig is eljutott az immár a közönségből érkező kérdések mentén szerveződő beszélgetés. „A különbözőségek jók” – foglalta össze Molnár Levente egyszerűen a témában megfogalmazódó véleményét. Szerinte nincs áthidalhatatlan különbözőség, minden az időn és az embereken múlik.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS