Mi Sepsiszentgyörgy legnagyobb kincse?
kérdezett:B. D. T. 2015. november 23. 08:41, utolsó frissítés: 11:32Lapozgatható már a városról a Kincses Képeskönyv: a szerzőket, Zágoni Bálintot és Jánosi Andreát faggattuk.
Megjelent a nagy sikerű Kincses Képeskönyv sorozat legújabb darabja, Zágoni Bálint szövegeivel és Jánosi Andrea illusztrációival. A Sepsiszentgyörgyről szóló kötetet november 19-én mutatták be a Bod Péter Megyei Könyvtárban.
A sorozat “leginkább az iskoláskorúakat célozza meg, de az olvasmányos, mívesen illusztrált színes világ a mindenkori olvasó számára is élménydús barangolást nyújt az adott település múltjáról és jelenéről”. A tizenegy fejezet segít feltérképezni a város hétszáz éves múltját, elárulva többek közt azt is, miként festett a középkorban az éves sokadalom Szentgyörgyön, a XVIII. században miért nem örvendtek a város lakói a huszárezred éves hadgyakorlatainak, de azt is megtudjuk, hogy Jókai Mór is többször megfordult a városban, és hogy milyen tornaversenyen bizonyultak a szentgyörgyi diákok az ország legjobbjainak – áll a sepsiszentgyörgyi Városimázs Iroda ajánlójában.
A kiemelkedő épületek, a Lábas Ház vagy a vártemplom mellett Sepsiszentgyörgy legendás alakjaival: Gábor Áronnal, Császár Bálinttal, ifjú Gödri Ferenccel és Kós Károllyal is megismerkedhetünk az aprólékos rajzokon. „Tekintsd tehát a Kincses Képeskönyvet kedvcsinálónak, várostörténeti kutatásaid kiindulópontjának. Reméljük, hogy a könyv elolvasása után kedvet kapsz a város további történetei, kincsei után kutakodni” – összegeznek a kiadvány alkotói.
A szerzők munkáját helyi szakemberekből álló csapat segítette, akik a közösen kiválasztott témákhoz szakirodalmat ajánlottak, a képi világ történelmi hitelességének kialakításában is segítették az illusztrátor munkáját, illetve szakmailag ellenőrizték a kéziratot – mondta el Csáki Árpád történész.
A Kincses Képeskönyv sorozat első, Kolozsvárt bemutató könyve 2007-ben elnyerte a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár Szép Könyv versenyének fődíját. Ezt követően Marosvásárhely, Nagyvárad és Segesvár után, Visegrádról és Székesfehérvárról is kiadvány született.
Milyen érzés egy "idegen" város lakójának bőrébe bújni, felfedezni kis titkait, történeteit? Az alkotómunka elkezdése előtt milyen élményeitek, saját történeteitek, ikonikus helyszíneitek voltak Sepsiszentgyörgyről, és ez a kép hogyan alakult, fejlődött a könyv elkészültéig?
Zágoni Bálint: Számomra mindig az alkotói folyamat egyik legizgalmasabb része a város tereinek, fontosabb helyszíneinek bejárása, illetve egy-egy több évszázados történet, gyerekek számára is tanulságos anekdota felfedezése. Szentgyörgy amúgy nem volt teljesen "idegen" város a könyv írása előtt sem, hiszen több alkalommal is jártam itt. Talán legélénkebben egy 14-15 évvel korábbi Szent György-nap él az emlékemben, amikor az Amaryllis táncegyüttessel reneszánsz táncokat adtunk elő, én egy házilag gyártott, meglehetősen egyszerű reneszánsz jelmezben próbáltam beilleszkedni a középkori hangulatba. A korhűség érdekében szemüveg nélkül táncoltam, ami egy erősebb dioptria esetében merész vállalkozás. Persze idén, amikor a történész alkotótársakkal bejártuk a város történelmének fontosabb helyszíneit, sikerült a városnak egy másik "oldalát" is megismernem.
Jánosi Andrea: Én viszonylag kevés alkalommal fordultam meg Sepsiszentgyörgyön korábban, mindig valami konkrét ügy miatt mentem oda, és a városközponton kívül sehol nem jártam. Viszont ezt a kis városközpontot mindig is irigyeltem, megfogtak a színei, a nagy fák a parkban, egyfajta jó ízlést és törődést éreztem érvényesülni itt. Elképzeltem, hogy ugyanilyen szép lehetne Szászrégen központja is, ahol születtem és nevelkedtem.
Elkezdtük a munkát, és kiderült, hogy a valamikori városközpont egy másik tér volt. Ezt pedig a Vártemplommal együtt már más szemmel néztem és jobbára már azokat a történeteket képzeltem oda, amiket történész szakértőink segítségével ismertünk meg. Voltak ismerősebb életképek is, mint amilyen egy vásárjelenet vagy kézműves műhelybelső, de huszármustrára például még nem akadt példa az eddig köteteinkben, és ágyúpróbára sem.
A mindig is szépnek látott mai városközpontról pedig kiderült, hogy milyen pezsgő-nyüzsgő élet volt ott a 20. század fordulóján, most pedig pannókra rögzített tervrajzok, és paravánok mögött zajló lázas munka ígér valami még szebbet, letisztultabbat. Én ezeket a tervrajzokat nézegetve, megreszkíroztam egy kicsit előreálmodni a főtér egy szeletét, és ráadásul egy karácsonyi hangulatot vizionáltam ide. Utolsó illusztrációként egy ilyen hosszú munkafolyamat végén, ez egész jó választásnak bizonyult, még akkor is, ha szeptemberben kellett karácsonyfát díszíteni.
Gondolom, mindig az a legrizikósabb, hogy az adott város lakói mennyire érzik magukénak a Kincses Képeskönyvet. Hogyan fogadta a szentgyörgyi közönség a kötetet?
Z.B.: Mivel csak most volt a bemutató, egyelőre az interneten érkezett visszajelzések és a bemutatón való részvétel alapján vonhatunk le következtetéseket. Ezek alapján nagyon kedvező a könyv fogadtatása, számomra külön öröm volt, hogy például a korábban megjelentetett városokhoz képest is milyen sokan tiszteltek meg jelenlétükkel a könyvbemutatón.
J.A.: Én azt gondolom, hogy sikerült megfelelni annak a magunk és sorozatszerkesztőnk által támasztott elvásásnak, hogy könyvünk egy szokatlanabb, emberközpontú nézőpontot képviseljen, egy fogyasztható nyelvezet kíséretében. Én úgy festettem minden egyes képet, akár csatajelenet volt az, akár építkezés, hogy gondolatban belekeveredtem a tömegbe vagy az építőmunkások közé, néha magasabbról kellett szétnézni, olyankor felmásztam egy nemlétező hegytetőre, de összességében csak remélni tudom, hogy hátha nem lógtam ki nagyon közülük. De idő kell ehhez a könyvhöz, szöveghez is, rajzokhoz is, a közönségünk nagy része csak november 19-én este vitte haza a könyvet, aki pedig már korábban látta, az is inkább dicsérte, mint szidta, és mi ennek is örülünk.
Mikor és hogyan fogant az ötlet, hogy a következő város Sepsiszentgyörgy lesz? Mennyi ideig tartott az alkotói folyamat?
Z.B.: A felkérés a város polgármesteri hivatalának részéről jött, tavaly késő ősszel. Mi is örvendtünk a megkeresésnek, hiszen kicsit adósságunknak is éreztük, hogy székelyföldi városról eddig nem sikerült könyvet bemutatnunk. Nem állt túl sok idő rendelkezésünkre, körülbelül kilenc hónap, de ez elég volt ahhoz, hogy (Andi egy pár álmatlan, átfestett éjszakáját is beleszámolva) időben elkészüljünk.
J.A.: Egy becsületes, gyerek megszületéséhez is elégséges, 9 hónapnyi munka volt, attól számítva, hogy megtettük első dokumentálódó utunkat, el egészen odáig, hogy nyomdába küldtük a könyvet.
Mi volt a legizgalmasabb része a munkának? És mi volt a legnehezebb?
Z.B.: Számomra mindig az a legnagyobb kihívás, hogy megtaláljam azt a nyelvezetet, amin egy harmadikos vagy hatodikos gyerek számára is érthetően, élvezhetően be tudjuk mutatni a város történetének fontosabb eseményeit, műemlékeit, személyiségeit. Emellett persze a megfelelő, reprezentatív témák kiválasztása sem egyszerű, ebben szerencsére mindig segítségünkre voltak a könyv történész szakértői, akik arra is figyeltek, hogy ne szaladjon el a ló / toll / ecset velünk, amikor egy témát, eseményt bemutatunk, és például 18. századi huszárok kardjának markolata is történelmileg hiteles legyen.
A legizgalmasabb rész talán az, amikor a kép és a szöveg találkozik, és megtalálják a helyüket a lapon.
J.A.: Én a sepsiszentgyörgyi megbeszéléseinkre, az ötleteléseinkre emlékszem vissza legszívesebben, de ugyanilyen izgalmas pillanat volt minden egyes panorámaképen tett utolsó simítás, amikor már csak az utcai lámpáknak kellett fényt adni, vagy fák lombjai közé kellett egy-egy madarat belopni, vagy a lovat a szekérhez kötni. Ja, és hatalmas izgalom előzte meg a próbanyomatoknak a kézbevételét, ami után már egészen másképp aludtam és többet nem álmodtam azt, hogy kinyitom a könyvet és zöldek a vörösek és lilák a feketék, vagy fordítva...
Melyik a kedvenc karakteretek, történetetek a könyvből? Mi Sepsiszentgyörgy legnagyobb kincse?
Z.B.: Sok olyan polgára volt a városnak, akiknek önzetlen tettei, elkötelezettsége, önfeláldozása most is példaértékű lehet nem csak Szentgyörgy lakói számára. A könyv terjedelmi korlátai miatt nem tudtunk mindenkit megemlíteni, és lehet kicsit igazságtalanság is kiemelni egy pár nevet. Szerintem ebbe a kategóriába tartozik Csutak Vilmos, aki a két világháború közötti nehéz időszakban a város két fontos intézményét igazgatta, illetve Fogolyán Kristóf, a város közkedvelt kórházigazgatója. Persze olyan személyek is voltak, akik ha ma élnének, valószínűleg a DNA / korrupcióellenes ügyészség vizsgálna, ilyen volt szerintem a 18. században Daczó József, a város egyik leggazdagabb polgára.
J.A.: Több ilyen van, nehéz lenne bármit is kiemelni. Gábor Áront azokban a pillanatokban megfesteni, mielőtt az első próbagolyó eldördülne, felért számomra is egy ágyúpróbával, átéltem minden izgalmát annak, hogy most valami vagy sikerül, vagy nem. A Székely Nemzeti Múzeum otthonául szolgáló Kós Károly-féle épület önmagában egy mese, egy fák között rejtőzködő kincsesláda a kilincsétől a tetőgombjáig.
Hol kapható a kötet, és mennyibe kerül?
Z.B.: Szentgyörgyön már több könyvesboltban, illetve a Múzeumban is megvásárolható, de interneten is meg lehet rendelni.
Melyik város lesz a következő a sorozatban?
Z.B.: Ennek kapcsán még nem született végleges döntés, egyelőre örvendünk, hogy sikerült megjelentetnünk a Szentgyörgyről szóló kötetet.
J.A.: Ebben a pillanatban konkrét városunk célkeresztben még nincsen. Egyeztetések zajlanak, elképzelések vannak, de legyen ez a jövő év meglepetése, most pár hónapot biztosan pihenni fogunk.