2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Simon Norbert UV-smink világa

Gergely Borbála 2015. november 27. 15:20, utolsó frissítés: 2015. november 29. 09:35

A nemzetközi sikereket elérő csíkszentkirályi fotósnak Kolozsváron nyílt kiállítása. Flora-sorozata mintha egy űrmitológia szereplőinek portrésorozata lenne.


Aki véletlenül keveredik a Kolozsvári Rádió Galériájába, első pillantásra azt hiheti, hogy egy posztimpresszionista, azon belül is leginkább pointilista festő kiállítását látja. Csak az egybefüggő fekete felületek keltenek gyanút, és végül közelebbről megvizsgálva egyértelművé válik: fotósorozat látható a teremben. Simon Norbert nagyon érzékenyen bánik az anyagokkal, színekkel, reflexióval, a fénnyel, egy igazán festői sorozatot láthat tőle a kolozsvári közönség.

November 27-én nyílt kiállítása a csíkszentkirályi fotósnak, aki mindössze 21 éves, négy évvel ezelőtt vette meg az első fényképezőgépét, és azóta már a párizsi Louvre-ban is szerepelt egy fotója digitális vetítésen, ráadásul munkáit olyan neves divatlapok közölték, mint a Vogue vagy az Institute. A kiállított, kilenc darabból álló sorozat a Flora címet viseli, és a Dark Beauty, az Elegant és a People Art Gallery magazinokban is megjelent már. A megnyitó ünnepségen pedig megtudtuk, hogy hamarosan Miamiban is megismerkedhet vele a közönség.

Rostás Péter István, Szuszámi Zsuzsa és Simon Norbert a kiállítás megnyitójánRostás Péter István, Szuszámi Zsuzsa és Simon Norbert a kiállítás megnyitóján

A Flora portrésorozat, amelynek különlegessége, hogy a fotókon látható modellek speciális, egyelőre kevéssé ismert, UV-s sminket viselnek (sminkes: Merka Bea). A színpompás portrékon virágdíszek is megjelennek (virágkötő: Gudana Ottilia). Az UV-s sminkekkel való dolgozás roppant összetett munkafolyamat. A smink csak a speciális megvilágítás által látható, így szinte kiszámíthatatlan, hogy milyen látvánnyal kell majd a fotósnak dolgoznia – rugalmasan kell a témához állni, rengeteg türelmet és improvizációt igényel.

Az anyag különleges látványt kölcsönöz a munkáknak, burjánzó, színes világot, amely tökéletesen illeszkedik a címhez: a flora kifejezés növényvilágot jelent, amely a képeken megjelenő virágokon túl a színek és a sminkek vibrálásával, sokszínűségével is kifejezésre kerül. Az egyes virágok és színek szimbolikus tartalommal bírnak, a jó-rossz ellentétet hivatottak bemutatni. Ezt az ellentétet az összes művészeti ág számtalan alkotója igyekezett feldolgozni és több-kevesebb sikerrel alkotások formájában közvetíteni következtetéseiket a világnak. Simon Norbert nem hoz újat. Illetve ebben nem. Láthatóak a kontrasztok, színszimbolikában kevésbé jártas érdeklődőknek is szembetűnő lesz a vörös és fekete vs. kék és sárga smink közötti ellentét, és ezeket kiválóan erősítik a modellek tekintetei, vonásaik, és a lágy illetve a durva kompozíciók. Mégsem ez a fotósorozat erőssége.



Sokkal fontosabb a hatás szempontjából a megszokottól határozottan eltérő, mesebeli, vagy inkább földöntúli (vagy -kívüli), már-már a science fiction képi világát idéző látvány, ami minden munkát ural, és egy ufó-arcképcsarnokra, vagy tündér-családfára emlékeztet. Mintha egy aktuális mitológia illusztrációja, a galaxisok isteneinek portréi lógnának a paravánokon. Ezt egyszerűen azzal idézi elő a fotós, hogy az arcoknak nem pusztán a megszokott részeit borítja festék (ajkak, szemkörnyék, arccsont), hanem az egész bőrfelületet, és így a látvány alapján nem egyértelmű, hogy festék borít bőrt, vagy ez a bőr színe. A teljesen bemázolt bőr a fentieken kívül a törzsi kultúrákra is utalhat, azonban a színhasználat eltereli a gondolatmenetet erről a szálról.

Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy a portrék nőket ábrázolnak, erre a kiállítás leírása is felhívja a figyelmet: „Simon Norbert munkáiban ellentétek széles skáláját futja be, középpontban többnyire a Nővel, szépségében, környezetét dominálva. A törékeny női test kiemelkedik a művész által teremtett, berendezett világból.” Innen vizsgálva a Flora mint női név hordozza a kiállítás vizuális üzeneteinek egyikét.


A modellek valóban roppant erősen kiemelkednek a környezetükből, hatalmas kontrasztot alkotva azzal. A szinte homogén, fekete hátterű munkák a galéria terében fekete paravánokon lettek installálva, így a figurák iszonyatos hangsúlyt kaptak. Ez egy hajszálnyit javított a kiállításon, és erre szükség van, mert a tér aligha alkalmas kiállítótérnek: a paravánok megvilágítása túl éles, a teremé gyér, a falak és a padló mintázata és a tér – ami az épület előtere – összetettsége túlságosan elvonják a figyelmet a kiállítási anyagról.

Ettől a negatívumtól eltekintve érdemes ellátogatni a Kolozsvári Rádió épületébe, és személyesen tapasztalni meg a fotók nyújtotta élményt. A tárlat az év végéig látogatható.

A sorozat darabjainak forrása és Simon Norbert további fotói itt érhetőek el.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS