2018. szeptember 20. csütörtökFriderika
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Újrarajzolt falvédők, gyimesi népzene és jazz találkozásai a pulzArton

kérdezett:B. D. T. 2015. december 04. 15:39, utolsó frissítés: 2015. december 05. 10:29

Idén nemcsak a program miatt izgi az összművészeti fesztivál: ekkor derül ki, továbbjutott-e Sepsiszentgyörgy a kultfőváros-versenyben.


December tizedikén kezdődik a sepsiszentgyörgyi összművészeti pulzArt fesztivál harmadik kiadása. A megyeszékhelyen a Székelyföld kulturális fővárosa projekt keretében négy tematikus évet hirdettek meg 2013–2016 között, 2013 a Hang és szó éve volt, 2014 a Játéké, 2015 a Hagyományé, 2016 pedig a Kép éve lesz. A 2013-ban először megszervezett fesztivál programját a tematikus évekhez igazodva állították össze a Városimázs Iroda munkatársai. Az iroda vezetőjét, Barta Mónikát kérdeztük.

A tavaly ötnapos volt, idén ismét négynapos lett a fesztivál. Miért döntöttetek a program lerövidítése mellett?

Barta Mónika: - A pulzArt kortárs összművészeti fesztivált eredetileg is négy naposra terveztük, mert úgy éreztük, hogy ez az időperiódus ugyan kisebb léptékű, de kompakt és feszes, nem pedig egy túlfeszített program összeállítását tudja biztosítani. Fontos számunkra, hogy egy erős impulzust tudjon kapni a közönség, de közvetlenségben, otthonosságban élje meg ezt, se túl sokat, se túl keveset nem akarunk, így ez a négy nap épp ideális. Tavaly betettünk egy nulladik napot, mivel az egyeztetések során a betervezettnél nagyobbra nőtt a programpontok száma, és nem akarunk értékes programokat visszamondani. Idén sikerült tartani a négy napot, és a jövő évben is kitartunk emellett.

Nagy kihívás volt, hogy a Hagyomány évét és a kortárs művészeti megközelítéseket hogyan lehet közelíteni egymáshoz. Milyen konkrét dilemmákat okozott ez a szervezéskor? Előfordult, hogy egy produkciót vagy kiállítást emiatt nem hívtatok meg, hogy valamiért kilógott a sorból, túl “hagyományosnak” vagy túlságosan “kortársnak” találtatott?


- A program összeállítását illetően 2015 volt a legnehezebb év, épp a téma miatt. Elsőre, amikor az emberek meghallották, hogy kortárs összművészeti fesztivált szervezünk a hagyomány évében, meglepődtek, végül ahogyan egyre többet beszéltünk erről a kérdésről, kinyíltak azok a lehetőségek - egyre több perspektívát tárva fel -, amelyek az alkotások lévén épp a hagyomány és a kortárs művészet találkozását ragadják meg. Mindenképp olyan koncerteket, előadásokat, képzőművészeti tárlatokat, műhelyeket hívtunk meg, hoztunk létre, amelyek vagy a kortárs művészet nyelvébe építik be a hagyomány elemeit, vagy témájukban a hagyományhoz való viszonyunkat dolgozzák fel.

A hagyomány elleni lázadás is lehet egy hagyomány része amúgy. Ilyen értelemben végül is tetszés szerint tágítható a tematika, az ideillő produkciók köre. Milyen hagyománydefiníciót fogalmaztatok meg, amikor nekiláttatok a szervezésnek?

- A fesztivál szempontjából számunkra az volt cél, hogy a programok által hagyjuk szabadon körbejárni a hagyomány fogalmát, és inkább arra a kérdésre helyeztük a hangsúlyt, hogy milyen relevanciával bír a hagyomány a ma embere számára. Fontos, hogy ezáltal egy támpontot tudunk nyújtani a közönség számára, hogy kérdéseket fogalmazzanak meg és válaszokat keressenek ezekre.

Varrottas falvédők, folklórest, táncház az első napon, utána már zanzásodik a program: mi volt a koncepció, hogyan állt össze, melyek voltak a fő szempontok a produkciók beválogatásakor?

- A napok, órák és egyes programpontok társításánál nagyon sokszor pragmatikus szempontok is döntenek, így például melyik társulat, zenekar, fellépő melyik nap tud jelen lenni, hány órakor érkezik meg, mennyi időt igényelnek az előkészületek, és még sorolhatnánk. A napi programokat igyekszünk úgy összerakni, hogy vagy kapcsolódjanak egymáshoz a programpontok, vagy legyen egy saját dinamikája a napnak, így például ha van egy erős, nagy lélegzetű színházi előadás, mint amilyen a december 11-i Ivan Iljics halála a Szerb Nemzeti Színház előadásában, akkor arra a napra könnyebben befogadható programokat tervezünk. Nagyon figyelünk arra, hogy egy időpontban ne kezdődjön két olyan program, amelynek hasonló a célközönsége, lehetőséget adva mindenkinek, hogy az általa választott előadásokon részt vehessen.



Melyek azok az ínyencségek, amelyeket csakis itt, csakis most, a pulzArton lehet hallani-látni?

- Ha már az előző kérdésben a csütörtöki napot említetted, az a hármas kombináció egy, kimondottan a pulzArton összeálló történet. Az volt az elképzelésünk, hogy gyimesi hagyományőrző zenészek a magyar etno-jazz jelentős alakjaival, Borbély Mihállyal és Dresch Mihállyal, valamint az est végén fellépő helyi zenészekkel párbeszédbe lépjenek, találkozzanak egymással, együtt zenéljenek és beszélgessenek.

Kizárólag a pulzArt alkalmából készül a nagymamáink varrottas falvédőit újragondoló csoportos kiállítás, ahol Kopacz Annamária, Ördög Gyárfás Ágota, Török Tihamér és Szász Zsolt a pulzArt szervezőinek felkérésére újrarajzolják, újragondolják ezeknek a falvédőknek az üzenetét, életfilozófiáját.

Fotó: Vargyasi LeventeFotó: Vargyasi Levente


Szintén a pulzArtra érkezik haza Váncsa Domokos sepsiszentgyörgyi származású, Írországban élő képzőművész, hogy a résztvevőkkel, gyerekekkel és felnőttekkel, kenyérmasszát felhasználva kedvük és fantáziájuk szerint alkossanak.

Mi az, amiről már tavaly tudtátok, hogy a programban a helye?

- Bevallom, hogy konkrét meghívottakat ritkán tudunk előre, általában a fesztivál előtt 4-5 hónappal kezdjük el a program összeállításával kapcsolatos konzultációkat, amelybe bevonjuk a helyi kulturális programszervezőket, alkotókat, és akkor néhány hetes közös gondolkodás, egyeztetés után áll össze a program. A program-kategóriákat és a fesztivál koncepcióját, vezérelvét szögezzük le leghamarabb, és ezekhez igazodva keresünk alkotókat, produkciókat. Például, tavaly a játék, vagyis a színház évében kitágítottuk a játék fogalmát, és az előadóművészetek mellé beemeltük a hétköznapi értelemben vett játékosságot: aszfaltra rajzoltunk, pókhálót szőttünk a fák köré, és ehhez hasonlókat. Az idei évben pedig a hagyományt és a kortárs művészetet találkoztatjuk.

Ha film, akkor művház, ha közönségtalálkozó, akkor könyvtár. Még milyen kulturális POI-okat jó észben tartania a várost kevésbé ismerő fesztiválközönségnek?

- A helyszíneket aszerint választjuk, hogy jól működjön az előadás, koncert, közönségtalálkozó stb. Nyilván az ideális helyszín és programpárosítás nem miden esetben jön össze, ugyanis Sepsiszentgyörgyön a színháztermek, előadótermek, kiállítóterek száma korlátozott, viszont határozottan szeretjük a különböző programokat nem az általuk megkívánt, vagy megszokott terekbe helyezni, így koncertet viszünk kiállítótérbe, író-olvasó találkozót kocsmába stb. Számunkra izgalmas és gazdag tér a Magma Kortárs Képzőművészeti Kiállítótér, az Erdélyi Magyar Művészeti Központ, illetve a Tein Teaház.

Idén mintha kevesebb hangsúlyt fektettetek a közönség “beetetésére”, a várakozások felkeltésére, nem volt gerillamarketing – ez tudatos volt? Annyira bejáratott már a fesztivál?

- Az Európa Kulturális Fővárosa címre való pályázás nagy mértékben meghatározta az egész évünket, többek között ezért is került a pulzArt fesztivál a szeptemberi időpont helyett december 10-13-ra. Mivel a pályázatra koncentráltunk, idén nem fért bele teaser kampány felépítése, ugyanakkor érzékeltük azt, hogy az emberek ismerik a fesztivált, kíváncsiak rá és várják. Sokat dolgoztunk annak érdekében, hogy ez a fajta kapcsolat létrejöjjön, és bízunk benne, hogy ez a bizalom, ami kölcsönösen kialakult a pulzArt és a közönsége között, hosszú távon is megmarad.

Amit még rendkívül fontos megemlíteni, hogy a pulzArt fesztivál előtt egy nappal mutatja be az i2021 csapata a pályázatát Bukarestben, a 12 tagú zsűri előtt, és december 11-én, a pulzArt alatt tudjuk meg a továbbjutó városok listáját. Mi a pulzArt-tal fogadjuk az eredményt, legyen az számunkra akár örömhír, akár rossz hír.

Mekkora részvételre számítotok? Vannak még jegyek a produkciókra?

A jegyeladás néhány napja indult, így még korai becsléseket tenni, eddig a Szerb Nemzeti Színház Ivan Iljics halála című előadására váltották a legtöbb jegyet.

x x x félelmeinket megfogalmazni és hangosan kimondani x x xA színészek egy adott ponton felkérik a résztvevőket,...

Posted by PulzArt on Tuesday, 1 December 2015

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS