Költészet a világűrből: kik azok a verstronauták?
Gergely Bori 2015. december 08. 10:23, utolsó frissítés: 10:24„Akárhova nyúlok, a költészetben mindenhol jelen vannak a csillagok” – a Verstronaut irodalmi blog szerkesztőjével, Sirokai Mátyással beszélgettünk.
Sirokai Mátyás költő, zenész és versblogger. Három kötete jelent meg eddig: Pohárutca (JAK+Prae.hu, 2008), A beat tanúinak könyve (Libri, 2013) és A káprázatbeliekhez (Libri, 2015). Több online felületet is szerkeszt, mi a Verstronautra fókuszáltunk.
A verstronauták nem mások, mint az „űrutazó” költők. Sokkal többet találunk belőlük, mint azt előre sejtenénk. A Verstronaut őket mutatja meg, és a munkáikat, amelyekben megfigyelhetjük a science-fiction és a szépirodalom összecsúszását. A felület szerkezetében és célkitűzésében is egyedi, ezekre a pontokra fókuszálva beszélgettünk a szerkesztővel.
A Verstronaut Facebook-oldalként valamint Tumblr felületként működik, és sokkal inkább hat egy kutatómunka dokumentációjának, mint olyan kezdeményezésnek, amely az irodalom népszerűsítésére jött létre – a legtöbb hasonló oldallal ellentétben –, és ezt lájkokban szeretné méri. Milyen céllal indult a projekt?
- Szerettem volna összegyűjteni és megőrizni azokat az űrverseket és -versrészleteket, amikre rátaláltam. Miközben egyfajta sci-fi kötetet írtam (A káprázatbeliekhez), kiélesedett a figyelmem erre a tematikára, és egy idő után nem akartam veszni hagyni a találatokat. Aztán közzétettem őket, hátha másokat is érdekel egy ilyen gyűjtés.
Számomra az tűnt logikusnak, hogy A káprázatbeliekhez anyagának elkészülése, összeállása előtt már elkezdődött a gyűjtés folyamata.
- Az lett volna a logikus. Utólag el is gondolkodtam rajta, hogy ha előbb kezdem a Verstronautot, mennyiben lenne más A káprázatbeliekhez, de végül is örülök, hogy így alakult. Talán kevésbé lettem volna merész, ha abból indulok ki, amit mások írtak az űrről. Olyan költészet lebegett a szemem előtt, ami a jövőből szól.
Mennyire befolyásolta a kötet alakulását a gyűjtés, milyen hatások értek?
- Ha a költészet felől közelítem meg, akkor a világlíra nagyágyúinak hangja dübörgött a fülemben, de az elsődleges hatások inkább sci-fi regények felől érték. A beat tanúinak könyve befejezése után rávetettem magam a műfajra, és annyi science fictiont olvastam, amennyit csak bírtam. Bújtam a könyvlistákat és vadásztam a különlegességeket, olvasás közben pedig jegyzeteket készítettem. Ezeket végül alig használtam az íráshoz, de azt hiszem öntudatlanul is sokat tanultam a regényekből – és közben rettenetesen élveztem az olvasást.
A Verstronatut átfogja az egész irodalomtörténetet, illetve a magyar- és a világirodalom munkáiból egyaránt válogat. Az oldal létrejötte előtt összeállt már egy anyag, amelyet valamilyen koncepció mentén közölsz kisebb bővítésekkel, vagy még mindig tart a gyűjtés?
- A világirodalmi rész alapját a Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog adta, amit Bajtai Andrással közösen szerkesztünk. Volt egy gyűjtésem, mielőtt elindítottam a Verstronautot, de aztán rájöttem, hogy akárhova nyúlok, a költészetben mindenhol jelen vannak a csillagok. A magyar költészetben, sőt, az iskolai szöveggyűjteményekben is, csak nem feltétlenül figyel fel rá az ember. Andrással nemrég indítottunk egy új irodalmi tumblr blogot, amihez végigolvasom a Holmi folyóirat teljes archívumát, egy ilyen ásatás közben például sok részletet találok a Verstronautra is.
Ahogy említetted, több online felületet is szerkesztesz. A Verstronautban segít valaki? Az előfordul, hogy ötletekkel vagy versekkel keresnek meg, amelyek illeszkedhetnek a koncepcióba, vagy épp frissítenének azon?
- A Verstronautot egyedül szerkesztem, de előfordul, hogy kapok tippeket, sőt, néha a saját verseiket is elküldik az olvasók. A legemlékezetesebb tipp Petőfi A csillagos ég című verse volt.
A bejegyzésekben felhasznált versrészletek mellett csak néha talál az olvasó linket, vagy a vers eredeti megjelenési helyét, nem irányítanak direkt, könnyen egy tágabb irodalmi térbe. Ez is tudatosan a téma előtérbe helyezését szolgálja en block az irodalom „trendisítéséhez” képest?
- Inkább csak nem volt kedvem a könyvészeti adatok pötyögéséhez. Amennyire csak lehet, minimál felületet akartam. Ha valakinek felkelti az érdeklődését egy részlet vagy egy vers, megtalálja a forrását, ha akarja. Az ilyesfajta keresés pedig előbb-utóbb kalanddá válik, mert közben rendre talál az ember valami mást, valami váratlant is. Az egészben a legjobb, hogy mindig vannak izgalmas leágazások keresgélés közben.
Vizualitását tekintve a Tumblr felület teljesen mellőzi a képeket, a Facebook-oldalon viszont egy-egy bejegyzésnél láthatunk fotókat. Van koncepció, amely mentén eldől, hogy melyik vers/idézet jelenik meg „csupaszon” és melyikhez társul kép?
- A teljes versek mellé választok fotókat, így ezek könnyen elérhetők az oldal galériájában. A Facebook felejt, a Tumblr-nek nagy előnye, hogy nem vesznek el a posztok, és az archívumban visszakereshetők a rövidebb idézetek is.
Tehát a kép és a nyelv nem egyenrangú felek. Megfigyelhető különbség a kétféle poszt népszerűségét illetően? Jobban megfogja az olvasókat a szöveg, ha vizuális élmény is társul hozzá?
- Elméletben igen, de gyakorlatilag úgy tűnik, hogy itt a szöveg a döntő. És ez így is van jól.
Az nem cél, hogy kialakuljon egy vizuális Verstronaut-stílus?
- Én megelégszem a szövegekkel, de az tény, hogy anyag bőven lenne hozzá. Ennek az összeállítása viszont valaki másra vár. Ötletekben nem lenne hiány, az biztos.
Ha egy olvasó végiggörgeti az egyik oldalt, pusztán az tűnik fel, hogy ott az űrrel kapcsolatos versek, versrészletek olvashatóak. A Könyves Blogon azonban olvasható egy esszéd, amely kitágítja a bejegyzésekhez való viszonyulás lehetőségeit, új nézőpontokat tár fel. Szándékosan van eredetileg „magára hagyva” az olvasó a Verstronaut felületein?
- Facebookon olvasható egy rövid, egymondatos leírás az oldalról, Tumblr-en csak a nyitókép és a tagline igazítja el az olvasókat. Úgy érzem, hogy ennyi elég felütésnek, a többi mindenkinek a saját kíváncsiságán múlik. Az esszét a Könyves Magazin felkérésére írtam, hálás vagyok nekik érte, mert a benne rejlő kihívás inspirált, hogy én is mélyebben átgondoljam az űrversekkel kapcsolatos kérdéseket.
„De mi van akkor, ha az emberiség valóban elhagyja majd a Földet, és a nagy science fiction sagákat próféciaként fogják olvasni, amikor az irodalom története már az Első Föld (Édenkert) és a világűrben való Szétszóródás (Kiűzetés, a történelem kezdete) korszakaira tagolódik majd?” – egészen hátborzongató víziókig jut az említett szöveg. Megfigyelésem szerint a filmek által közvetített tartalmakat hajlamosabbak komolyabban venni a befogadók, míg az irodalmi művekben található képeket, utalásokat. Minek köszönhető ez a kettősség?
- A sci-fi a ponyva-kiadásoknak köszönhetően korán a popkultúra része lett, viszont emiatt nagyrészt ki is szorult az akadémikus irodalomtörténetből. Nagyon izgalmas viszont, hogy az alapmotívumok már a mítoszokban is jelen vannak, és később – de még évszázadokkal a science fiction kifejezés megszületése előtt – is keletkeztek emlékezetes sci-fik, amiket ma szépirodalomként tárgyalnak. Kézenfekvő példa erre Cyrano de Bergerac Holdbéli utazás című műve, vagy – már a sci-fivel egy időben – Italo Calvino “sci-fi” munkái. A Verstronaut megfordítja a nézőpontot, és arra tesz kísérletet, hogy a költészetet a sci-fi felől láttassa.
Számíthatunk még ilyen esszékre? Esetleg valamilyen könyv formájában kézbe vehetjük majd a Verstronautot?
- Nem tervezem, hogy erről írjak, de az előző esszé sem volt tervben, úgyhogy nem is zárom ki ezt a lehetőséget. Ha most írnám a szakdolgozatomat, biztosan ez lenne a témája. A könyv ötlete nem merült fel bennem, ha lehetőség lenne rá, akkor inkább a Lelkigyakorlatokat vagy a Tandori-válogatásomat szeretném először könyv alakban látni.
Nincsenek a Verstronauthoz kapcsolódó programok: beszélgetés, felolvasás, filmvetítés-felolvasás. Ez így is marad?
- Ha csak rajtam múlik, akkor valószínűleg igen, mert ezeknek a megszervezésével nem szeretnék foglalkozni. Ezzel együtt nyitott vagyok, ha van rá igény és érdeklődés, valószínűleg jó esteket lehetne a Verstronaut köré szervezni.
Meddig fogsz a projekten dolgozni?
- A téma kimeríthetetlen, most úgy érzem, hogy még nyolcvan évesen is posztolgatni fogom az űrverseket.
Nyitókép: Sirokai Mátyás, Bach Máté fotója