2017. december 11. hétfőÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A sapkás slammer és a szelídülő punkrocker tág és személyes terei

2015. december 16. 15:53, utolsó frissítés: 15:53

André Feri és Horváth Benji zúzott a KMN Téli Fesztiválon: A BEATWÁNDOR.


Nyolc után húsz perccel, szinte futva érkezek a Bulgakov Irodalmi Kávéházba 14-én este. Biztosra veszem, hogy én leszek az, aki megzavarja az estet, aki miatt felnéznek a mikrofon mögül az irodalmárok, kiesnek a versből, és hátraforognak a nézők, kihagyva az éppen hallgatott mű felét. De nem, 20:45-ig semmi más nem történt, „csak” a Facebook eseménynél beharangozott zenészek (Gábor Bajusz, Szili Dobricza, Visky Peter) hangoltak, jammeltek, André Ferenc pedig elviharzott valahová kabátban. Ezt az eseményt nehéz volt lekésni, az egyszer biztos.

Persze nem volt nehéz rájönni, hogy mi a csúszás oka, elkapott félmondatokból össze lehetett rakni a sztorit. Hiányzott egy kábel, ezért szaladt el Feri – őszintén szólva nem lettem volna a fellépők helyében, bosszantó, ha egy apróság miatt várakoztatsz meg 50-60 embert. Három gitár, egy dob és két mikrofon, körülöttük kábeltömegek, kütyük, nem is fértek el a színpadnak kialakított térben, simán belefér, hogy hupsz, valami hiányzik. Szerencsére a közönséget egyáltalán nem zavarta a csúszás – sőt, volt, aki kifejezetten örült, hogy nem késett le a produkció feléről, köztük én is. Egyedül azt nem értettem, hogy miért csak a meghirdetett kezdés után háromnegyed órával mondta be Horváth Benji egy mikrofonba, hogy mi a szituáció – úgy gondolom, ez kicsit késő.

André Feri, Horváth Benji és a zenészekAndré Feri, Horváth Benji és a zenészek

Ez a kezdeti döccenés semmit nem volt le A BEATWÁNDOR-ból, André Feri és Horváth Benji közös estjéből, ami 21:10-kor végül nagy energiákkal beindult. Az esemény a slam poetry, a költészet és a zene együttese volt, vörös és zöld lézerfényekkel kiegészítve. Benji elmondta, hogy ez az első ilyen jellegű megmozdulásuk, és a közönség sok improvizációra számíthat.

Nem a megszokott emeleti teremben kapott helyet a produkció, hanem a Bulgakov földszintjén, amelynek hangulata, téglafalai, füstösebb, sötétebb, tompább színei passzoltak az esthez, végre nem frusztráltak az emeleti terem falain lógó, enyhén szólva problémás képek, és nem egy ultra nett helyszín volt a kiindulópont. Ahogy a mikrofonhoz lépett a két irodalmár, az addig a környező termek asztalainál ülő emberek felálltak és közelebb jöttek, ettől tökéletes koncert-fílinget adva az estnek. Egy slam-blokkal indítottak, közösen olvastak, majd külön-külön, párbeszéd-szerű szövegeket, olykor egymásra, a másik munkájára is reflektálva.


A szövegek között tiszta zene-részek jöttek, az irodalmárok ezalatt a kinyomtatott papírlapjaik között kutatták a következő felolvasandó szöveget, vagy sörözgettek, élvezték a zenét. Benji még ki is ült néha a pulthoz, mintha ő is a közönség tagja lenne. Ezzel azt a benyomást erősítették, hogy két külön szálon folyik az alkotás, és ezek időről időre összeérnek és egységet alkotnak. Az, hogy az est nagy része improvizációra épült, egyértelmű volt. Ráadásul néha az előadók akár 1-2 percen keresztül pusmogtak arról, hogy most mi következik, vagy mi következzen, hogy is legyen, illetve hogy is volt az. Összességében egy próbára emlékeztetett az esemény, de ez nem vált a kárára, tulajdonképpen egy munkafolyamatba csöppentek be az érdeklődők – ami, valljuk be, izgalmasabb, mint egy „élére állított” esemény.

Horváth BenjiHorváth Benji

A slam után versek következtek. A BEATWÁNDOR nem azzal hozott újat az irodalmi események skáláján, hogy koncerttel mixelte az irodalmat (ezt számos esemény megtette, megteszi, gondoljunk például a Néma Gyerekre), hanem hogy a slam poetry-t a költészettel. Ráadásul úgy, hogy Feri és Benji is mindkét irodalmi (?) ágban alkotnak, tehát nem csak slammerek és csak költők egy térbe csődítéséről volt szó, hanem egy-egy alkotói munka különböző területeinek a megmutatásáról. Általában vagy a slam, vagy a költészet áll egy esemény középpontjában, ez alól persze van néhány kivétel, például egy Simon Márton-, Závada Péter- vagy Pion István-est, de azokon is mindig billen a mérleg valamerre. Itt nem így történt, egyenrangú félként volt jelen a két közlési mód, ami azért volt érdekes, mert megfigyelhettünk egyfajta különbséget a slam-szövegek és a versek fókusztpontjait illetően. Az előbbiek például általában reagálnak aktuálpolitikai eseményekre, ahogy az A BEATWÁNDOR-on is történt („Európa Kiadó / Szíria Kiadó” – Horváth)

De az is egyértelmű volt, hogy a két alkotó nem „csak úgy” került egymás mellé egy közös estre. Látszódott a szövegeiken, hogy alaposan ismerik egymást, egymás munkáit, hogy az esten elhangzott szövegek mögött közös szerkesztői munka állt. Ezt az esemény címe is sugallta: A BEATWÁNDOR – egy szóba, egy karakterbe sűrítették kettejüket.

André FeriAndré Feri

Kérdés az, hogy van-e olyan közönség, akihez még nem jutottak el, és ezen a módon tudnak – André Ferenc és Horváth Benji munkáit az irodalomkedvelők 110%-a el tudja érni, el tudja olvasni, rendszeresen meghallgatni. Másik kérdés, hogy a szövegeikben hoznak-e újat ahhoz képest, amit a kolozsvári közönség (ami ugyanaz az 50 ember szinte minden eseményen – persze az is igaz, hogy minden évben vannak gólyák, akik még nem látták őket élőben) jól ismer. André Feri például számomra meglepetés volt ezen az esten: hozott egy tiszta, tömör, feszes verset, ami az eddig ismert, főként túlburjánzó munkái után váratlan volt. Szóval azt hiszem, megérte megszervezni, megérte elmenni és megérte látni, ahogy Benji vagy Feri egyik pillanatról a másikra az üvöltő slammerből óvatos, elkomorodó költővé válik. Ahogy a nyilvános térből a személyes térbe kerülnek.

Fotók: Bethlendi Tamás

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS