2018. november 14. szerdaAliz
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Manianimae, avagy az ismétlés játékossága

B. D. T. 2015. december 17. 13:45, utolsó frissítés: 13:45

Testet öltött mániák: Szíj Kamilla és Szira Henrietta kiállítása a Magmában.


Miért kattan rá egy gyerek ugyanarra a mesére, amit minden este fel kell neki olvasni, akár heteken keresztül? Miért játssza ugyanazt a játékot sok ideig, nem unva meg az ismétlődő helyzeteket, szabályokat? Miért bámészkodik és mereng órákon át, látszólag semmit nem csinálva, az őt körülvevő világot szemlélve? Miért firkál gyakran monomániásan ismétlődő alakokat vagy absztrakt formákat?

A játékos, kísérletező ismétlés a világ megismerésének – vagyis pontosabban egyedi értelmezésének – lényeges módja. Kreatív, teremtő állapot. Az indíttatására vonatkozó kérdésre ezért egy vállvonogatás lehet a legkifejezőbb válasz. „Csak.”

Manianimae - Testet öltött mániák címmel nyílt meg a sepsiszentgyörgyi Magma Kortárs Művészeti Kiállítótérben Szira Henrietta médiaművész és Szíj Kamilla Munkácsy-díjas magyarországi grafikus közös kiállítása. Utóbbi művésztől származik a következő idézet. „Kamaszkoromban az ágyon fekve, lábamat a falnak támasztva órák hosszat néztem az üres falat. Anyám ilyenkor mindig azt kérdezte: Mit csinálsz? Semmit – válaszoltam. Nem lehet »semmit« csinálni! Miért nem csinálsz »valamit«? De én a »semmit« a mai napig csinálom. Megrajzolom magamnak a saját semmimet, amit aztán nézhetek.”

Szíj Kamilla és Szira Hnerietta a megnyitón (fotó: Kispál Attila)Szíj Kamilla és Szira Hnerietta a megnyitón (fotó: Kispál Attila)


A mánia az ismétlésre épít, ezért mindig van benne egy szabály. Ez lehet nagyon egyszerű is, például hogy mindig a páros járdakövekre lépünk, vagy van egy számsorunk, és a lottón mindig azzal próbálkozunk nyerni. Ezeket valamiféle abszolútumként gondoljuk el, pedig valójában a véletlen káoszából emeltük ki őket mi magunk. És azontúl ragaszkodunk hozzájuk, mert az jelenti a biztos pontot.

Hogy valaki miért pont rizsszemeket rajzol, vagy hobbiból miért pont virágokat horgol, ebben a kontextusban értelmetlen kérdés. Maga a repetitív, de bizonyos jól meghatározott, és a cselekvő számára tökéletesen világos szabályok szerint történő cselekvés áll a középpontban.

A miértek helyett gyümölcsözőbb ennek a megismerésnek a milyenségére rákérdezni. Vagy magunknak is megtapasztalni, ha már elfelejtettük volna.

A Magmában gondosan elhelyezett alkotások és interaktív felületek ebben segíthetnek. (A munkáknak egyébként nincs feltüntetett címük, így szerzőjük sem, de a Magma munkatársai segítenek beazonosítani az alkotókat, ha a látogató kéri.)





A kiállítás címe is játékos ismétlés és összekapcsolás: kétszer szerepel benne a mánia szó, de az anima (lélek) és többesszáma, az animae is kiolvasható belőle. Az alkotók tudatosan törekednek arra, hogy bevonják a befogadókat saját belső folyamataikba. Cserébe nekünk magunknak is implikálódunk kell. Pontosabban: megvan a szabadságunk rá.


Szíj Kamilla aprólékosan kidolgozott, szigorú rendszer és koncepció szerint rajzolt rizsszem-képeinek tárlatát például virtuálisan átrendezhetjük, egymásra húzogatva a munkákat egy online kiállítótérben, ezáltal új felületeket, textúrákat generálva. A művész egyébként az összes grafikájában egy apró elemből indul ki, amelyet szabályszerűen "felszaporít", olyan grafikai mintázatokat hozva létre, amelyek fraktálszerűen burjánzanak, bizonyos pontokban sűrű, máshol "szellősebb" képi univerzumokat hozva létre.

Egy rajzolóprogrammal megalkothatjuk saját mániás grafikáinkat: négy négyzetben firkálgathatunk kedvünkre, majd egy gombnyomásra a rajzok elfordulnak, és az a dolgunk, hogy valamiféle rendszert vigyünk bele, például összekötve a négy négyzet elemeit, így építgetve a rajzot. A rajzolóprogrammal megalkotott grafikákat a helyszínen ki lehet nyomtatni és hazavinni.

Szira Henrietta lottószelvény-installációjához ugyancsak magunk is hozzáadhatjuk saját vizuális kommentjeinket. (Ha pedig az alkotó lottószelvényeit kicseréljük a sajátunkkal, cserébe hazavihetünk egy Szira Henrietta-akvarellt.)

A Magmába belépve a teret egy nagyméretű, házszerű installáció uralja a terem hátsó részében. Az ablakkal ellátott házfal-paraván mögött kiszáradóban lévő cserepes fenyő kókadozik a melegben. A falra pedig lehullott fenyőtűket erősített Szira Henrietta, szigorú sorokban. A fenyőtűk számolnak. Időt mérnek, mint ahogy Robinson mérte a szigeten a rovátkákkal. Hány nap van karácsonyig? Hány karácsony egy emberélet? Hány karácsony egy cserepes fenyő élete?




A pontosan, szabályok szerint végzett, repetitív cselekvés amúgy csak annak lehet megnyugtató, aki önszántából és kedvvel végzi. Akinek kötelező, annak robot. Ha egy hobbikötögetőnek kiadnák, hogy mennyi a napi norma, egyből lelohadna a lelkesedése. Engem erre emlékeztetett Szira Henrietta egyik videója, amelyen csigalaskát készít kézzel. Régi, hagyományos eszközt használ, egy csigatészta elkészítése néhány másodpercet vesz igénybe, de ahhoz, hogy valaki megéljen ebből, és megfelelő mennyiségű laskát termeljen, amit aztán eladhat, naphosszat kellett hengergesse a tésztadarabokat.



Ez eszünkbe juttatja, hogy a mánia önmaga ellen is fordulhat, amikor saját magát veti igába, és túl sok, túl szigorú szabály betartását követeli. Ám mindaddig, amíg megőrzi játékosságát, és bármikor kilépést enged, nem válik pusztító szenvedéllyé. Mindaddig, amíg tisztában van azzal, hogy tökéletes ismétlés nincs, nem létezik, lehetetlenség.



A december 10-13. között Sepsiszentgyörgyön tartott pulzArt3 kortárs összművészeti fesztivál részeseményeként szervezett tárlat 2016. január 10-éig látogatható, hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS