„Nem hiszem, hogy lealjasítanám az irodalmat a közösségi média eszközeivel”
kérdezett: Gergely Borbála 2016. január 05. 10:00, utolsó frissítés: 14:17„... és hogy etikátlan lenne akár selfbrandet építenie egy írónak” – a PoetVlog szerkesztőjével beszélgettünk.
Számos fiatal, és különböző csoport, szervezet fektet hatalmas energiákat sokszor önszorgalomból az irodalom népszerűsítésébe. Projektekbe fognak, amelyek által szélesebb közönséghez jutnak el a kortárs alkotók szövegei, de bizonyos esetekben a klasszikusok is. A PoetVlog nevű videóblogot Nagy Eszteranna alapította és ő szerkeszti, a felület a kortárs költészetre fókuszál. A koncepcióról, technikai megvalósításról, a kortárs irodalom helyzetéről, és arról is beszélgettünk, hogy a közösségi média milyen szerepet játszik egy-egy projektben.
0
Novemberben lett egy éves a PoetVlog – az első felvétel kalandos történetét közzé is tetted a projekt Facebook oldalán, ami leginkább a technikai nehézségekről szólt. Milyen fejlődést, változást vettél észre az első év alatt?
- Leginkább tényleg technikailag fejlődött a projekt. Például király, hogy az állvány összerakása már nem tart húsz percig, és hogy a tizenkettedik forgatás után rájöttünk, hogy azért szar a hang minősége, mert a mikroportot, rossz bemenetbe dugtuk be. Nem a mikrofon, hanem a fejhallgató helyére. Tavaly megtanultam használni az Adobe Premiere nevű programot, úgyhogy most már nem Windows Movie Makerrel készülnek a videók. A totális káoszból átmentünk magabiztos amatőrbe.
Mi motivált leginkább a PoetVlog megalapításakor? Számos online felület ad teret a kortárs költészetnek. Miért érezted szükségét egy új létrehozásának, pusztán a videó formátum miatt?
- Igazából ez nem egy hű de tudatos és átgondolt dolog, mint ahogy általában semmi sem az, amit csinálok. Tavaly egyszer hajnal négykor ültem otthon, nyelvészeti proszemináriumra kellett volna írnom egy beadandó dolgozatot, szóval a tökéletes alkalom volt arra, hogy bármi mást csináljak. Vlogokat néztem, olyan videókat, hogy „Why I can’t take naps”, „How I get work done”, „I have no idea what I’m doing with my life”, „Emotions I go through when I see my crush online”, és felváltva bakeliten hallgattam, ahogy Babits szavalja a saját verseit. És csak hirtelen jött az ötlet, hogy gyerekek, én ezt megcsinálom, mert why not. Előszedtem az osztálykirándulásokra és családi összejövetelek dokumentálására beszerzett régi fényképezőnket, felvettem egy verset, és megnéztem a YouTube-on, hogy hogyan kell videót vágni. Reggelre kész volt a mintavideó, azt elküldtem Áfra János költőnek, hogy van egy ilyen ötletem, és megkérdeztem, hogy benne van-e. És benne volt.
Szerinted a versnek és a költőnek feltétlenül össze kell kapcsolódnia? A munkáidban gyakran előtérbe helyeződik maga a személy, a vizuális minősége, a szöveghez képest.
- Ennek a sorozatnak az a lényege, hogy maga a költő, aki megírta a verset, hogy szavalná azt el, hova rakja a hangsúlyokat, milyen érzelmet visz bele. Én erre voltam kíváncsi. Nem arról szól, hogy például keresek egy színészt, aki tökéletesen elő tudja adni a szöveget, hibátlan a szavalása. Igen, itt maga a költő személye a fontos. Sokan ezzel nem értenek egyet, és nem szeretnék, ha miközben valaki olvassa a szövegeiket, közben arra gondolna, hogy aki ezt írta, hogyan néz ki, milyen a hangja, hány éves stb.
Több költő mondta már nekem, hogy ez nem előadóművészet. El tudom fogadni, hogy van, aki így gondolja. Én viszont azt látom jelenleg, hogy az irodalom haldoklik, hogy egy vidéki gimnáziumban tanuló diáknak esélye sincs arra, hogy megismerkedjen a kortárs költészettel, irodalommal. Az Élet és Irodalom című újságon kívül más irodalmi folyóiratokat nem lehet kapni vidéken, a könyvesboltokban pedig a Libri és a Magvető kiadók néhány verseskötetén kívül nincs más. Szolnokon nőttem fel, másfél éve érettségiztem, úgyhogy ez saját tapasztalat.
Oké, ez még nem is olyan nagy probléma, ott internet, nem? A JAK-kötetekkel (a József Attila Kör kiadványai – a szerk.) én is csak akkor találkoztam, amikor már Budapesten tanultam, rengeteg verseskötet még csak a Molyon sincsen fent. Ráadásul van olyan könyv, aminek még csak a borítójáról sem érhető el kép a neten. Kicsit értetlenül állok a jelenség előtt, olyan érzés néha, mintha mindent elkövetnénk, nehogy valahogy eljussanak a szövegek az olvasókhoz. Szerintem nem bűn reklámozni valamit. Nem hiszem, hogy lealjasítom az irodalmat a közösségi média eszközeivel, és hogy etikátlan lenne akár selfbrandet építenie egy írónak.
Nem helyes, hogy elzárkóznunk a közösségi médiától és bizonyos dolgokban a lemaratottságunkat elitizmussal leplezzük. Azt gondolom, hogy kísérletezni és próbálgatni kell ahhoz, hogy létrejöjjenek azok az alternatív formák, amik kellően rugalmasak a tolmácsoláshoz, anélkül, hogy azok átalakítanák a szöveget, öntorzulás nélkül, anélkül hogy poétikailag fel kéne adni bármit. Tuti, hogy Nemes Z. Márió verseit sokkal több gimnazista bírná, mint ahány most azt olvasgatja esténként a takaró alatt. És igenis azt gondolom, hogy fontos, amit csinálok, és hogy idővel ennek csak nagyobb értéke lesz. Mondjuk ha ezek a versek tananyaggá válnak. Én például nagyon adnám, ha meg lehetne nézni Petőfit, ahogy szavalja a Nemzeti dalt.
Milyen munkafolyamat végeredménye egy-egy videó? Például a felolvasott verset Te választod, vagy a szerző?
- Ha friss kötetessel forgatok, akkor elolvasom a könyvét, majd javaslok pár szöveget, illetve megkérdezem, hogy van-e olyan, amelyet szívesen elmondana. Ha nem azért kerestem meg, mert nemrég jelent meg kötete, akkor kérek 3-5 verset és aztán abból közösen választunk. Legtöbbször engedem, hogy az legyen, amelyiket a költő szeretné. Nem Eszteranna kedvenc verseinek videóválogatását akarom létrehozni, úgyhogy azt gondolom, ők biztosan jobban tudják melyik az a versük, amelyiket szeretnék, ha ilyen módon is megörökítenének.
A helyszínválasztásra mekkora hangsúlyt fektettek? Praktikus szempontokat vesztek figyelembe, vagy a vershez igazítjátok?
- Eleinte voltak hegyeket elmozdító koncepciók, aztán maradtak a praktikus szempontok: ne legyen iszonyatosan nagy zaj, legyen jó a fény, ne legyen túl nagy mozgás, télen ne fagyjon belénk a szar, ne kelljen másfél óráig kibuszozni Budára. Szerettem volna többet forgatni lakásokon, mert ez még személyesebbé teszi a végeredményt, bár ebbe a legtöbben nem mennek bele, ami érthető.
Mindig egyértelmű volt számodra, hogy hogyan fog összeállni egy-egy videó? Azt látjuk, hogy egy költő elmond egy saját verset. Hang és videó, vagy videó és írott szöveg nem jött szóba? Esetleg tusósítás, minikritika?
- Van egy alapkoncepció, amihez ragaszkodom, és egy montázsszerű versvideó, vagy egy tudósítás nem illik bele abba, amiért létrehoztam ezt a csatornát. Ez mind tök jó ötlet, de egy másik felületet igényel, és a PoetVlogot is nehezen tudom egyedül vinni, úgyhogy ötletek vannak, csak idő, energia meg több ember kéne hozzá.
A szülinapozós posztban említed, hogy a projekt kezdetekor nem voltál film szakos – ez mára megváltozott. Köze van hozzá a PoetVlognak?
- Egészen pontosan most sem vagyok film szakos, magyar szakos vagyok az ELTE-n és ebben a félévben kezdtem a film minort, ami azt jelenti, hogy elvégezhetek minden elméleti órát, mint azok akiknek ez a főszakjuk, csak a gyakorlatikat nem (vágás, rendezés, operatőri ismeretek stb) helyhiány miatt – pont azokat, amikre a legnagyobb szükségem lenne. Szakot akartam cserélni, egy nappal maradtam le a jelentkezésről és a TO-s (Tanulmányi Osztály – a szerk.) néni nem szeretett annyira, hogy ezt elnézze nekem, benn sem volt. #storyofmylife
Kérdésre válaszolva, részben köze volt hozzá a PoetVlognak, és az is nagyban befolyásolt, hogy a barátom film szakon végzett, így sokat voltam együtt azokkal a diákokkal és azokkal, akik ott végeztek. És annyira egyik minor sem kecsegtetett, úgyhogy ez elég hamar egyértelművé vált. Ügyvitel? Are you kidding me? Meg egyértelmű, hogy YouTube videókkal lehet világuralomra törni.
A próza ebben a projektben is hoppon maradt – ahogy szinte az összes hasonló felületen. Miért a kortárs költészet? Miért nem kortárs irodalom?
- Ez most hülyén fog hangzani (igen, eddig minden értelemmel bíró volt és jelentőségteljességében fontos), szóval az első perctől kezdve ez a problémám a PoetVloggal, hogy bakker, már megint a költészet. De ezt nehezen lehetne megvalósítani prózával, mármint sok nehézség és kérdés merül fel és egyelőre happy vagyok, hogy a lírát viszi ez úgy ahogy, a kis visszeres lábain. Viszont – dobpergés – alakulóban van több projekt, amiknek viszont a próza fog állni a középpontjában elsősorban.
Az utóbbi hónapokban mintha elmozdult volna a PoetVlog Facebook oldala egy kicsit a tudósító funkció felé, több eseményről is felkerültek a fotóid. Ez az új szál huzamosabb ideig marad, vagy egyszerűen csak így alakult az év vége?
- Igazából csak rájöttem, hogy imádok embereket fotózni, és mivel mindegyik irodalmi eseményen készült, ezért úgy gondoltam, h tök oké, ha a PoetVlogra töltöm fel ezeket a fotókat. Ennek szorosan semmi köze az eredeti projekthez, így alakult és úgy gondoltam belefér. Fölösleges ehhez egy új oldalt létrehozni, mivel már amúgy is vannak fent hasonló képek, amik a forgatásokon készültek, csak ott nem én voltam a fotós. De én ezt nem feltétlenül tekinteném tudósításnak, csak tényleg szeretek fényképezni, ennyi.
Milyen tervek vannak kilátásban, mire számítsunk 2016-ban?
- Kicsit talajt vesztett voltam 2015-ben, főleg az év második felében, és ez meg is látszik a PoetVlog oldalán. Mondhatni totálisan elhanyagoltam, az utóbbi 7 hónapban 5 videót vágtam meg összesen, ez elég gáz, mert a heti egy volt az alapmennyiség. Most vizsgaidőszak van, eddig mindegyik sikerült ötösre, pedig két hónapja még attól féltem, hogy félévet kell ismételnem. Szóval 2016-ra az a tervem, hogy nem veszek fel 50 kreditet, hanem mondjuk csak 15-öt, hetente kihozok egy részt a PoetVlogra (több mint 50 felvétel áll megvágatlanul a gépemen). Közben van három új munka amit a következő félévben fogok megcsinálni vagy elkezdeni, amiket fentebb is említettem. Mivel jelenleg az összes az előkészületek zűrös állapotaiban leledzik, ezekről nem mondhatok konkrétumokat, de majd idővel úgyis nyilvános lesz.
nyitófotó: Tóth Melitta