2018. december 13. csütörtökLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ezer sebből vérző hőstörténet - Selyem Zsuzsával beszélgettünk a Tehetséggondozó Kft.-ről

kérdezett: Kulcsár Árpád 2016. január 22. 17:40, utolsó frissítés: 2016. január 24. 14:44

„A gond az, ha OJD közpénzért elmond egy dajkamesét, és ha valaki járatlan az irodalomban, még el is hiszi.”


Mostanában nagy vihart kavar az Orbán János Dénes által kiötlött, és Szőcs Géza védnöksége alatt létrehozott, 150 millió forintos keretösszegből működő Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., amely sokak szerint kifogná a szelet a jól működő irodalmi szervezetek vitorlájából és nagy veszélyt jelentene a független művészeti működésre. Selyem Zsuzsa véleményére is kíváncsiak voltunk a témával kapcsolatban.

Selyem ZsuzsaSelyem Zsuzsa


Kulcsár Árpád: No, elég sok minden elhangzott már a KFT-vel kapcsolatban, például itt, meg itt, újabban meg a két, fiatal írókra specifikálódott szervezet fogalmazott meg egy közös levelet, így kevés olyan probléma maradt, amit ne beszéltek volna ki. Te miben látod ennek a vállalatnak a legnagyobb veszélyét?

Selyem Zsuzsa: Kísértetiesen hasonlít koncepciója az 1950 és '55 között virágzó bukaresti Mihai Eminescu Íróiskolára. Ha „palántáknak” tekintik a fiatal írókat, irrelevánsnak tartják az ő meglátásaikat, tapasztalataikat, akkor az nagyjából agymosás. A Sinistra körzet TEK-esei, a szürke gúnárok is eszembe jutnak: se gondolataik, se érzelmeik, némi privilégium fejében őrzik és védik a Coca Mavrodinukat.

: Nem lehet, hogy a palánta csak a megfogalmazást fedi?
OJD-ék itt Erdélyben inkább a mester-tanítvány modellre vannak beállva. Ez, ahogyan Kele-Fodor Ákos is megjegyzi, nem professzionális, de lehet benne tanulni. Kérdés persze, hogy pontosan mit is, de ezt, gondolom, előbb-utóbb megtudjuk. Szerinted ha már akadémiát hoznak létre, akkor milyen kellene legyen ennek a struktúrája, elvrendszere, hogy az produktív legyen, és hogy szabadgondolkodókat és progresszív szerzőket „termeljen ki”?

SZs: Egy akadémia vagy bármilyen okos intézmény struktúrája nem zsenik kétperces feladata, időben előre és vissza kell elképzelni, ezért is hátborzongató ez a mostani Kft, mert egyetlen, ezer sebből vérző hőstörténetre hivatkozva azt várja el, hogy a kérdéskörrel hosszú ideje foglalkozó szervezetek majd az ő ablakánál nyújtsanak be kérvényt, és ő majd eldönti, mire mennyit. Ami az Előretolt Helyőrség (és a korábbi Bretter-körök) mester-tanítvány modelljét illeti, hát azt elég közelről láttam, hogy sokszor nem volt más, mint feudális hajbók, ítélkezés kény és kedv szerint, valamint üres kinyilatkoztatás. Köztük csak független önerőből lehetett művészi szempontból érvényes dolgokat létrehozni. De sok tehetség inkább átment a pénzszakmába, írás nélküli megélhetésbe.

: Gondolkodom én is az Előretolt Helyőrségen, hogy mi lehet annak az oka, hogy közülük senki nem szólalt fel, holott mégiscsak az ő munkájukra is hivatkozva telepszik most rá a magyar irodalom egészére egy cég. OJD azt mondta egy interjúban, hogy bezzeg itt sosem voltak megosztottsági problémák, balhék stb. Neked nem furcsa, hogy míg a magyarországi írószervezetek közül sokan nyíltan, vagy passzívabban ellene feszülnek a dolognak, addig itt - egyelőre - szervezeti szinten csend van? Te milyennek látod az erdélyi közeget?

SZs: Az irodalomszervezésben kétségkívül az EH fényeskedett a leginkább, mert olyan itt is a közeg, mint bárhol másutt a pénz diktatúrájára épülő infokapitalizmusban: ők látszottak, mert mindenre (rendezvényekre, könyvkiadásra) csak nekik volt folyamatosan támogatásuk. Volt, hogy leereszkedtek az egyetemig, hogy új kéziratot halásszanak, mert az ő tehetséggondozójukban egy idő után mestereik ráuntak az irodalomra, és a sörözős-anekdotázós férfimulatság lett a prioritás. Ehhez képest az erdélyi irodalmi szcénán olyan független, bátor, invenciózus közös kezdeményezések jelentek meg csak az utóbbi pár évben, mint a sepsiszentgyörgyi szlemmerek, vagy mostanában az aszem.info. De volt itt Károly Kör is, vagy szerveztünk szöveg-jamsessiont Visky Zsolt biciklisfutár-akciója során, Európában talált tárgyairól. Volt Lk.k.t. nevű folyóirat, van az egyetemen kreatív írás szeminárium, és voltak ilyenek a Minimum Party összművészeti táborban. Sorolhatnám tovább. Az EH irodalomfogalma kb. 19 századi (költő ír - olvasó rajong), és alig is vesz tudomást arról a többnyelvű közegről, amelyben él. Ehhez képest itt olyasmiket lehet megrendezni, mint Horváth Benji angol-magyar-román nyelvű estje az Insomniában, vagy a tranzit.ro-ban a szlem-vita.

: De ezeket nem fenyegeti semmi, mármint eddig is minimális támogatással működtek, de ha jól értem, azt mondod, hogy az EH-val szemben ezek sokkal izgalmasabban működnek. Egyáltalán, ha eltekintenénk a politikai, haszonelvű felhangtól, szükség lenne egy ilyen típusú nagy szervezetre?

SZs: Persze, épp ez lenne a lényege a művészetnek: hogy nem fenyegethető. Senki nem félelemből tiltakozik az urak cége ellen, pusztán az ép észről és az etikai minimumról van szó. Mert a 150 millát nem a sajnálatosan elhalálozott nagynénikéjüktől öröklik. Azért kapják, mert az állítják magukról, hogy értenek az irodalomhoz, és évek óta nagyszerű és egyedülálló tehetséggondozással foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban vannak fenntartásaim. Nem az a gondom, hogy Orbán János Dénes töméntelen vegyépszeres pénzért megírta a Méhes-monográfiát (az ugyanis irodalomtörténeti szempontból értékelhetetlen). Magánügy, kedves egészségére. A gond az, ha közpénzért elmond egy dajkamesét, és ha valaki járatlan az irodalomban, még el is hiszi.

: Krusovszky Dénes említette, hogy az a legnagyobb veszély az eljövőben, hogy egy most induló fiatal szerző csapdahelyzetben találhatja magát. Ha valóban kétpolúsúvá alakul az irodalmi élet, akkor az egyik oldal köreihez nehezebben fog hozzáférkőzni. De mit ajánlasz egy most induló fiatal szerzőnek, hogyan viszonuljon a Céghez?

SZs: Észak Dél ellen? Régi szép, véres idők? Egyre inkább egypólusú lesz az irodalmi élet. Az irodalom nem, mert ahhoz nem férnek igazán hozzá. Hacsak a netet is le nem zárják. Azt mondanám legszívesebben a tisztelt fiatal szerzőnek, hogy írjon angolul. Vagy ha nem is ír angolul, azért gondolja át, hogy annak, amit csinál, van-e valami relevanciája a NER-en, az MMÁ-n és a Kft-n kívül.



: Szerinted megállítható-e a folyamat, illetve mi a tiltakozás legjobb formája?

SZs: Nem állítható meg, de meg fog bukni. Ahogyan a Gold Corporation is el kellett húzzon Verespatakról. Sokféle tiltakozás indult el, és ez tetszik nekem, mert lehet ugyan, hogy meg se rezdül tőlük a hatalom, de egyre kínosabb magyarázkodásba kényszerül az, aki behódol neki. Vagy nem unalmas a kelladella? Te otthagynád a szerkesztői melót, hogy végre csak verseket írhass?

: Hát tulajdonképpen igen, otthagynám, amennyiben úgy érezném, van egy olyan projektem, amire nagyon fontos a maximális figyelmemet ráfordítanom, s hogy elég szakmai támogatás és ennek következtében anyagi támogatás is lenne hozzá. Úgy természetesen nem, ha magam előtt is bármi gyanú merülne fel azzal kapcsolatban, hogy én ezért túl nagy árat fizetek. Szóval fontos, hogy ez a fajta függetlenség valahogy kialakulhasson, ha valakinek erre van igénye, ez az igénye megalapozott. Itt azonban nem nem ezt a fajta függetlenséget fogják kimérni a pultosok.

SZs: Akkor is otthagynád, ha megváltozott a társadalom és az irodalom a 19. századhoz képest, amikor is az irdalom professzionalizációja elindult, és Jókai még budai meg balatonfüredi villát vehetett karakterszámra? Roberto Bolaño egy spanyol kempingben volt gondnok sokáig, Tóth Krisztina üvegeket festett - aztán egyszercsak, jóval azután, hogy már remekül írtak, annyian érdeklődtek a munkájuk iránt, hogy meg tudtak-tudnak élni belőle.

: Jó, én ezt az érdeklődést hívtam a szakmai megtámogatásnak, te viszont végső soron egy piaci igény kialakulását emlegeted, amivel nekem fenntartásaim vannak. Azaz biztosan meg kell várni, míg eladhatóvá lesz valaki, baj azt elvárni, hogy esetleg egy szakmai szféra megtámogassa ebben? Oké, Bolaño, Tóth Krisztina, de Kafka például a Naplókban elég sokat gondolkodik a saját szabadidején.

SZs: És Kafka, ha nem dolgozik hivatalnokként, hogy a csudába írja meg A pert? Akkor nyilván Az eltűnt idő nyomábant írja meg, csak az már foglalt. Szerintem a művészi függetlenség nem választható le az anyagitól. Ha nem akar az ember megfelelni a pénzosztó hatalom elvárásainak, akkor másféle életstratégiát talál ki. Kele Fodor Ákos például középiskolában filozófiát tanít. A piaci viszonyoknak való megfelelést is, gondolhatod, a konstruált butaság propagandájának tartom. Példáim nem az eladhatóság példái voltak. Valahogy messze nem téveszthetőek össze Bolaño és Coelho olvasói. Csak azt mondtam fentebb, hogy azzal szerintem nincs baj, ha egy idő után már nem kell gázóraleolvasóként őriznie az embernek a függetlenségét.

: Ha valaki olyan valamit kubikol, amibe ez nem fér bele, nincs az a helyzet, hogy a napi rutin megöli a szöveget? Tudod, a klasszikus balos érv, hogy nyolc óra szalagmunka után már szívesebben nézel szappanoperát, hogy azon gondolkodj, mintsem hogy méltányos-e a helyzeted. Mindegy, ilyen formában nem kellene az akadémia, ebben egyet tudunk érteni, de semmilyen formában sem kell? Ha nem OJD, ha egyeztetve a FISZ-szel, JAK-kal, EMIL-lel, ha maximális átláthatóság mellett, az írószervezetekből megfelelő képviselettel benne, akkor sem?

SZs: A klasszikus balos érv arról szólt, hogy változtatni kell egy olyan szisztémán, amely szalagmunkára kényszeríti az embereket, meg arról, hogy szüntessük meg a munka elidegenítését. Bertolt Brecht pont úgy írt elsősorban nekik (de hát a világnak is, mert annyira jó volt), hogy erőt és életkedvet adjon ahhoz, hogy ne kelljen nyomorultul élni. Hogy találjak már ki valamit, hogy ne kelljen értelmetlenül töltsem napjaimat. Nem hinném, hogy ennek bármi köze volna a palánták képzéséhez. Persze, volna értelme tisztességesen odaítélt alkotói ösztöndíjaknak, alkotóházak működtetésének, könyvkiadásnak stb., de hát ez eddig is volt. Miért van a JAK-nak csak 1 millája egy évre, az is késve? Miért nem adják (ahelyett, hogy megvonnák tőlük) a tehetséggondozásra szánt közpénzt azoknak, akik eddig is ezt csinálták?

: Engem azért zavar egynéhány ismerősöm szegénysége, és félek, hogy nekik olyan sok kiút ebből azért nem szokott adódni. S miért is lenne baj a Kft-nél bejelentkezni, ha kevésbé rászorultak is a Műcsarnokban szlemmelnek?)?

SZs: Engem is zavar, elhiheted. És hát nekem is volt olyan az életemben, hogy babákat varrtam, angol és matek magánórákat tartottam. Ha viszont a szlemmerek az MMA-nak vagy az Allianznak dorombolnak, akkor éppen azt művelik, ami ellenében ők voltak a friss, hiteles hang. Nem baj, majd jönnek mások, más új formák, ezért sincs miért félni: a hatalom biztonság-propagandát nyom, hiszen érdeke megőriznie az éppen fennálló viszonyokat, a művészet viszont kockáztat, és ha igazán jó, akkor kiszámíthatatlanok a lépései.

: Metodikailag nézve, és túlmenve minden nyerészkedési szándékon: nem az a jó hatalom, ami minél rejtettebben működik, és nem ront buldózerrel a nappalidba, és ül le oda, mint amelyik a vezetékekben sziszeg és hallgatózik? Mert vagy az van, hogy a politikum kontrollt akar az irodalom felett, de ezt szokásos módon és hülyén csinálja, vagy csak a mutyi, ez a sztori most csak a mutyiról szól? Néhány jó barát zsebének a megtömése és ennyi?

SZs: A rejtett hatalommal se jobb, értelmesebb a helyzet, legfentebb kicsit későn veszi észre az ember, hogy átverték. Demokratikus országirányításra volna szükség, ahol nem totál alultájékozottak döntenek olyan kérdésekben, amelyekért nem áll módukban felelősséget vállalni, és a kritikára annyit bírnak mondani, hogy kuss. Az a része a sztorinak kevésbé érdekel, hogy ki kinek a mijét tömi meg. Csak ha közpénzből csinálja, akkor vállalja, hogy a köz számon fogja kérni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS