2018. november 20. keddJolán
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Először turnézik Erdélyben az Ivan & The Parazol: „iszonyatos hangulatra” számítanak

kérdezett: Gergely Borbála 2016. január 28. 15:04, utolsó frissítés: 2016. január 29. 14:45

Minden hír, amit a többi Erdélyben fellépő zenekaroktól hallottak, ezt bizonyítja - állítja Vitáris Iván frontember.


Első ízben látogat Erdélybe az Ivan & The Parazol magyarországi rock’n’roll zenekar. A ma kezdődő, Balcony TV Kolozsvár szervezésében megvalósuló, négy állomásos turnéjuk érinti Nagyváradot, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Csíkszeredát. A 2010-ben alakult banda stílusának alapja a '60-as, '70-es évek zenéje, amelyet a kortárs irányzatokkal ötvöznek. A számokat túlnyomórészt angol nyelven írják, és az egyre sikeresebb formáció jó úton halad afelé, hogy kitörjön az ország határain túlra.

A zenekar frontemberével, Vitáris Ivánnal beszélgettünk a tervekről, a sikerekről, a stílusukról és nem utolsó sorban a ma kezdődő erdélyi turnéjukról.

Pörgősen indult az év, rögtön Hollandiában és Belgiumban játszottatok. Milyen tapasztalatokkal értetek haza?

- Pozitív volt, nagyon jól éreztük magunkat mindkét országban – a fókuszban főleg a hollandiai Eurosonic fesztivál állt. Remek érzés volt azt látni, hogy a zenekar mind zeneileg, mind a teljesítményét tekintve megállta a helyét. Megteltek a klubok, ahol játszottunk, és pozitív visszajelzéseket kaptunk, így egyértelműen remek élmény volt ez az évkezdés.



Máris Erdély felé vettétek az irányt, így ez az első olyan hónapotok, amikor nem is adtok hazai koncertet. 2016-ot olyan ütős évnek tervezitek, amilyen ez a kezdés?

- Szerintem mi lecsillapodni legfeljebb a temetésünkön fogunk. Igen, pörgős évet tervezünk, főleg, mivel egy induló zenekarnál – mi még csak 5 évesek vagyunk – fontos exponenciálisan növelni a befektetett energiát. Persze ezt vissza is kapjuk.

Most egy különleges élmény elé nézünk, mert egy Magyarországon kívüli, magyarul beszélő nyelvterületen még nem koncerteztünk, még nem jártunk Erdélyben – én személy szerint sajnos még egyáltalán nem voltam ott. De minden hír, amit más zenekaroktól hallottunk Erdélyről, azt bizonyítja, hogy iszonyatos hangulat van ezeken a koncerteken, hogy szeretik ott a rockzenét, és a magyar zenekarokat is jól fogadják. Nagyon kíváncsian várom, hogy milyen lesz a buli.

Beszélhetünk erdélyi rajongótáborról? Hogyan érzitek, itt milyen népszerűségnek örvend a zenekar? Az is a turné célja, hogy megismerjenek titeket?

- Úgy gondolom, hogy valamennyi hírünk már eljuthatott Erdélybe, de azt nem hiszem, hogy hatalmas lenne a közönségünk. Ugyanúgy fel kell építenünk magunknak mindent, ahogy azt tettük Magyarországon, vagy ahogy nyugatabbra próbálkozunk. A turné egy első lépés a terület felé.



Remélem, hogy az emberek nyitottak az új zenére, és már csak azért eljönnek, mert például kíváncsiak, hogy ez a fura nevű zenekar mit csinál. Biztosan lesznek olyanok is, akik ismernek – ez mindig külön jó érzés.

Belgiumban például jó értelemben fura helyzet volt, amikor lejött a bulinkra egy lány, aki az összes szövegünket kívülről tudta. Ő egy belga rajongó volt, több ezer kilométerre Budapesttől. Ebből a szempontból Erdély előnyben van, természetesen nagyobb a kapcsolata Magyarországgal, mint a nyugati országoknak, így az erdélyi zenekedvelők jobban up to date-ek a magyar könnyűzenében is.

Már két hete listavezető a The All Right Nows című dalotok az MR2 - Petőfi Rádió TOP30-ban – úgy tűnik, minden a lehető legjobban alakul. Miben méritek a sikert? Mik azok az apró, vagy nagyobb célok, amelyeket el szeretnétek érni?

- A siker nagyon sok dologban megmutatkozik a kicsi dolgoktól a nagyokig. Az például hatalmas eredmény, hogy Belgiumban van 1-2 ember, aki ismeri a zenekart a dalok szintjén is. Nagy sikerként említeném még, hogy Budapesten kétszer tudtuk megtölteni az A38 Hajót, és nagy volt az érdeklődés az új lemez iránt. Ráadásul most meg tudunk valósítani Erdélyben négy koncertet, gyakorlatilag ismeretlen zenekarként.

Sokáig lehetne sorolni, de még nem feltétlenül ezeket számolgatjuk és írjuk fel a falunkra, hanem szeretnénk tovább haladni és minél több emberrel megismertetni azt, amit csinálunk. Fejlődnünk kell, még jobb lemezeket írni, mert a határ a csillagos ég. Nem szoktunk hátradőlni és pihenni, hanem folyamatosan fejlődni szeretnénk.

Néha persze ráeszmélünk arra, hogy milyen csodálatos dolgok történtek már velünk, és ezek mennyire jól esnek később is végiggondolva, de most főleg a célok éltetnek bennünket, például az, hogy minél több emberhez jusson el a zenénk. Úgy érezzük, hogy – több másik magyar zenekar mellett – megérettünk arra, hogy ne csak Magyarországon ismerjenek. Ami persze már önmagában egy fantasztikus dolog, csak ha az ember úgy érzi, hogy tovább tudna menni, akkor menjen is.



Mik a tapasztalataid, egy magyar zenekarnak megvan rá a lehetősége, hogy eljusson a híre az országhatárokon túlra is? Nektek lassan már sikerül ezt elérni.

- Mi dolgozunk rajta, hogy eljusson. Magyarország azért van sajnos hátrányban, mert nincsen elég fejlett zeneipara. Érdekes lenne a romániaihoz hasonlítani, amelynek pop- és discohatalomként komoly lehetőségei vannak. A világban több romániai előadót ismernek, mint magyart, mert ott akkorát fejlődtek az elektronikus- vagy a popzene bizonyos ágai, hogy egyszerűen betörtek, és a világon szinte mindenki ismeri egy-két előadójukat.

Ez a hátrányunk, ezt küzdjük most le. Jó példa erre az idei Eurosonic fesztivál, ahol négy magyar zenekar is fellépett. Kezdünk nyitni az északi országok zeneipari körforgása felé, és ha Magyarország fel tud mutatni eredményeket, akkor egy idő után belekerül. Sok kis ország van, amely nagyon jól teljesít: Szlovénia, Észtország, Izland, és még sorolhatnám. Persze Izlandon például mások az anyagi körülmények, mint nálunk, viszont a magyar zenészek jók, jó dalokat írnak, ott van a helyük. Meg kell próbálni mindenkinél jobbnak lenni.

Az előző évet hogyan értékeled? Persze azt nem nehéz megállapítani, hogy a karrieretek felfelé ível. Mégis, utólag visszagondolva mit „javítanátok ki” 2015-ben?

- Nem javítanánk ki semmit. Szerencsére pontosan azok a dolgok történtek meg, amikre számítottunk, és elértük, amiket el szerettünk volna. Az Akváriumban Bródy Jánossal játszhattuk együtt, megkaptuk a Eurosonictól a meghívót a fesztiválra, aztán a német kiadóval egyeztünk meg. Ezek kis lánctagok a nagy egészben, és mind nagyon fontosak. Azt szoktam mondani, hogy nekünk két pályán megy a vonatunk, és mindkettőre ugyanannyira oda kell figyelnünk. Most szerencsére mindkettőn kezdenek összeállni a láncszemek. Kérdés, hogy mennyi idő még, amíg elmondhatjuk, hogy sikerült egy 10-15 állomásos európai turnét megcsinálnunk, vagy otthon megtölteni 2-3 akváriumos nagytermet.



2015 novemberében jött ki a Cold & Deep című számhoz készült videótok. Úgy tűnik, hogy vizuálisan egy letisztult stílus felé vettétek az irányt. Elmélyültök a letisztultságban – csak hogy képzavarral éljek?

- Igen, ez így van, ahogy mondtad a Cold & Deep kapcsán. A klip képi világa főleg Damokos Attilának és Nagy Marcellnek köszönhető, ők álmodták meg az egészet. Tudatosan próbálunk a zajosabb megjelenésből egy letisztultabb irányba haladni. A zenekar egyre közelebb ér ahhoz, ami az Ivan & The Parazolt jelenti, és egy idő után leveti magáról a nyúlványokat. Például azt, hogy ez egy retro zenekar lenne, vagy valaminek az utánzása.

Persze születnek ilyen vagy olyan összehasonlítások, mindenki azt állapít meg, amit akar. Mi viszont megpróbáljuk együtt felépíteni magunkat, amit csinálunk, és minden anyagnak, ami megjelenik rólunk, koherensnek kell lennie. Eközben van egyfajta szabadság, viszont a mostani lemeznél például egyenruhában nyomjuk a koncerteket – ez se véletlen, ez illik a koncepcióba, a lemez egész megjelenéséhez. Tehát egy színpadi világba öntjük a zenei világunkat.


Már online előrendelhető egy összeállítás, amelyben az új album (The All Right Nows) bakeliten szerepel. Miért tartjátok fontosnak ezt a típusú hordozót, a hagyomány, a stílus, esetleg a reneszánsza miatt?

- Egyszerűen azét, mert ez a zenehallgatás legromantikusabb formája, én sokkal többre tartom, mint a CD-t, a kazettát vagy bármi másik hordozót. Amikor bakeliten jelentek meg a lemezek, akkor egy helyet foglaltak el az emberek életében. Nem mellesleg így a borítók művészi értéke is sokkal jobban felfogható, mint egy 12x12 centis kisebb darabon. Jobban kijönnek a részletek vizuálisan. Arról lehet vitázni, hogy jobban szól-e, mint egy CD, de az biztos, hogy ki lehet keverni úgy, hogy legalább úgy szóljon. Értékesebb hordozónak fogom fel – ez természetesen az árában is megmutatkozik. Manapság sajnos a sorozatgyártása több kerül, mint anno, ezért drágábban is adjuk a bakeliteket. De aki megvásárolja, annak tényleg egy kis konkrét helyet foglal majd el az életében ez a termék.

A lemez borítóján egy végtelenített tér látható. Ezzel milyen koncepciót jelenítetek meg?

- Azt a kontinuitást, amit a rockzene jelent. A Modernial című számunkban is meg van fogalmazva, hogy ez a stílus még nem érte el a végét. Furcsán hathat ez egy lemezborítóra ráhúzva, de kifejezi, hogy ez egy folyamatosan változó, önmagára visszautaló stílus, aminek a folytonosságát akarjuk újra és újra hangsúlyozni.



Üzensz valamit az erdélyi zenekedvelőknek, és bulizni vágyóknak? Miért ne hagyják ki a turnét?

- Az biztos, hogy az a lendület, amit az első, nagyon bizonyítós koncertek adnak, nagy élmény. Aki még nem látott minket egyáltalán, az biztos, hogy egy kisklubos koncerten valami olyan élményt fog kapni, amit egy nagyobb fellépésen már máshogyan kapna meg. Aki szereti a klubkoncerteket, az együttizzadós, intim hangulatot, az mindenképpen jöjjön el. Főleg így, hogy még soha nem voltunk Erdélyben, és bizonyítanunk kell, a legjobbat kell adnunk.

Nyitókép: photo by Mihály Podobni (forrás az Ivan & The Parazol Facebook oldala)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS