2019. július 21. vasárnapDániel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Amit a Pussy Riot a művészetért tesz

G.B. 2016. február 25. 16:24, utolsó frissítés: 16:24

Kapnak elég teret a női alkotók a múzeumokban? Érdemes a munkáikat árulni? A válasz nem, és ezt a Pussy Riot tagjai is észrevették.


Az Oroszországból indult civil aktivista mozgalom tagjai soha nem tagadták, hogy ők egyben kortárs művészek is. Habár van, aki szerint ez túlzás, tény és való, hogy művészeti eszközöket, megnyilvánulási formákat használnak az általuk fontosnak tartott kérdésekről szóló párbeszéd folytatására vagy egyáltalán beindítására. Az alapvetően feminista punk zenekar gyakran a performansz lehetőségével él, ami roppant feltűnő, gyors hatást fejt ki, és azonnal lereagálható.



Nem pusztán arról szól a tevékenységük, hogy bizonyos jogok mellett és bizonyos trendek vagy személyek ellen felszólalnak. A kommunikációs módjuk összefonódik a művészettel, a kortárs vizuális trendekkel, és ezeket is határozottan népszerűsíti, illetve kimozdítja azt a sztereotípiát, hogy a művészet belterjes, értelmezhetetlen a nagy közönség számára, nem fejt ki elég hatást, nem vállal kockázatot, és nem foglalkozik a kortárs társadalmi vagy politikai folyamatokkal.

Kiváló példa erre a szocsi téli olimpián rendezett performanszuk, ahol egyrészt nagy feltűnést keltettek, a sajtó odafigyelt rájuk, másrészt többen azonnal reagáltak: korbáccsal verték őket. Ebből az egyetlen példából kiderül, hogy mekkora lehetőség van ebben a művészeti nyelvben.



És a Pussy Riot jól csinálja, felépített, van koncepciójuk, 1-2 perc alatt számos problémára fel tudják hívni a figyelmet, ezzel azt is hirdetve, hogy a performansz-művészetre – és egyáltalán a művészetre, ami a személyes szabadságot, az önkifejezést jelenti – van igény, van szükség, és hogy a nyilvános terek használata mennyi előnyt teremt az üzenet átadásának szempontjából. Arra használják a művészetet, amire való: határfeszegetésre, társadalmi folyamatok, diskurzusok elindítására.

Számos tevékenységük mellett a hagyományosabb képzőművészeti formákra is odafigyelnek az aktivisták.


Női múzeum – Nőknek, nőktől, nőkről

Kapnak elég teret a női alkotók a múzeumokban? Érdemes a munkáikat árulni, vonzza a közönséget a nevük? A válasz nem, és ezt a Pussy Riot tagjai is észrevették, tudják, és tettekre készülnek a nemek jelenlegi arányának változtatására. Az egyik tagjuk, Maria Alyokhina kezdeményezésére jön létre a projekt, az ex-keleti blokk egyik legelső és legismertebb galériatulajdonosával, Marat Guelmannal közösen, akinek jelenleg Moszkvában és Kijevben is van kiállítóterme.

Az elképzelés formabontó, és az adatokat megvizsgálva nem kevésbé szükséges. A világ vezető, meghatározó múzeumaiban meghökkentően alacsony a nők aránya a reprezentált művészek egészét tekintve. Például a Guggenheim csak 14, a Pompidou 16, a Tate esetében pedig 25 százalék az önálló női kiállítások aránya 2007 óta vizsgálva. Ráadásul nem csak a művészeket, hanem az intézményekben dolgozó embereket is érinti a kérdés. Az Egyesült Államokban a múzeumok 42,6 százalékában töltenek be nők vezető beosztást, azonban az ő fizetésük sokkal alacsonyabb, mint a hasonló munkakört betöltő férfi alkalmazottaké: minden férfi által keresett egy dollár helyett egy nő mindössze 71 centet kap.

Micol Herbon képzőművész ezzel kapcsolatban így fogalmazott: „Valószínűbb pénzt keresni azzal, ha egy férfi munkáját adod el, mintha egy nő készítette volna. Ez nem azért van, mert a nők munkái rosszabbak. Hanem azért, mert a kapitalizmust egy patriarchális rendszernek teremtettük meg.” Szerinte a világ kevésbé fogékony a női nézőpontokra, és valóban létezik egy előítélet a munkáikkal kapcsolatban.

Még folynak a megbeszélések, de a balkáni női múzeum a tervek szerint Montenegróban jön létre, és a világ minden tájáról válogatnák a kiállítási anyagokat. Természetesen csak nők állíthatnak ki, és az összes alkalmazott a kurátortól kezdve az adminisztrátorokig nő lesz. Persze ez megkülönböztető aktus, amellyel az ezzel ellentétes diszkrimináció létére, működésére és elfogadottságára hívják fel a figyelmet, tulajdonképpen tükröt állítanak. És nem utolsó sorban teret adnak a diszkriminált nőknek.

Pussy Riot tagok a Die Antwoord formációval (Facebook)Pussy Riot tagok a Die Antwoord formációval (Facebook)

Nem csak szavakkal, performanszokkal, elvi szinten támogatják ezzel a nőket, ezzel együtt a kortárs képzőművészetet, és biztosítják annak sokszínűbb, kevésbé kirekesztő voltát, hanem egy konkrét fizikai teret hoznak létre. Habár a múzeum egyre avíttabbá váló módja a művészetközvetítésének, és sok típusa növeli a szakadékot az alkotó és a befogadó között, a Pussy Riot ezzel a lépéssel meg tudja mutatni, hogy nem „csak kiabálni”, gerillaakciókat végrehajtani tudnak a jó ügy érdekében, hanem nagy volumenű tettekre is képesek, valódi helyszínt tudnak létrehozni a változás előremozdításáért.

Arról eddig nincs adat, hogy milyen típusú tárlatokat, milyen koncepciókat, milyen műfajban készült munkákat láthatnak majd a látogatók. Ezen dolgoznak most a projekt megálmodói, számos szakemberrel konzultálva.


Nő a trónon – A Pussy Riot és a nők ábrázolása



Vannak olyan szerepek, helyek, szituációk, szóval van olyan környezet, amelyben ritkán látunk nőket, így amikor mégis, az szokatlanul hat – ilyen például a trónszék, vagy annak mai megfelelői, vagy bármilyen vezető pozíció. Ezzel a típusú kulturális örökséggel is szembe megy a Pussy Riot, és a videoklipjeikben igyekszenek bontani ezt a berögződést. A legfrissebb, február elején megjelent számukhoz készült videóban például a fent említett példák láthatóak – amellett, hogy számos rétege van a munkának, rengeteg motívum, szimbólum, átívelés tömörül bele, és sok-sok szempontból megközelíthetők a képkockák. Tehát a Pussy Riot ezen a téren is az élvonalban van.



A Pussy Riot tagjai tehát szinte minden megmozdulásukkal jót tesznek a művészetnek, a kortárs képzőművészeti trendeknek – nem beszélve a saját kiállítótérben való jelenlétükről –, és nem csak a mondandót, az üzenetet átadó eszközt is népszerűsítik, erősítik a jelenlétüket a kulturális hálóban. És felhívják rá a figyelmet, hogy a kortárs művészek jelenléte, „látszódása” igenis hatást fejthet ki az elnyomással szemben. Talán ezért se kellett volna hagyni elveszni a budapesti Műcsarnokot, ami nagy veszteség volt a Riot-tagok szerint egyre putyinizálódó Magyarországnak.

Nyitókép forrása: A Pussy Riot hivatalos Facebook oldala

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS