2019. január 18. péntekPiroska
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

The nobody elses: várjuk azt az érzést, hogy megtöltünk egy sátrat Tusványoson

G. L. 2016. március 23. 11:05, utolsó frissítés: 11:05

Pedig a csíkszeredai pszichedelikus surf-punk banda nem Erdélyben képzeli el a jövőjét. Viszont Pestről sincsenek romantikus elképzeléseik.


A csíkszeredai The nobody elses együttes híre eléggé furcsán alakult: előbb foglalkozott velük a budapesti, a pszichedelia-hullámra mostanság nagyon érzékeny szaksajtó, minthogy itthon széles körben megismerhette volna nevüket az érdeklődő közönség. Mi a Keret blog által meghirdetett Kikeltető verseny kapcsán hallottunk róluk először (erdélyiként nyerték meg a versenyt), majd megnéztük az első kolozsvári koncertjüket a ZUG-ban. És egyből tudtuk, hogy meg kell nektek is mutassuk őket.

A Marschal Roland (gitár), Fodor Dávid (basszusgitár, ének) és Makai Edina (dobok) alkotta formáció saját meghatározása szerint pszichedelikus surf-punk zenét játszik, bár még mindig keresik az irányt. A csíkszeredai életérzésről, a magyarországi érdeklődésről is beszélgettünk Makai Edinával:

A zenekar egyik, marketingszempontból sem elhanyagolható jellegzetessége, hogy te vagy a dobosa. Ez egyből feltűnik. Hogyan lettél dobos?

- Anyukám és a nővérem mindig is azt szerették volna, hogy legyen valami belőlem, valami cuki. A balett nem jött be, így elmentem dobórákra. Akkor még nem volt semmilyen zenekar a látóhatáron. Két évig tanultam dobolni, az alapokat tanultam meg akkor, ami jó volt arra, hogy amikor találkoztam a fiúkkal nem álltam be a jammelésekbe teljesen felkészületlenül.


A dobórák befejezése után kimaradt egy év, ez alatt már teljesen le is tettem arról, hogy dobos leszek. Aztán egyszercsak odajöttek Dávidék a suliban kis csillogó szemekkel: Szia, Edina! – mondta Dávid – Apukámtól kértem Mikulásra egy dobfelszerelést, jönnél dobolni? Én meg csak: – Váó, persze! Így kerültem a zenekarba.

Azt mondjátok magatokról, hogy pszichedelikus surf-punk zenét játszotok. Ezt pontosan hogy értitek? Mit is jelent ez?

- Igazából ez egy elég nagy hazugság. Mikor valaki meghatározza a stílusát, még hogyha három különböző stílust is rendel egymás mellé, akkor nyilván mindenki azt várja, hogy a számok ilyenek. Minden számban van egy kis pszichedelia, surf és punk. De nálunk ez nem így van, mert vannak pszichedelikus, surf és punk számaink. Furcsán vegyül ez ez egész. Egyszerűen nem tudjuk, hogy milyen a zenei stílusunk. Azt tudjuk, hogy melyek azok a zenekarok, amiket szeretünk. Igaz, a fiúk már várnak arra, hogy megtaláljunk egy irányt, amiben elhelyezkedhetünk, de szerintem az első albummal nem kell még megtalálni az irányt.

Az EP-én is látszik ez, van két punk szám, van pár surf-ös dolog. De igazából jól hangzik ez így egymás mellé rakva. De hangszerekre is le lehet bontani. A dob például akkor is megmaradhat surf-ös stílusban, ha punk dalról van szó. Roland szólóiban pedig akkor is eléggé érződik a pszichedelia, ha punk szól.



A hangszerválasztásnál volt benned egy punk életérzés, hogy tiltakozol egy rendszer ellen?

- Egyértelműen nem. Azért lettem dobos, mert imádom ezt a hangszert. Egyébként nem nagyon van bennünk punk lázadás, pedig elvárnák az emberek, hogy szövegszinten legalább legyen. Legfeljebb Rolandban van egyfajta lázadás, lehet, nem a rendszer ellen, de mindenképp valamivel szemben. Nagyon jó rendszerkritikus szövegeket lehetne írni, de mi még nem vagyunk kiforrottak. Azért játszunk punk számokat, mert élvezzük.

Szeretném, ha majd a szövegeink olyan szintre emelkednének, hogy elmondhassam, ezeknek külön is eszmei értékük van. Ha nagyképűen is hangzik ez most. Tudom, hogy a dalszöveg teljesen más, mint egy irodalmi szöveg, de Lovasi például kurva jó szövegeket ír. Szeretném, hogyha mi is jó szövegeket írnánk.

De nektek a szöveg még egyáltalán nem tartozik az erősségeitek közé...

- Ezt sokam megjegyzik. De amikor koncertezni kezdtünk, nagyjából 3 dalunknak volt szövege, pedig legalább 8 számot játszottunk. Inkább instrumentálisak voltunk. Itthon van egy olyan elvárás, hogy a daloknak legyen szövege, sőt, lehetőleg magyar szövege legyen, aminek mi nem feltétlenül szeretnénk megfelelni. Vannak nagyon jó instrumentális zenekarok, például a Makrohang. Van olyan zene, ami szöveg nélkül is kurva jó. Mi most akarunk szövegeket írni, angolul, mert szerintünk az angol szöveg áll a legjobban ennek a stílusnak. De fejlődik a szöveg is, Roli írja a nagy részüket, ő a zseni ebben.

Ha magyar szövegeket írnánk, és ugyanezt a stílusú zenét játszanánk, akkor viszont valami nagyon új lenne. Mint például az Omega egykor, ami zeneileg és szövegben is nagyszerű. Dávid elég sok Omegát hallgat mostanában, a most készülő 15 perces számunkban is lesz egy full omegás rész.

Hogy érzitek magatokat Csíkban?

- A fiúk néha unatkoznak ott, de igazából én is unatkoztam Csíkban, amikor középiskolába jártam. Mindig arra gondoltam, hogy Kolozsváron mennyivel vagányabb rendezvények vannak. A fiúk érdeklődési köre nagyon a zenére fókuszál, ezért mindig arra gondolnak, hogy el kellene menni vagy Kolozsvárra, vagy Budapestre, mert sokkal több rendezvény van. Sokkal nagyobb, érdekesebb és telítettebb a zenei közélet. Elsőre nekem is úgy tűnik, de igazából Csíkban kezdődtek a meghatározó élményt nyújtó fesztiválok és koncertek, mielőtt még máshol zenéltünk volna. Ott volt a jazzfesztes koncertünk, ami nekem a kedvencem volt, de például otthon kaptuk az első kritikákat a Melyik az? tehetségkutatón, és talán az is nagyon meghatározó volt, hogy otthon egy régi gyárépületben volt az első komolyabb bulink, egész jó parti volt.

Én most már nagyrészt Kolozsváron élek, és nagyon visszavágyódom Csíkba. Azért még az az otthonunk, ott van a próbatermünk. Az első koncertjeinket is a próbatermünkben vagy Dávidék házában tartottuk. Csak a barátaink jöttek el, és úgy hívtuk ezeket, hogy nappaliszoba-koncertek. Mostanában pedig egy szuper koncerthelyszín Csíkban a Grund, ahol eddig már 3 koncertünk is volt, egy a Palma Hillsszel (korábban Face Today - szerk.), egy az Ivan and the Parazollal, és egy a Fran Palermóval. Ezeken a koncerteken már más volt zenélni, mint amikor elkezdtük: mi is felkészültebbek voltunk, a számaink kiforrottak, és ott voltak a emberek, akik már dúdolgatták a dalainkat. Sőt, olyanok is voltak, akik külföldről érkeztek.

Érdekes, hogy igazából nem kellett kint lennünk Pesten ahhoz, hogy megismerjük ezeket a zenekarokat, és ez szerintem nagyon biztató. Szóval, ha ezeket számításba vesszük, nem unalmas hely Csíkszereda. De nem hiszem, hogy Csíkban fogunk maradni, van egy olyan álmunk, hogy kimegyünk Pestre, egyrészt a továbbtanulás miatt, másrészt, mert szimpatikus nekünk a pesti zenei szcéna és zenei színterek.

Makai EdinaMakai Edina


Azt tapasztalom, hogy a legtöbb erdélyi zenekar Kolozsvárt lépcsőnek tekinti, egyszer ide jönnek, majd esetleg innen mennek tovább. Kolozsvár fel sem merült esetetekben?

- Nem. Azért nem, mert a fiúk már a továbbtanuláson is gondolkodnak Pesten. Dávid hangmérnök szeretne lenni, a Színház- és Filmművészeti Egyetemre készül. És Roli is inkább Pestben gondolkodik.

És az az igazság, hogy előbb koncerteztünk Budapesten, mint Kolozsváron. És a pesti koncertünk – ami a Kikeltető versenynek is a része volt – nagyon vagányra sikerült. Megismerkedtünk egy csomó ottani zenekarral, akik nagyon szimpatikusak lettek nekünk. És végül is a kedvenc zenekarjaink ott vannak.

Kolozsvárral pedig az az érzésem, hogy nagyon nehéz fellépni. A ZUG-ban már koncerteztünk, és akkor az volt az érzésem, hogy nincs túl nagy buli, aztán utólag mondták az emberek, hogy jó páran mégis mozogtak és a végén sok pozitív visszajelzést kaptunk. Rolival meg is jegyeztük, hogy rég láttunk ennyi embert eljönni csak miattunk, és ahogy kint cigiztünk a végén, bennem is az realizálódott, hogy hú milyen vagány meg jó érzés, hogy az emberek, akik körülvesznek mind itt vannak és jól érezték magukat, ja meg olyan is akiket nem is ismerünk.

Budapesten ez nem lenne gond?


- Az alap helyeken nyilván nem léphetnénk egyből fel, de ott legalább vannak olyan kezdő zenekarok, mondjuk legalább három, akikkel közösen már koncertezhetnénk kis helyeken. Az is nagyon fontos szempont, hogy két évvel idősebb vagyok a fiúknál, és az egyetem elvégzése után én is szeretnék Pestre menni. Pest lenne a találkozási pont 2-3 év múlva. Ettől én még nagyon szeretem Kolozsvárt, és jó lenne majd a közeljövőben itt is koncertezgetni.

Koncerteztetek már az ÓlomFesten, a Csíki Jazz fesztiválon, tavaly decemberben megjelent az első EP-tek is. Hogyan képzelitek el a zenéléseteket?

- Elsősorban azt szeretnénk, hogy ismerjenek meg itthon az emberek. Amúgy is legalább még két év, ameddig kijutunk Pestre, és nincsenek romantikus álmaink, hogy a pesti zenei közegben minden rendben lesz. Nem akarom, hogy ez tűnjön ki a beszélgetésből. Itthon is vagány emberek, vagány fiatalok vannak, akik vagány zenét hallgatnak. Minél több itthoni fesztiválon szeretnénk fellépni.

Az elején még volt olyan, hogy 2-2 embernek zenéltünk. De akkor az belefért, mert még nem ismertek. Most már van egy olyan igényünk, hogy legyen legalább 20-30 ember. (nevet) Felléptünk például Csíkban az Ivan and the Parazol előtt, amire nyilván sokan eljöttek, de jó volt tapasztalni, hogy a mi koncertünk alatt is táncoltak és énekelték a dalainkat. De az is jó volt, amikor beordították, hogy az Out of Sightot játsszuk el még egyszer. A kolozsvári koncertünk után például odajött hozzánk két fiú, akit látásból ismertek, és meghívtak egy házibuliba, mert olyan nagyon szeretik a zenénket. Ők mondták, hogy széthallgatták az EP-nket.



Ha egy zenekar már két éve zenél, azt hiszem, lehetnek olyan elvárásai, hogy "induljon be az élet". Mostanában visszaigazolt minket, hogy fejlődünk, hogy elhívtak Pécsre zenélni. Ezt tényleg nem gondoltuk volna. Egyszerűen megkerestek, hogy menjünk el a Pécsi Est Café szülinapi bulijára. A közönség is szuper volt, és a zenekar, akik utánunk zenéltek, ők is nagyon szuper emberek voltak. Kicsit akkor is rocksztárnak éreztem magam.

De már nagyon várom azt az érzést, amikor megtöltünk egy sátrat Tusványoson. Remélem, hogy én is azt fogom tapasztalni, hogy a Tusványos egy szuper hely, ahol nem csak a csíkiak jönnek el a koncertünkre, akik már ismernek bennünket, hanem Gyergyóból, Szentgyörgyről és Udvarhelyről is lesznek emberek. Vagány érzés lehet.

Olvastam, hogy készültök egy nagylemezzel és egy videoklippel is. Mikorra várhatóak?

- Még nyár előtt ki kellene jöjjön mind a kettő, de már nincs is olyan sok addig. Minél többet kellene hazamenjek, hogy még begyakoroljuk az új, hosszú dalunkat, amiről majd elkészítjük a demót. Egy 15 perces számról van szó, aminek a címe Toni. Két éve érlelődik bennünk, és nagyon szeretjük. De megjelenik ezen az albumon stúdióminőségben a már ismert Psych Tneb is, ami szintén elég hosszú, tíz perc.

Nagyon meg kellene tervezni ezt a pár hónapot, mert hajlamosak vagyunk ellustulni. Nem tervezünk előre, ami szerintem nem jó. Sőt, a menedzser is én vagyok. Már nagyon szeretném, hogyha lenne egy ember, aki leszervezi a koncerteket, és időpontokhoz köt minket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS