Amikor a festő felfedezi a 3D-t: épületvetítésről a Kolozsvári Magyar Napokon
Sebők Rácz Tímea 2016. augusztus 16. 20:42, utolsó frissítés: 2016. augusztus 17. 13:11Bordos László Zsolt kelti életre a Szent Mihály-templomot pénteken, előtte pedig még mesélt egy kicsit a vetítésről.
Úgy láthatjuk majd pénteken, augusztus 19-én a Szent Mihály-templomot, ahogyan még sohasem – ígérték meg a szervezők még a Kolozsvári Magyar Napok kezdete óta. Kedden viszont azzal az emberrel is találkozhattunk, aki mindezt megvalósítja: Bordos László Zsolt, aki lassan a világ összes táján vetített már 3D-ben épületekre, mesélt is arról, hogy hogyan jutott el ide, ő is, meg a technológia is.
A brassói születésű Bordos festőnek készült, fel is vették a budapesti művészeti egyetemre, de nem sokkal később ki is ábrándult ebből. Úgy érezte, hogy a számítógép elterjedése olyan frusztrációt okozott a festők számára, mint annak idején a fotók megjelenése okozhatott, ugyanakkor új lehetőségeket is nyit meg – mesélte. A 3D animációt véletlenül találta meg, ekkor letette az ecsetet, és ezt kezdte tanulni. Az volt a célja, hogy ne a filmiparban ismert effektusokra használja, hanem művészeti célokra – olyan volt, mintha a 2D festő felfedezné a harmadik dimenziót, mondta.
Bordos – aki első generációs épületvetítőnek mondta magát – rengeteg példát hozott az eddigi munkáiból. Vetített már Dubajban, Buenos Airesben, Genfben, Párizsban és persze Budapesten, de itthon is Temesváron és Marosvásárhelyen is vetített már (utóbbi alkalommal a Kultúrpalota 100 éves évfordulóján), valamint Bukarestben zsűrizett egy nemzetközi mapping fesztivált.
Szintén az ő nevéhez kapcsolódik egy meglepő infó: egy “random” településen, Lökösházán található a világ harmadik állandó épületvetítése, Dubaj és Kína után. Nem sértőnek szánjuk a randomot, Bordos is kiemelte, hogy ezzel sokan nem tudnak mit kezdeni, ő mégis megcsinálta.
A saját munkák bemutatása után Bordos a fény művészi használatának történetét mutatta be, a camera obscurától az első “mozikig” - olyan tárcsás eszközök, amelyek animációt képesek létrehozni, vagy legalábbis ennek egyfajta változatát, egy fokkal “high-techebbet”, mint amikor a papírlap sarkára rajzolt képeket pörgetjük. Kitért olyan példákra, mint az amiens-i katedrális, amelyre még nem 3D-ben, de már rávetítették restaurálás alatt, hogy hogy nézhetett ki egykoron, vagy pedig olyan hatásokra, mint a színházi rivaldafény XIX. századi feltalálása és alkalmazása.
Az első magyar “fényművet” Moholy-Nagy Lajos hozta létre a Fény-Tér Modulátor című alkotásával, majd a '60-as évektől a fényt egyre inkább nem illusztrálták, hanem használták, például a neon artban vagy a fényszobrászatban, mesélte. Közelebbről a VJ-ek munkája áll közel az épületvetítéshez, ez is egy olyan szakma, amely megsínylette, hogy egyszerre sokan fértek hozzá, ezért sok volt eleinte a silányabb munka, de ma már ebben is nagyon izgalmas munkák alakulnak ki.
A vetítés készülésébe is belepillanthattunk: a vetítendő épületnek pontos, virtuális mását kell létrehozni lézerszkenneléssel, majd az alkotóelemekre külön modellezések készülnek, amelyeket a helyszínen még finomhangolnak. A technikai finomságokra vágyóknak elárulta: Kolozsváron 12 projektor lesz, amelyek 2640x3640-es felbontásban vetítik a képet az épületre, de Bordos dolgozott már 20K-s felbontással is. Ha pedig inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit is láthatunk, ebből is kaphattunk egy cseppnyi teasert: reflektálni fog a 700-as évfordulóra, lesz historizálás is, de szabad művészeti alkotás is – amelyre Bordos elsősorban használja a technológiát – a pénteki vetítés 8 és fél percében.
Címlapkép: vetítés a prágai dómra