2018. szeptember 20. csütörtökFriderika
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

pulzArt 4: vizuális csemegebár

Kiss Bence 2016. szeptember 17. 15:42, utolsó frissítés: 15:46

A legjobb hír, hogy a sepsiszentgyörgyi pulzArt visszatért: az elmúlt év viszonylag kis rendezvényeit követően a szervezők újra csemegékkel készültek.


A pulzArt határozottan tartja az összművészeti fesztivál jelleget, mindezt úgy, hogy az aktuális téma, azaz a kép köré épít. A program színes, sok az esemény – az alábbiakban a pénteki felhozatalt mutatjuk be.

Az idei felhozatalban sok olyan produkció látható, amely nehezen kategorizálható. Ott van mondjárt Davy és Kristin McGuire produkciója, az Icebook. A páros amúgy két installációt is hozott magával, láthatóan szeretnek kísérletezni a klasszikus mozi, a mapping és a diavetítés technikáival.

Az Icebook tehát meséskönyv, történet, amelyet szavak nélkül animálnak: a mindössze 12 fő számára tartott előadások leginkább a békebeli diafilmes vetítésekre emlékeztetnek. A képernyő ebben a helyzetben konkrétan papírból készült, könyvlapszerű keret, amelyre hátulról vetítik a történtet, ami már a Chaplin korszak színeiben jelenik meg. Egy-egy helyszín váltása lapozást is jelent, a készítők fizikailag is fordítanak egyet. Az élmény könyvszerű, hiszen a kezdetekkor a borítót idéző fedőlapot látunk, a helyszínek változásával együtt pedig eljutunk a történet végére is. Az egyes oldalak szerkezete a gyerekszobák „kinyílós” könyveire emlékeztet, a lapok a tér adta lehetőségeket, árnyékjátékot, is kihasználják. A produkció maga rendkívül kedves, törékeny varázslat hangulatát kelti. Nehéz elképzelni? Nézze meg az alábbi videót!



A pulzArt Sepsiszentgyörgy nagyszámú kiállítóterét is kihasználja. A Lábas Házban például a világhírű lengyel plakátokból nyílt tárlat. Lengyelország valóban plakátnagyhatalom, erről pedig az éves plakátterméshez mérten apró kiállítás is tanulságot tesz. Tömör élmény és egyben a hazai plakátipart arcon vágó tapasztalat egy ilyen tárlat, bár ez jó ideje így van. A városi legenda úgy tartja, hogy a ’90 évek elején külföldi képzőművészek tíz körömmel kaparták Lengyelországban a plakátokat, mindaddig, amig az elnéző helyiek nem közölték velük, hogy az újságosbódéban is kaphatók. Lengyelországban sokszor hirdetnek pályázatot plakátokra, csak a plakátkészítés kedvéért, minden konkrét esemény nélkül. A termésből ITT lehet szemlézni.



A mozgásszínház is kiszélesített kelléktárat használ a Tünet Együttes produkciójában: a díszletet itt a vetített környezet, illetve a fény játéka adja. A Weöres Sándor mese-versére, Az éjszaka csodáira alapozó produkció tulajdonképp csak minimálisan kötődik az eredeti szöveghez, a szürreális, álomszerű történetben beszéd egyáltalán nincs, csupán Adele Someone Like You dalát énekli el az egyik szereplő, egy animált elefántnak.

A történetből persze könnyedén kihámozható, hogy egy lány és fiú találkozásának vagyunk tanúi, azonban ennek a produkciónak az élőben zajló rajz adja meg az érdekességét: a számítógépes grafikusok által gyakran használt rajztáblán megjelenő, folyamatosan kibontakozó ábrák filmszerűen siklóvá varázsolják a történetet. A látomásszerű szín- és formakavalkád egy része persze előre elkészített, azonban a produkcióban ezek is interaktívvá válnak, a grafikus által animált kép reagál a szereplők cselekedetire és fordítva.

A Tünet Együttes a zenét is jó érzékkel választja meg, a produkció végig gördülékeny, szellős, a mozgásszínháztól idegen publikum is tudja élvezni.



Aki látott már egy tűzzsonglőrt, az mindegyiket látta – gondoltuk. A Flame Flowers szerencsére nem drapériák mellett, hanem szabad ég alatt kapott helyet. A duó több mint 10 éve dolgozik együtt, technikailag is kimagaslónak számít, viszont a koreográfiájuk valóban szemet gyönyörködtető. A különböző égő tárgyak harmonikusan mozognak kezeik közt, a közönség pedig mindvégig tűkön ül: ezek lángok, megégethetik magukat.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS