2018. szeptember 20. csütörtökFriderika
19°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Se veled, se nélküled. Brâncuși, légy az enyém

B. D. T. 2016. szeptember 26. 10:03, utolsó frissítés: 10:34

Legalább egy markocska román földet a sírjára, ha már A végtelen oszlop annyiszor inspirációs forrás volt! Brâncuși, az újnacionalista popkultúra ikonja – erre is reflektál a most látogatható csoportos kiállítás a Magmában.


„Brâncuși az enyém. És a tiéd. És a tiéd” – jön szembe velem Facebookon az egyik romániai bank büszke reklámja, amellyel azt hirdetik, ők is jelentős összeggel járulnak hozzá A föld bölcsessége szobor megvásárlásához és román állami tulajdonba kerüléséhez, ezáltal a „román kulturális értékek támogatásához” és „a nemzeti büszkeség érzésének megerősítéséhez”. A műalkotás jelenleg az azt megvásárló személy örököseinek tulajdonában van, állítólag húszmillió eurót ér, és szeptember végéig tart a kampány, amely a vételár összegyűjtése érdekében mozgósítja a romániai tehetős réteget, intézményeket és cégeket.

Túl azon, hogy egy állam törekvését legitimnek kell tekintenünk arra nézve, hogy a tárgyi kulturális örökség legmagasabb értékeit képviselő műtárgyakat a közjó érdekében mindenki számára hozzáférhetővé téve egy közgyűjtemény keretében, van abban valami fura, hogy univerzálisan érvényesnek tételezett esztétikai minőséggel bíró művészeti alkotásokat „nemzeti partikularitásokkal” felruházva olyan kisajátítás-ízű diskurzusokba bonyolódunk, amiben egyáltalán értelmesen merülhet fel az a kérdés, hogy „kié is Brâncuși”.

Nem mellékesen így kialakulhat az esztétikai érzéknek egy olyanfajta torzulása, amely nem, vagy nem elsősorban a műalkotást magát, hanem az a köré – és alkotója köré – szerveződő kultuszt nézi, és az esztétikai értékítéletet annak függvényében hozza, hogy az illető műalkotást „a mieink közül” alkotta-e valaki vagy sem, ergo magunkénak érezhetjük-e vagy sem. Ebben a „magunkénak érezzük”-ben pedig már nem a befogadó hermeneutikai hozzájárulása, az értelmezői erőfeszítés és ennek az interpretációs folyamatnak a hozadéka lesz a döntő, hanem valami más, valami, aminek valójában semmi köze magához a műalkotáshoz. Valamiféle, a műalkotásra akarata ellenére rátapadt jelentésréteg ez, amely két abszolút ellentétes irányban képes emberek érzelmeit és cselekedeteit mozgósítani: az egyik a határtalan rajongás és birtoklási-kisajátítási vágy, ha a „mi” oldaláról nézzük, a másik a fékezhetetlen gyűlölet és a rombolás vágya, ami arra irányul, hogy megsemmisítse „az idegen bálványt”, az „ők” szimbólumát, nyomát, tárgyi írmagját, legyen az gigantikus Buddha-szobor vagy éppen ókori romváros.

Constantin Brâncuși művészetének a román nemzetépítési törekvésekben tetten érhető kisajátítását tematizálja a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Képzőművészeti Kiállítótérben a 4. PulzArt keretében megnyitott csoportos kiállítás.


A nemzetközi hírű, 1957-ben elhunyt román szobrász kora számos román értelmiségijéhez és művészéhez hasonlóan főképp Párizsban élt és alkotott, és a Montparnasse-i temetőben nyugszik Emil Cioranhoz vagy Eugen Ionescohoz hasonlóan. Hatalmas köztéri szobrai, elsősorban a zsilvásárhelyi A hallgatás asztala, A csók kapuja és A végtelen oszlop számos reprodukcióban látható szerte az országban és a világon, képeslapokon, könyv- és folyóirat-borítókon, szuvenírként kicsinyített másolatban. Ugyanakkor az újnacionalista nagyromán popkultúra fontos ikonjává is vált, pólókra nyomtatják ortodox szerzetesfejhez hasonló portréját, és pópák értekeznek a „nemzeti-ortodox hagyományokban mélyen gyökerező művészetének lényegéről”.


Egy fiatal képzőművész kezdeményezésére a kortársak egyrészt megkérdőjelezik a nemzeti kultusz köré szerveződő hasonló interpretációk kizárólagos hitelességét, ugyanakkor megpróbálják újragondolni, dekonstruálni azokat, annak a kérdésnek a nyomán, hogy „Kié is Brâncuși és legfőképp: kell ő legyen valakié?”

Alexandra Croitoru egyébként a Bukaresti Művészeti Akadémia tanára, doktori kutatásának témája Brâncuși romániai „nacionalizációja” volt.

A Brâncuși fiai és lányai. Egy családi intrika című kiállítást két felvonásban már megrendezték társaival 2015-a kolozsvári Plan B Galériában, illetve Temesváron a művészeti biennálén. Tanulságos volt arra nézve is, hogy kiderült: nem igaz, hogy a művészet manapság már nem ébreszt föl szenvedélyeket az emberekben, hiszen Temesváron az egyik látogató adott ponton tettlegességhez folyamodott, és a művészek kénytelenek voltak kihívni a rendőrséget. Nagyon sokan ugyanis blaszfémiaként értelmezték a kiállítást, amely pedig evidens módon nem magáról Brâncuși-ról, hanem arról az eltorzult és önmagában véve izgalmas kutatási-reflexiós témaként felmerülő recepcióról szól, amelyhez neki magának már régóta semmi köze.

A Magmában látható kiállításon, az első teremben Brâncuși össznépi „szenttéavatására” ironikus reflexióként életnagyságú freskóról köszön vissza a szobrász ikonszerű portréja, körülötte referencia vázlatrajzokkal, reprodukált ikonokkal. Ha az egyház kvázi kisajátítja magának a művész alakját, akkor a jellegzetesen egyházi művészeti ágként számon tartott ikonfestést is „kisajátíthatja” egy profán csapat. Dan Acostioaei a kiállítás megnyitóját követő napon ikon- és freskófestő workshopot tartott a Magmában, ahol a résztvevők bevonásával alkották meg Brâncuși ortodox szentképekre emlékeztető reprezentációjátit.

Egy kultusz fontos eleme az utánzás: számos brâncuși-i ihletésű „talált tárgy” kapott helyet a portrék társaságában. Van köztük fából készült, kis méretű végtelen oszlop (Teodor Gaur: Model No. 1), különböző méretű és anyagú, szuvenírré kicsinyített szobor-reprodukciók (Vlad Nanca: Brancusi Souvenirs, 2003-2013), temetőben, udvarokon helyet kapott, Brâncuşi-művekből inspirálódó térelemek fotói (Rafael Dobreu: After Brancusi, 2014), egy sétapálca, amelynek szára végtelen oszlop mintázatú (Alexandra Croitoru: Baston, 2013 – Napoleon Tiron szobrász készítette az ő megrendelésére), a Madár az űrben bronz-fa-kerámia másolata (Teodor Gaur: Masterpiece, 2014, ismeretlen alkotó által készített másolat).




Ugyanitt kapott helyet a Velencei Biennále román pavilonjára 2009-ben készült egyik sikertelen pályamű makettje, amelyet Alexandra Croitoru és Ştefan Tiron készített Moştenirea lui Brâncuşi címmel. Croitoru egy interjúban elmondja, Brâncuşi-sal és a nemzeti identitáskonstrukcióban betöltött szerepével kapcsolatos érdeklődésének kezdeti pontjában fogalmazódott meg a projektnek az ötlete, amely a „nemzeti művész” fogalmát és annak velencei újrakontextualizálását állította a középpontba.



Croitoru kutatómunkájának további fázisaiból is szerepelnek videók a kiállításon. A Cím nélkül néhány másodperces felvételen egy ortodox pópa magyaráz mobiltelefonon valószínűleg egy rádióműsor riporterének, hogy Brâncuşi „a haza embere volt”, akinek művei „az ortodox világlátás” manifesztációi, életműve pedig egyszerre „román, ortodox és univerzális”. Látható a párizsi Brâncuşi stúdió kiállításon végzett performansz videódokumentációja, amely során kézzel ceruzával papírra kiírogatja a stúdió vendégkönyvének bejegyzéseit (Atelierul, 2014, Livres d’Or, 2014).

Két videó is viseli a „temető” címet: az egyik a művész párizsi sírjánál készült, amelynek födelére a már említett végtelen oszlop-sétapálca és egy trikolórral ellátott „nemzeti monográfia” került (Cimitir I., 2011); a másik a Brâncuşi család különböző sarjainak nyughelyet adó temetőben játszódik, főszereplője a Brâncuşi hazai újratemetéséért hasztalan harcoló Laurian Stănchescu író, aki teljes díszben – Brâncuşi-póló, nemzetiszín szalag, népi szőttes tarisznya – épp azon ügyködik, hogy ha már a művész porait nem sikerült szülőföldjére hazahozni, legalább egy markocska földet juttassanak el Montparnasse-i sírjára (Cimitir II., 2014).

Merész továbbgondolás a SUPER US csoport (Gabriela Vanga, Ciprian Mureşan, Nicolae Baciu) Big Mac vs Brâncuşi fotóban megörökített installációja, amelyen a gyorsétteremlánc termékének dobozaiból kirakott végtelen oszlop látható, vagy Brynjar Bandlien és Manuel Pelmuş 2008-as performansza, amelyben A csók kapujához kapcsolt azon közkeletű értelmezést kérdőjelezik meg, miszerint egy heteroszexuális párt láthatunk.

A Monotremu alkotópáros a „végtelen csatorna” prototípusával és a hozzá tartozó, DIY-típusú fotódokumentációval borzolja a kedélyeket (Brancusian Roof Tile, 2015, The Endless Pipe, 2015), Vlad Nanca egy régi, talált fotót állított ki, amelyen vigyorgó turista látható a háttérben végtelen oszlop-mintázatos törzsű pálmafákkal (Souvenir, 2014).



Ciprian Mureşan egy feltehetően ál-Brâncuşi-idézetet kalligrafált föl a falra – „Când mâinile mele sculptează, mintea mea spală vase” („Amíg a kezeim szobrot formálnak, az elmém mosogat”) –, amely megfordítja, relativizálja és végül egybemossa a művészeti alkotás és a kétkezi munka, valamint a mesterségesen szétválasztott elme-test viszonyát és hierarchiáját. Az ál- vagy kifordított idézet önéletrajzi vonatkozású, Brâncuşi ugyanis egy időben Párizsban mosogatóként kereste a napi betevőt.

Dan Perjovschi a Végtelen oszlopról nevetségesen rövid kötéllel elrugaszkodni próbáló figurát rajzolt (Bungee Jumping, 2016), illetve elkészítette a művészt ábrázoló régi papírpénzekből a hajócskák végtelen oszlopát (Press-stress – The Money Column, 1999-2016).

Simion Cernica videójában (Theme Park – Brâncuşi, 2010) A hallgatás asztala egyik (talán tecuci-i) köztéri verziója a helyszín, amelyet parkként és pihenőhelyként használnak az emberek: szerelmespár tűnik föl, majd egy idősebb nő, aki megpihen az egyik széken. Ekkor lép színre a beépített ember, aki úgy viselkedik, mintha egy szentélyben lenne: leül, áhítatosan magába mélyed, majd a végén a Brâncuşi-szobor előtt keresztet vet, és távozik. Sergiu Sas a zsilvásárhelyi Brâncuşi-szobrok „hétköznapi újrahasznosításának”, belakásának, használatának módozatait mutatja be: a videón A hallgatás asztalán tabléznak, A csók kapujára gólt rúgnak, és A végtelen oszlopnál vég nélküli, időtlen mozdulatokkal szotyiznak.



A kiállítás 2016. október 9-ig látogatható hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között.
--
Október 7-éig a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér rendhagyó tárlatvezetést szervez 7-13 és 14-18 éves diákok számára, amelynek keretében a résztvevők megismerkedhetnek Constantin Brâncuși munkásságával, a modernizmussal, és a 20. század elején termékeny és nagy hatású párizsi művészvilágba kaphatnak betekintést. A kiállítás során kortárs alkotók a Brâncuși által képviselt egyetemes művészi értékekre hívják fel a figyelmet, illetve a kiállítás diskurzusának egyik alappillére a félreértett vagy félreértelmezett Brâncuși. Interaktív tárlatvezetés után, műhelyfoglalkozás keretei közt a résztvevők kipróbálhatják a modern művészet formavilágát, a brâncuși-i egyszerűség varázslatos erejét az alkotásban, létrehozhatnak olyan kísérleti műveket, amelyek modern, Brâncuși-motívumokat tartalmaznak, ezeket újraértelmezhetik, átértelmezhetik, továbbgondolhatják. Érdeklődő csoportok jelentkezését, előzetes időpontegyeztetéssel, a 0736 063 924-es telefonszámon, valamint a studio@magmacm.ro címre várják. A workshopok és csoportos foglalkozások alatt születő legjobb alkotások (szövegek, vizuális művek) az iskolai év végén a Magma Diákalkotók Díjaiban részesülhetnek. A foglalkozások alatt készült fotó- és videó-dokumentumokat a Magma felhasználja népszerűsítő kiadványaiban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS