2019. aug. 22. csütörtökMenyhért
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Terítsd ki a lepedőt! A családban-való-lét bájos hétköznapisága

B. D. T. B. D. T. 2016. október 19. 16:46, utolsó frissítés: 2016. október 20. 16:51

Zavarbaejtően intim hangulatú kiállítás látható a Magmában: Szőke Erikának, a Székelyföldi Grafikai Biennálé előző fődíjasának a munkái.


Szőke Erika nyitrai képzőművésznek a Székelyföldi Grafikai Biennále keretében nyílt egyéni kiállítása Sepsiszentgyörgyön, a Magma Kortárs Képzőművészeti Kiállítótérben. A művész a biennále előző kiadásának fődíjasaként kapott meghívást a szervezőktől, így jött létre a Terítsd ki a lepedőt című kiállítás. A művész nagymamájának halálát, a veszteséget és hiányt tematizáló díjnyertes triptichon (Elment) ily módon az életmű tágabb kontextusában újabb értelmezési rétegekkel gazdagodhatott, hiszen Szőke Erika állandó témája a család, a legközelebbi és legintimebb emberi kapcsolatok, ezeknek rituáléi a mindennapokban, megragadni, kimerevíteni, lerögzíteni próbált, mégis kérlelhetetlenül efemer természetük, az emlékek, arcképek, „megörökített” pillanatok és a test időnek-kitettsége.


A művész egyik kedvenc technikája a guminyomat, ami valójában egy fotográfusi eljárás, ami tág teret ad az alkalmazhatóságnak és a kísérletező kedvnek. Felületként, kellékként vagy installációs elemként olyan rendhagyó hordozókat használ, mint édesanyja hátrahagyott cetlijei, régi családi fotók, saját és családtagjainak teste mint kisajátított matéria, személyes tárgyaik, bőrük mint textúra, vagy a kovász és a kenyér.

Az Anya üzenőlevelei installáció egyik eleme az a cetli, amelyen a címadó üzenet is szerepel: „Terítsd ki a lepedőt”. A reggel hazulról munkába elment édesanya ilyen, főként számlákra írt cetliken hagyta hátra az aznapi tennivalókat lányainak, üzeneteket, instrukciókat, elintéznivalókat, főzéssel kapcsolatos utasításokat, sőt még recepteket is találunk ezeken. Guminyomat-technikával a művész régi családi fotókat applikált ezekre az üzenőlevelekre, amelyeken többnyire ő és lánytestvére, az üzenetek másik állandó címzettje látható.
Fotók: MagmaFotók: Magma

Szőke Erika több munkája is valójában a női test változásain való elmélkedés. Az Évgyűrűk című képen három generáció, a nagymama, anya és unoka teste immár nem különböző individuumok testeként, hanem a változás folytonosságaként tűnik föl, mint ahogyan egy fa törzsében benne van csemetekori, felnőtt-sudár és elöregedő fa mivoltának mindegyik stádiuma. A test megereszkedése, ráncosodása, változása ugyanúgy elkerülhetetlen, mint születése és felnövekedése egykor, de ebben a vízióban ez nem veszteségként, hanem gyarapodásként, gazdagodásként értelmeződik. Az Esőre várva gumiolajnyomaton egy fiatal női test látható, vaginája körül száraz, gyökérszerű ágakkal, azt jelképezve, hogy a generációk sora folytatni akarja önmagát.

A szobafestő és a szobafestő felesége játékos portréin a „mesterségük jelvényeit” viselő férfi és nő a csillagos eget idéző svájci sapkában, illetve barokkos parókává varázsolt festő-rólókban pózol. Az anya aktfotóján a szobafestő-sablonok mintája, mint egy furcsa törzs rituális tetoválása pompázik, rögtön mellette egy másik fotón szintén az anya alakja látható, ölében a rengeteg virágmintás hengerrel, mintha egy csokor virágot tartana.

A szülők kettős portréján egymás mellett ül az apa és az anya, karjuk összeér, és össze is nő, összekeleszti a vállukra mintegy pogány áldásként a lányuk által csorgatott kovász.

A kovász jelenik meg a Massza című sorozaton is, ahol szintén a három nőgeneráció folytonosságát érzékelteti a művész.

Édesanyám installációja címmel szintén egy guminyomatot láthatunk egy kiszáradt, kipusztult kis fával, amelyre az anya babot futtatott föl a kertükben, mintegy funkciót adva a halott fának, egyúttal új életre keltve azt. Az apa kerti installációiról is látható guminyomat: egy idős fa túlságosan súlyossá váló ágait feltámasztó, keresztforma lécek struktúrájáról van szó.

Kristályosodás címmel az apa és az anya egymásnak írt, a hetvenes évekből datált szerelmes leveleinek boraxoldatba mártott, megkövült példányait állította ki a művész. Nem családi ereklyeként, érinthetetlen tárgyként, emlékként tekint ezekre a levelekre, hanem bevonja őket a jelenbe, és odaajándékozza nekünk is, azzal, hogy közszemlére teszi. Tartalmuk kevésbé fontos lesz így, már önmagában a létezésük kerül fókuszba. Kristályba öltözött a szerelem, a megsárgult lapok hétköznapiságát ünnepélyes csillogás födi el. Fölötte a Csatlakozás című fotón rézhuzalok kapcsolják össze a párt.

Az Álomutazás című guminyomaton a művész nyaralást, vakációzást vizionál soha nem utazgató szüleinek, ezért édesanyja hajcsavarókkal burkolt fejére – mint tengerre – egy hajót, édesapja svájcisapkás fejére meg egy pálmafás szigetet tesz, ugyanakkor utal arra is, hogy szerelmük és együttlétük, állandó egymáshoz közeledésük a legnagyobb utazás, amit csak álmodni lehet. Hogy mindez nem egy rózsaszín, szentimentális és patetikus kivetítés csupán, ellensúlyként alatta egy olyan kettős portré látható, amelyen a férfi és a nő feje egy satuba van szorítva (Míg a halál el nem választ).


A művész testvérével közös gyerekkori emlékek (Éjjeli lámpa) is bekerülnek a személyes mitológia elemei közé. Egy önmagában is különleges technikával készült, spenóttal színezett antitópián pedig az anya és nagymama látható munka közben, ahogy mákot szelelnek, szárítanak (Szelelés). A kép különlegessége, hogy egy idő után egyre halványabb, fakóbb lesz a nap hatására, míg végül teljesen eltűnik.

Az Úton a nagyival sorozatban a művész nagymamája ráncos bőrének textúráját applikálta rá nyaralásos fotókra: a sorozat állandóan bővül, ahogyan újabb és újabb helyszínekre jut el turistaként.

A Talált testek különleges sorozat: sírköveken látható régi fotók másolatait cipókra applikálta a művész, amelyek a maguk során szintén efemer természetű hordozófelületek, hiszen előbb-utóbb ugyanúgy elporladnak, mint egykor azok az emberek, akiknek sírjára kikerült a képmásuk. Mégis, egyfajta meghosszabbítása ez a létüknek, a cipó az életet szimbolizálja.

Talán meglepő, meghökkentő vagy esetleg zavarbaejtő érzés valakiknek az életébe így betekintést nyerni, és egy ennyire intim hangulatú kiállítást végignézni. A Magma szellemiségétől egyébként nem idegen a családi vonatkozású, a családi kapcsolatokat is tematizáló megközelítés, gondoljunk csak a Családban marad sorozatra, annyi különbséggel, hogy Szőke Erika kiállítását egyedül jegyzi, alkotótársai – azaz családja – bár roppant autentikus módon járultak hozzá a végeredményhez, objektív okok miatt kimaradtak a nevesített szerzők közül. Mégsem az az érzésünk, hogy a család mintegy tárgyiasítva, felhasználva és kihasználva meg lenne fosztva a saját élet reprezentációja fölötti rendelkezéstől. Ugyanolyan természetes kedvesség és hitelesség sugárzik róluk a beállított fotókon is, mint amilyenek a való életben lehetnek a kis háztáji gazdaságukban, birodalmukban, intézve a napi tennivalókat. Ily módon a Terítsd ki a lepedőt cím tehát még véletlenül sem a „családi szennyes” kiteregetésére utal, hanem egy idillikus, bensőséges, hiteles emberi kapcsolatokkal megáldott család kitáruló életvilágának autentikusságára, mesterkéletlen tisztaságára reflektálhat.

A kiállítás október 30-ig látogatható, hétfő kivételével, naponta 11-19 óra között, további információ a Magma honlapján.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS