2017. július 22. szombatMagdolna
43°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Vakok lepik el a kolozsvári magyar színház spáját

Kulcsár Árpád 2017. május 12. 16:33, utolsó frissítés: 2017. május 15. 12:22

Maeterlinck helyett Pasolini, Hajas Tibor, Pilinszky ésatöbbi ésatöbbi. Azaz egy fiatal alkotói csapat "világkollázsa".


Két héten belül a második előadásának sajtótájékoztatóját tartotta a Kolozsvári Állami Magyar Színház, ismét egy fiatal rendező kerül terítékre. Meg a halálhoz való viszony, a félelmeink, valami furcsa kollázsban a világról, amiről egyelőre nem tudtunk meg sokat.

Az előadás hommagenak tekinti magát, a tiszteletadás formájának, amit nem klasszikusan a tiszteletadás céljával hoztak létre, inkább Beckett, Pilinszky, Pasolini, Hajas Tibor hatásainak személyes befogadásának ígérkezik, mindehhez csak a kiindulópontot képezi Maurice Maeterlinck Vakok című, korai szimbolista drámája. Nagy Botond viszi színre a darabot, aki először dolgozik a kolozsvári magyar színház társulatával, az intézmény fiatal rendezőket bevonó programsorozatának keretein belül.

“Ez egy kiindulópont volt, egy apropó egy sokkal tágabb univerzum körbejáráshoz. Azt hiszem, hogy egy elég izgalmas és szép csapatjáték alakult ki köztünk, és annak ellenére, hogy az eredeti szövegben nincsenek karakterek, mi közösen alakítottunk ki ilyeneket. Sikerült egy olyan harmóniát és örömöt létrehozni a társulat és alkotócsapat között, ami tényleg egy áldás”- mondta el Nagy Botond rendező, aki elmagyarázta, hogy az előadás létrehozásakor próbáltak egy nagyon bátor fajta személyességet színre vinni.

Szerinte Beckett, Pasolini, Hajas, Nádas Péter, ahogyan a nagy alkotók, univerzálisan összekapcsolódnak, ez esetben egy érzetből indultak ki, ami a halállal való viszonyunkra kérdez rá, ebből az atmoszférából próbáltak kitörni, feszegetni a határokat egy “technopoétikai” installációban. Nagy Botond szerint fontos volt a kialakult baráti közösség, szerinte színházat csak barátokkal szabad csinálni és próbafolyamat közben még soha nem érezte magát ennyire jól, mint most.


Kali Ágnes, az előadás dramaturgja elmondta, az eredeti Maeterlinck-szövegből nagyon keveset tartottak meg, inkább csak annak hangulatát, furcsa és ijesztő, a félelem szálára felfűzött világát. A szövegmunkálatok utána következett a színészekkel való beszélgetés, közösen gondolkodtak a karakterekben és a folyamat közben jöttek elő azok a nevek, akiknek szövegeit, munkáit aztán szintén felhasználták, sok monológot írtak. “Hatások érnek minket a világban, és ezeket fel kell dolgozni, így kerültek bele a szövegek. Úgy hommage az előadás, hogy nem csak egy tiszteletadás, hanem egy személyességen keresztül való befogadás" - magyarázta Kali Ágnes.

fotó: Szentes Zágon


A sajtótájékoztatón részt vevő színészek egyetértettek abban, hogy ritkán van részük ilyen fiatalos szemléletű, friss szempontokat használó folyamatban, számukra a fiatal csapattal való találkozás és munka üdítő volt, ahogyan Albert Csilla fogalmazott: "Botival dolgozni egy nagy parti, már csak azért is, mert ez a csapat nem hierarchikusan dolgozik." Szerinte az előadás elsősorban a hiányról szól, de ő nem érzi úgy, hogy annyira elengedték volna a Vakok eredeti szövegét.

Váta Lóránd, a társulat egy másik színésze elmondta, ezek az alkotók teljesen újszerűen működnek, gyökeresen újszerűen gondolkodnak a színházról, ez teljesen más színház, mint amit Tompa vagy Bocsárdi csinál, és számára ez nagyon nagyon izgalmas. Újszerű jelenségeket lát a rendezésben, szerinte Nagy Botondnak van egy óriási nagy költészete, ami a show mögött megbúvik, és amiről nagyon sokat beszélt, kinyitotta a színészek számára azt az ajtót, ami ebbe a szobába nyílt.

Amit még tudni lehet, hogy a zene egy külön szereplő, és a vizuál számára a díszlet. A tér, Carmencita Brojboiu alkotása, egy elit spa, ahol mindenkinek jól kellene éreznie magát – ám az előadásban mégsem így történik. Az alkotók megfogalmazása szerint ez az előadás nem tesz ígéreteket és nem magyarázkodik. Nem akar több lenni, mint ami: egy kollázs. Kollázs a korról, amibe évezredek óta folyton beleszületünk, a sutaságainkról, ahogy elbeszélünk egymás mellett, a figyelem- és szeretetéhségünkről.

Az előadás alkotói Viola Gábor, Váta Loránd, Szűcs Ervin, Sigmond Rita / Ötvös Kinga, Platz János, Marosán Csaba, Kicsid Gizella, Kántor Melinda, Kató Emőke, Imre Éva, Farkas Loránd, Bodolai Balázs, Árus Péter, Albert Csilla színészek, valamint Carmencita Brojboiu díszlettervező, Márton Erika jelmeztervező, Kónya Ütő Bence zeneszerző, George Pop koreográfus, Rancz András a vizuális effektek felelőse, Kali Ágnes dramaturg, Erőss László fénytervező és Veres Emőke rendezőasszisztens.

címoldali kép: Biró István




MultikultRSS