2017. december 15. péntekValér
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Tizedszer lehet TESZT-helyzetbe kerülni Temesváron

Kulcsár Árpád 2017. május 27. 17:04, utolsó frissítés: 17:12

Temesváron idén is megrendezték a TESZT-et. Személyesség, emlékezés, művészet és társadalom viszonyai a fókuszban. És persze idén is nagyon erős a felhozatal.


Másodszor vagyok a Temesvári Eurorégiós Színházi Fesztiválon, (TESZT), tavaly a végét kellett lecsípnem, így például az Ernellák Frakaséknált csak jóval később, egy másik fesztiválon tudtam megnézni, Ivo Dimchev I cure-jét is. Idén meg az elején nem tudtam jönni. Miről maradtam le, kérdem, miután megérkeztem, beestem szerdán, az ismerősöket. (Majdnem) mindenről, mondják. A majdnem mindent nehéz lesz később pótolni.

De ilyen ez, beesni egy fesztiválra, beesni, mert furcsa az érkezés, a vonatok is kerülnek Temesvár felé, Radnán át, ahol olyan, mintha valami Marquez-regénybe lépne az ember, a vasút melletti növényzet csapkodja az ablakot, ágak karcolják a fémkabinok tetejét, mintha először menne itt vonat, vagy minden vonat után visszanőne, aznap kezd esni az eső is. Valahogy így beesve, beszakadva, kiszakadva mindenhonnan. És tényleg olyan ez, új tér, új szabályokkal, ha szerencséd van, akkor már reggeltől folyton performanszokon vagy, délutántól három előadás, utána beszélgetések, egy pillanatra sem hagy a fesztivál saját gondolatokkal lenni, folyton másokét emészted, és kevés időd van rá. És persze a legidegesítőbb, hogy az első felében túlsúlyban voltak az előadások, melyek a művészet társadalmi hatásmechanizmusainak lehetőségére kérdeztek rá. Hát tényleg lemaradtam.

Tavaly nekem a TESZT a legfontosabb dolog, ami erdélyi magyar színházi térben történt, úgy jöttem ide akkor, hogy időm sem volt az előző éveknek utánanézni, és olyan előadásokat kaptam aztán, amik azóta is olyanok, mint egy erős gyomorbavágási emlék. A TESZT annak idején elkezdett régióban gondolkodni, és most ez a régió egyre nő, Írországból és Hollandiából, Libanonból is vannak előadók. Mert hát a problémák nem állnak meg országhatároknál. Fontosságához mérten meg túlságosan alulreprezentált a médiában.

Szóval mi is történt eddig, azt csak röviden tudom megfogalmazni. Szerdán a Feledésre sikerült beesni, Sarah Vanhee performanszára. Kemény dolog két és fél órán át nézni, amint egy ember szemetet pakol ki dobozokból, közben meg Zizek hangja beszél, valaki Foucaltról értekezik, hipp-hopp megy, vagy egyszerűen csend van. Kemény dolog, de megéri, Vanhee előadása nem csak ökokritikai, hanem széles spektrumú látlelete az egy év alatt termelt, és szemétnek minősített dolgainkról: spamről, időről, szavakról. Saját, egy évnyi szemetét gyűjtötte össze, és viszi magával kiállítani, közben ad egy másfél oldalas tömény bibliográfiát hozzá, hogy az értelmezési kontextust is segítse.


Grace: fogalmam sincs, mire ez a cím, hol van itt, ha van kegyelem, hacsak nem appelálna rá a társulat. Meg aztán úristen, beszélő táncosok! A Hodworks társulat előadása kegyetlen kérdéseket tesz fel a művész testének kiszolgáltatottságáról, az öncélú koreográfiákba kevertségről, a művészet objektivizációjáról és termékké válásáról. Csillámpor és meztelenség a színpadon, Hód Adrienn koreográfus erős üzenetével.



Mădălina Dan és Mihaela Dancs jól reprezentálják az idei, tizedik fesztivál két erős koncepciós pillérét, az emlékezést és a személyességet. Egyrészt nem ismeretlenek a temesvári közönség előtt, hiszen öt éve már felléptek itt. Az antiaging szembeszáll az idővel, két művész minden alkalommal üzen harminc év utáni énjének, és közben improvizálnak egy táncot, ezt videóra rögzítik, majd a következő előadáson megnézik az üzeneteket. Művészivé avanzsált barátság.

A holland BOG társulat előadása a Kísérlet az élet újrarendezésére nyitotta a csütörtököt Aztán azóta is ezen az előadáson vitázgatok éjjel kettőkor mondjuk a színház előtti lépcsőkön. Az előadás négy színésze feláll egy pódiumra, és úgy struktúrálja az életet, hogy egy vagy többszavas mondatokat mondanak váltakozva. Lista az életről, a listákkal meg az a különös, hogy bizonyos szinten minden egy súllyal esik latba. Az álláspont (a pódium, ahonnan a négy fiatal színész beszél, szarkasztikus, bár meglehet egyenként a mondataik nem azok, összességében kocsmanihilista. Mindegy mit teszel, nem lehetséges jó életet élni, és a hátrahagyott tárgyaik ott végzik egy temesvári katonai létesítmény nagytermének padlatán.

A libanoni Rabih Mroué előadása ez egyik “legszebb” dolog, amit színpadon valaha láttam. Az időszilánkokban, amik jutnak, csak ez jár a fejemben. Amikor idejöttem, azt hittem, nincs értelme olyanról írni, amit mondjunk az olvasóink úgysem nagyon nézhetnek meg, de tévedtem., erről muszáj, jövő héten jelentkezem vele.

Béres Márta
One girl showja is visszatérő vendég, provokatív, feminista kiáltvány, vallomásos és agresszív. Ilyen, amikor a színész visszatámad az élete elbulvárosítása, a pletykák miatt. Érődik benne a rendező, Urbán András haragesztétikája is, az ember meg hálát ad minden felsőbb hatalomnak (ha nem is hisz bennük), hogy nem az első sorokba ül le, hanem a biztonságos sötétből figyelheti Béres Márta miként hányja szóélre a férfiközönséget. De persze több az előadás, az előadó nem csak agresszív, provokatív, hanem egyszerre ki is szolgáltatja magát a személyes történeteivel.



A BOG társulat hozott egy szólóelőadást is, mondjuk, hogy ez eddig a leglíraibb, amit láttam. Lisa Verbelen performanszának a tér, mozgás, ének és vizuális elemek keverése, tulajdonképpen vonalrajzokat énekel el, ha ezt a legegyszerűbben akarnám megfogalmazni. Érzelmes és experimentális egyszerre.
Hajdu Szabolcs ott folytatta, ahol a Ernelláék Farkaséknálban abbahagyta. A Kálmán-napról is jövő héten.

A zágrábi 1er STRATAGÈME előadása is áttechnicizált, az alkotók youtube-os tutoriálvideókat fűz egy szálra. A főszerepben Barbara Matijevic és a Laptop. Amellett, hogy eszméletlenül szórakoztató, számomra modern folklórként funkcionálnak a ki tudja milyen motivációkból felrakott videók. A kollázs humoros, kicsit elszomorító is, Matijevic meg nagyon jó párja a laptopnak, megbúvik mögötte, testrészeit a képernyőn levők mögé rejti, részenként válik eggyé a képpel.

A TESZTből még két nap van (program itt), tényleg nehéz leírni a hangulatot, ami a hétvégét várhatóan még jobban uralni fogja. A legjobb talán, hogy más fesztiválokkal ellentétben itt nincs olyan előadás, ami hidegen hagyna, amivel nem történik meg a találkozás, stimuláljon akár, vagy bosszantsanak a kijelentései, sejtetései. Az biztos, hogy nem maradsz közömbös. De ne csak én beszéljek:

Egyik este azt utcán valaki arról beszél, amikor megkérdem, mit is akar a Facebookon posztolni, hogy milyen érdekes, hogy egy fesztivál, ahol mindenki érdeklődik a másik gondolatairól, és hogy abban sincs alibi, hogy jól meg legyen csinálva, minden szervező és résztvevő a maximális érdeklődéssel viseltetik a másik felé. Egy szervezővel meg éppen azon gondolkodunk, hogy ilyenkor a munka szó talán nem is a legjobb arra a cselekvéssorra, amit csinálnak, mert a munka szó talán túl sok negatív konnotációval átitatott.

És szemelvények abból, hogyan gondolkodnak az itt fellépő alkotók: vagy rácsodálkoznak, vagy simán konstatálják az itteni színvonalat.









(A címoldali fotó a HODWORKS társulat Grace előadásból származik, fotó: Bíró Márton)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS