2017. december 11. hétfőÁrpád
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Minden, mindennel?! A 110,5 millió dolláros képtől a hálózatokig

Kiss Bence 2017. június 06. 16:49, utolsó frissítés: 2017. június 07. 12:41

Barabási Albert-László a művészeti szcénát működtető emberek, intézmények közti kusza hálózatot is boncolgatta Sepsiszentgyörgyön.


Enyhe sarkítással a hálózatok működési elve lehet a magyarázata annak, hogy egy modern képzőművész borzalmas cirkálmányai iszonyatos pénzbe kerülnek. Barabási Albert-László magyarázata erre is észszerű választ ad. Erre, meg minden másra.

A képzőművészet és a hálózattan összefüggése első nekifutásra kicsit kuszának tűnik, aztán kiderül, mint az emberi tevékenységek általában, a művészeti szcénát is emberek, intézmények közti kusza hálózat működteti. A sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Kiállítótér szervezésében ezt az összefüggést is boncolgatta Barabási.

Kezdjük talán mindjárt ott, hogy a világ nem csupán kékharisnyákból, műértőkből, humán értelmiségiekből áll. Ott vannak a sportrajongók, a vadul reál beállítottságú emberek és számos egyéb, a művészetekkel teljességgel párhuzamos szubkultúra képviselői.

Nyilván nem ez volt a cél, ám az Erdély egyik különösen modern szellemiségű kiállítóterének számító MAGMA létjogosultságát legalább annyian kérdőjelezik meg, mint ahányan a kortárs képzőművészet szentélyét látják benne. A dolog annyiban jogos, hogy kevesen ismerik a kortárs képzőművészet nyelvezetét, a kifejezési eszköztár mögött meghúzódó elméletet, amitől az éppen aktuális tárlatot értelmezni tudnák. (Persze erre Tom Wolfe író-újságíró Festett malaszt című könyvében sokkal cinikusabb elméletet vázol fel, gyakorlatilag azt állítva, hogy a művészet köré gyártott magyarázat lényegében fontosabb, mint maga az alkotás.)


Barabási hálózatelmélete ugyan nem hozza közelebb a művészettől idegen szemlélőt a nehezen dekódolható nyelvezethez, de számára is érthető magyarázatot ad az intézmény fontosságára.

Lehet valami a csíkkarcfalvi levegőben, legalább is így tűnik a Steve Jobs lazaságú kutató egyszerűen és érthetően felvázolt előadásából. (Barabási tudománynépszerűsítő könyve rendkívül olvasmányos, és pl. ITT lehet beszerezni.) A végletekig leegyszerűsítve a tudós éppen a világhálón mutatja meg a hálózatok működését. Ha az egyes honlapok pontokként kerülnek fel egy a webet ábrázoló térképre, akkor előbb-utóbb feltűnik, hogy az egyes pontok nem egyforma mennyiségű ponthoz csatlakoznak. Vannak olyan pontok, amelyek egészen sok kapcsolattal rendelkeznek, és vannak olyanok is, amelyek csak párral. Az egyes honlapok száma nem konstans: néhány eltűnik, mások pedig felbukkannak. Az új honlapok a nagyobb forgalom reményében azokhoz a pontokhoz csatlakoznak, amelyek több csatlakozással jelentkeznek, tehát nagyobb elérhetőséget tudnak biztosítani az újonnan érkezőnek. A gócok növekedése ezért lényegében folyamatos, befolyásuk egyre nő.

Fotók: Toró AttilaFotók: Toró Attila


Barabási szerint ez a gyakorlat a képzőművészeti szférától sem idegen. A hálózati kutatás ezen a szakterületen meglehetősen zsenge, megközelítőleg egy éve zajlik. A kutató itt a New York underground graffitis mozgalmának ismert párosát, a SAMO©-t említi példaként: a ’70 évek végén ismertté vált duó útjai elváltak: egyikük, Al Diaz kevéssé ismert művész maradt, míg Jean-Michel Basquiat egyik képe épp idén májusban 110 500 000 dollárért talált új gazdára.

A hálózati logikával megspékelt magyarázat kézenfekvő: Diaz kevés összeköttetéssel rendelkező pont maradt, míg Basquiat olyan, képzőművészeti csomópontként értelmezhető személyekkel került kapcsolatba, mint Andy Warhol vagy Larry Gagosian műkereskedő illetve galériatulajdonos.

A szétvált művészpáros karrierjének összehasonlítása rendszertani szempontból érdekes, hisz Basquiat maga is csomóponttá vált, míg korábbi társa, Diaz tulajdonképp névtelen maradt. (Barabási megjegyzi, hogy a megfelelő hálózatra ráépülve továbbra is sikeres lesz az arra kevésbé érdemes művész is – a műkereskedőknek ugyanis komoly anyagi érdeke fűződik a hírnév fenntartásához.)
A MAGMA is beillik ebbe a művészeti hubok által meghatározott képbe, hiszen ha kicsiben is, de kelet-európai szempontból csomópont-funkciót lát el: olyan helyszín, ahol a szálak egybefutnak, az idő teltével vélhetőleg egyre több és egyre nagyobb súlyt jelentve, feltéve, hogy a megfelelő anyagi forrásokat is megkapja a kiállítótér.

Miközben a hálózatok működésének tudománya folyamatosan fejlődik, az alkalmazhatóság területei is szélesednek: az emberiséget a rendszertan mindig is érdekelte, a szociális, fizikai és lényegében bárminemű hálózatok pedig biztos támpontot jelentenek a megértési, kutatási folyamatban.



A MAGMA éppen aktuális tárlata, a netWorks is a hálózatok gondolatával foglalkozik, a pályák vizuális megjelenítése pedig alkotói szempontok alapján is figyelemre méltó eredményeket produkál. Pár sorral előbb Barabásit Steve Jobshoz hasonlítottam, nem annyira megjelenése, hanem inkább a munkájának úttörő jellege okán. Zárszóként e helyen megjegyezném: ha Barabási az új Jobs, akkor a hálózatok jelentik az új feketét. Jó nekünk, hogy a divatdiktátor székelyföldi, hiszen ennek okán talán mégis jobban figyelünk erre a trendre.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS