2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

TIFF-zsűri: „ez nem egy futóverseny”

S. R.T. 2017. június 09. 13:40, utolsó frissítés: 15:50

A filmekről nem, de a zsűrizésről beszélhettek egy kicsit, meg persze Kolozsvárról és a román film dicséretéről.


Nem igazán lehet a versenyfilmekről faggatni a TIFF zsűrijét egy nappal a díjátadó gála előtt, hiszen úgysem beszélhetnek róla. És amennyit igen, abból az derül ki, hogy 3-4-5 remek filmet biztosan láttak már, egy versenyfilm pedig még hátra is van; hogy nagyon izgalmasnak találják a programot, magas színvonalúnak.

Clotilde Courau színésznő, Elizabeth Karlsen producer, Geoff Andrew, a Londoni Filmfesztivál programmenedzsere, Marian Crisan rendező és Muhi András producer arról már elmondhattak néhány dolgot, hogy technikailag hogyan zajlik a zsűrizés. Eddig ugyan még nem volt túl sok idejük vitatkozni, és lesz majd egy nagy, végső megbeszélés, ahol – mint minden zsűriben – lehetnek dominánsabb hangok, de a lényeg a gondolatok megbeszélése, ez nem egy futóverseny – mondták.



A román film dicsérete sem maradt el: Andrew az elmúlt 12 évben rajongója, s a világon az egyik legérdekesebbnek találja. Fordult már elő máshol, például Argentínában is, hogy kevés erőforrásból sok nagyon jó film született, és ez történt Romániában is, mondta. A Sieranevada (Cristi Puiu) a tavalyi kedvenc filmje volt, az idei Berlinalén pedig az Ana, mon amour (Calin Peter Netzer) volt a legkedvesebb számára. Courau pedig egy adott ponton azt mondta, az egyetlen, amit bán az idei TIFF-en, hogy nem találkozott több román rendezővel.

Érkezett egy kérdés a filmtörvénnyel kapcsolatban is, amelyet most nagy viták öveznek, és a zsűri nem román tagjai érdeklődtek is, hogy ez miről szól, azonban Crisannak nem igazán sikerült összefoglalnia, úgyhogy annyiban maradtak, hogy remélik, átláthatóbb lesz a finanszírozás. Andrew még hozzátette, hogy a politikusok világszerte híresek az ilyesmikről, inkább a romániai filmkészítés eredményeit kellene szem előtt tartani, hogy egy relatíve kis országban ennyi tehetséges ember van.

Lehetne-e Kolozsvár a román film egyik központja, helyszíne? A mozi már itt van, mondta Crisan, sokan forgatnak Kolozsváron, illetve Erdélyben, függetlenül attól, hogy a törvények vagy a támogatási rendszer milyen, mert az egész a filmkészítés iránti lelkesedésről is szól. Beszéltek arról is, hogy az adókönnyítés is segíthetne a filmiparon – Karlsen a magyarországi rendszert hozta fel példának –, mert „stáb már van, filmesek vannak”, a törvényeknek kellene még támogatóbbnak lenniük. Muhi is dolgozott már kolozsvári rendezőkkel, például Lakatos Róberttel, ősszel pedig Felméri Cecília első nagyjátékfilmjét fogják forgatni.



Az InfiniTIFF-re utalva azt kérdezte a moderátor, hogy a VR-mozihoz hogyan viszonyulnak, meg fogja-e változtatni a mozizást? Andrew szerint igen, de még korai megmondani, hogyan. Karlsen úgy gondolta, a gyerekek már valószínűleg más platformon fognak a filmekkel ismerkedni, Nagy-Britanniában főleg azért is, mert nagyon drága a mozi, és tárgyalások is folynak róla, hogy hogy lehetne megoldani. Az országban jelenleg a 35-40 éves generáció a legnagyobb létszámú, míg a mozi húzóerejét korábban a 25 éves férfiak jelentették, de ez megváltozott.

Courau elmesélte, hogy forgatott már egy VR-rövidfilmet, de amiután megnézte, már nem találta annyira érdekesnek, így nem folytatta ezt a vonalat. Úgy gondolta, a VR-film olyan lesz, mint egy új játék, de az igazi moziélményt nem fogja elvenni. Egyúttal itt mondta el, hogy ha francia művészként üzenhetne a kulturális miniszterének, akkor azt üzenné, hogy fordítsanak több figyelmet a fiatalok mozira nevelésére.

Az elmaradhatatlan „mit szeretek legjobban Kolozsváron?” kérdésre olyan válaszok érkeztek, mint az embereket meg az ételt, de Andrew azt is, hogy milyen jól tudott beszélgetni arról, hogyan tükrözi a mozi az életet. Marian Crisan és Muhi András visszajáró vendégek, Crisant főleg filmesként, kollégákkal való találkozások kötik ide, Muhi Andrásnak pedig ez a második otthona, évente 3-4-szer jár Kolozsvárra, tanított a Sapientián is.



A zsűritől azt is megkérdezték, hogy a történetet vagy a látványt szeretik jobban a filmben, amelyre Crisan elmondta, hogy szerinte a film nem történetekről, hanem valami személyesről, a rendező szűrőjén keresztüli valóságról szól, és sokszor nem szükséges valami nagyszerű történet ahhoz, hogy nagyszerű film legyen belőle. Muhi is úgy gondolta, hogy nem a zsáner, hanem az eredmény a lényeg, Andrew pedig Fliegauf Benedek Tejút című alkotását hozta fel példaként arra, hogy nagyon apró történet volt, mégis lenyűgözte.

Az, hogy a zsűri mit döntött, melyik versenyfilm nyeri a Transylvania Trophy-t, a szombat esti gálán derül ki. A versenyfilmekről pedig itt, itt és itt írtunk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS