2017. december 13. szerdaLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Alain Delon Kolozsváron: bárhol a világon jobban szeretnek, mint Franciaországban

S. R. T. 2017. június 10. 13:59, utolsó frissítés: 2017. június 14. 10:18

A TIFF idei életműdíjasa nem szereti már a cannes-i fesztivált, a nőket még annál jobban, és azt is megtudtuk, ki a "hibás" azért, hogy ódzkodott a vígjátékoktól.


Derült hangulatban tartott sajtótájékoztatót a TIFF-en szombaton Alain Delon, a filmfesztivál idei sztárvendége, életműdíjasa, s a derült hangulatot eleinte a tolmácsolással való bajlódás, később némi kérdések is okozták.

Kezdjük azzal, amit a filmekről, moziról, színésztársairól megtudtunk Delontól. Nem volt hajlandó kiemelni egyetlen nagy kihívást sem, amit szerep jelentett neki legalább tízet tudna említeni, közöttük a Rocco és fivéreit, A párducot, A medencét - ezeket mind-mind kihívásnak tekintette.

A fesztiváligazgatók között (fotó: Tiff/Nicu Cherciu)A fesztiváligazgatók között (fotó: Tiff/Nicu Cherciu)


A kezdő színészeknek egy tanácsot tudna adni, amelyet az első filmje, az Amikor a nő zavarba jön forgatásának kezdetén Yves Allégret rendező mondott neki is: légy önmagad. "Odajött hozzám, és azt mondta: nézz úgy, mosolyogj úgy, beszélj úgy, ahogy te szoktál. Ne játssz, hanem légy önmagad, élj. Ez nagyon fontos. Ez végigkövetett az egész karrierem alatt" - emlékezett vissza Delon.

Miért nem vonzza már a francia mozi, mi hiányzik, hogy visszatérjen - azon kívül, amit már emlegetett máskor is, hogy nincsenek nagy filmesek? "A filmben a dolgok változnak, fejlődnek, vannak periódusok, ma pedig nincsenek már azok, akiket évekkel ezelőtt ismertem, ezért nem érdekelnek már a dolgok. Van 2-3 ember, Polanski, Besson, de ennyi. Inkább az emlékeimre hagyatkozom ahelyett, hogy azt csináljam, amit nem szeretek" - válaszolt. Azt is teljesen kizártnak tartotta, hogy készüljön egy film "a Delon-klánnal", avagy vele és a gyerekeivel. "Vannak emberek, akik az én időmben írtak volna valamit nekünk. Most már bizniszt csinálnának belőle. Kellene egy értékes történet apáról és fiúról, de ma már csak a pénz miatt írnának" - vélte nem éppen derűlátóan Delon.

Rendezőkről szólva azt mondta, nem feltétlen Jean-Pierre Melville-t tartja a legnagyobbnak, mint ezt a kérdésben felvetették, bár kétségtelenül a nagyok között tartja számon. Külön említette René Clément-t, akivel a Ragyogó napfényt forgatta, őt kiváló személyiségnek nevezte, az a fajta rendezőnek, amilyen ma már szerinte nem létezik.



Az életművében négy olyan film szerepel, amelyet ő rendezett, ez miért maradt abba? - kérdezték tőle. Delon úgy válaszolt, hogy nem hagyta abba, akkor rendezett, amikor úgy érezte, hogy ezt akarja, játszott és producer is volt egyúttal bennük, de úgy érezte, nem lehet mindent egyszerre csinálni.

A román filmet nagyon kevéssé ismeri, nemrég látta a Bacalaureatot (r. Cristian Mungiu - szerk.), azt nagyon szerette, de nem foglalkozott különösebben a román filmekkel. Arra a felvetésre, hogy sok román film látható a Cannes-i Filmfesztiválon, kiderült, hogy elég lesújtó véleménye van Cannes-ról. "Reklámfesztivál lett belőle, egy show, inkább amerikai, mint francia, mit keressek én ott?" - jelentette ki.

Színésztársaival kapcsolatban a Jean-Paul Belmondóval, illetve Jean Gabinnel való rivalizálásáról/barátságáról is beszélt Gergely Zsuzsa (Kolozsvári Rádió) kérdésére, aki a tegnap a főtéren vetített Egy zsaru bőréért című filmben elhangzott mondat apropóján (Delon karakterének lőtt sebét kezeli a női karakter, amire felkiált fájdalmában, s a nő azt mondja, "Erre Belmondó egy férfias grimaszt vágott volna", a válasz pedig, hogy "Hagyd Belmondót ott, ahol van") érdeklődött erről. "Jean Gabin volt az első mesterem, tényleg nagyon sokat tanultam, kaptam tőle. Olyan ember volt, hogy ha szeretett, akkor nagyszerű volt, ha gyűlölt, akkor viszont szörnyű. Engem pedig szeretett. Halála előtt dedikált nekem egy fotót. Belmondóval pedig sosem hagytuk el egymást, olyan mozit csináltunk, ami a mienk volt. Egyszer azt mondta, hogy 55 éve együtt futjuk a 100 méteres versenyt, s hol egyikünk győz, hol másikunk. Most már ritkán találkozunk, mert elég beteg, de szoktunk néha" - válaszolt Delon.

A színész egy másik kérdésre elmondta, hogy nem tanult meg németül Romy Schneider kedvéért, ő viszont megtanult franciául, és színházban franciául játszottak együtt. Elvira Popescura is emlékszik, az egyik leginkább csodált nő volt számára, színházban pedig vele közösen debütált.
Mihai Chirilov, a fesztivál művészeti igazgatója ekkor felvetette, hogy sokat beszél nőkről, a nők iránti csodálatáról - női rendezővel dolgozott valaha. Nem, de szeretne, mielőtt meghal, mondta Delon, s eddig is csak azért nem, mert még sosem keresték meg.



Az, hogy a vígjátékoktól mindig húzódozott, tulajdonképpen a közönség hibája, akik vagy bandita, vagy rendőr szerepében akarták látni, a végén pedig jó volt, ha meghalt. Megadta, amit kértek, ha nem tette volna, akkor lehet, nem állna most itt, jelentette ki.

A nem filmekre vonatozó kérdések között több is volt, ami a szerelem, a párkapcsolat témáját érintette. Delon ezekre úgy válaszolt, mint aki már százszor hallotta, s kijelentette, a szerelem a legfontosabb dolog az életben, tökéletes partner nincs, illetve nem lehet előre meghatározni, ő sosem menetközben lett szerelmes, hanem mindig egy pillanat alatt, nincs magyarázat, csak megtörténik. "Hagyj békén, nincs semmi humorérzéked" - zárt rövidre egy kérdezőt, aki azt firtatta, hogy miért kellett hangsúlyoznia tegnap, hogy nem homoszexuális, de előbb még elmondta, hogy nem hangsúlyozott semmit, annyit mondott, hogy még nem az, és hogy fiatalkorában mindenkinek tetszett.

Önéletrajza még nincs, egyszer lehet, hogy megírja, de akkor a gyerekei számára, akik annyit tudnak, hogy Alain Delon az apjuk, de azt már nem, hogy pontosan kicsoda ő, hogy mit csinált, mielőtt színész lett volna. Van cserébe több gyűjteménye: fegyverek ("katona is voltam, fogadjunk, ezt nem tudtátok"), képek, rajzok, órák.

Mi akart lenni, amikor kicsi volt? "Állt két rendőr a házunk előtt, köpenyt hordtak, s én is rendőr akartam lenni, hogy legyen nekem is köpenyem. Később sok minden másra gondoltam, de színészre nem, arra először 22 évesen" - mondta.

Tudott-e róla, hogy a 80-as, 90-es években divat volt Romániában olyan ruhákat hordani, mint ő, s ezeket alendeloanénak nevezték? Kiderült, hogy tegnap említették már ezt neki. Gyorsan meg is mutattak egy fotót, de arra annyit mondott, hogy ez nem az a mellény, amit első angol nyelvű filméjben, a Volt egyszer egy tolvajban viselt, ilyent mindenki hordott. Arról meg már egyáltalán nem hallott, hogy létezik egy román dal is, amelyben arról énekelnek, hogy mennyire jó Alain Delonnak lenni (Suie Paparude: Alain Delon - szerk.). És hogy miért jó Alain Delonnak lenni? "Sosem mondtam ilyent, de örülök annak, hogy mindig azt csináltam, amit akartam. Az egyetlen baj az, hogy néha nagyon nehéz önmagaddal együtt élni" - mondta.

(fotó: Tiff/Nicu Cherciu)(fotó: Tiff/Nicu Cherciu)


Volt még egy "hogyan látja Európa jövőjét" (sötéten), illetve "mit gondol Simona Halepről" ("semmi közöm hozzá, ez titeket érint, mert román") kérdés is, de fejezzük be azzal, amit a tegnapi vetítésről gondolt: "Láttam valamit, amit Franciaországban még nem: 3500 embert egy téren. És én mégsem egy államfő vagyok. Nagyon felemelő, nagyon jó érzés volt. Az a szép, hogy ez nem otthon történik. Senki se próféta a saját hazájában. Bárhol a világon jobban szeretnek engem, mint Franciaországban."

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS