2017. október 21. szombatOrsolya
10°Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az intellektuális erotikus filmfesztiválra inkább a nők kíváncsiak

kérdezett: B.P.E. 2017. június 12. 12:46, utolsó frissítés: 2017. június 14. 11:06

A Helsinkiben zajló Viva Erotica a TIFF meghívottja volt. A finn fesztivál szervezője mesélt nekünk a koncepcióról, a közönségükről, és még az Emanuelle-ről is tudtunk meg újat.


A TIFF idén először biztosított külön szekcióban bemutatkozási lehetőséget egy különleges európai filmfesztiválnak, a Carte Blanche szekció első meghívottja pedig a Helsinkiben szervezett Viva Erotica filmfesztivál volt. A bemutatkozás sikeresnek bizonyult, az Uránia moziban még pluszvetítéseket is be kellett szúrni az érdeklődés miatt.

A soft és hard (azaz erotikus és pornó) filmeket egyaránt műsorra tűző fesztivál egyik szervezőjével, Petteri Kalliomakival gyakorlatilag véletlenül ismerkedtem meg a TIFF magyarfenesi barbecue partiján, az Arkhai Szoborparkban. A visszafele úton pedig már el is készült az interjú a Vica Eroticáról.

Hogyan jutott eszetekbe, hogy erotikus filmfesztivált szervezzetek?

– Nem az én ötletem volt, de nagyon talál a helyhez, ahol szervezzük. Ez egy legendás moziterem, amelyet ma Unionnak hívnak, és amelyet 90 éve is Unionnak hívtak, és az egyik legrégebbi finnországi moziterem, amely ma is eredeti állapotában van. És a két periódus közt, amikor nem az Union nevet viselte, Alfa Romeo néven pornómoziként működött Helsinki központjában. Elsősorban pornót, de más sikamlós témájú filmeket is vetítettek, például Shocking Asia típusú mondo dokumentumfilmeket, amelyek sokkoló témákról szólnak, rengeteg szexszel és erőszakkal. És az ötlet az volt, hogy miért ne hoznánk vissza a pornófilmvetítés intézményét ebbe a terembe. De lehet, hogy túl intellektuális formáját választottuk ennek, mert gyakorlatilag nem járnak a fesztiválunkra ballonkabátos farokverők, ők mind otthon maradnak a net előtt (kacag).


Viszont a fesztiválunk nagyon népszerű a nők körében. És ezt nem azért mondom, hogy reklámozzam a férfiak körében a fesztivált – gyertek, mert sok nő van nálunk a pornófilmeken!

Készítettek valamilyen felmérést is esetleg, hogy megpróbáljátok kideríteni, miért jár ennyi nő a fesztiválra?

– Nem készítettünk, és nem is fogunk készíteni, ez mindenkinek a magánügye. Mi csak örvendünk, hogy jönnek.

Jól értem, hogy egész évben üzemeltetitek ezt a mozitermet?

– Igen, egész évben működik, és mi üzemeltetjük. Nincsenek éppen minden nap vetítések, de minden héten van valami, és sok különleges esemény zajlik az Unionban. Egyszerre tradicionalista és nyitott mindenre, de alapvetően filmközpontú.

Nagyon széles skálán mozognak az általunk vetített filmek – a májusi Viva Erotica mellett például keresztény filmfesztiválunk is van, meg spagetti western napjaink, amikor még spagettit is felszolgálunk a nézőknek, az októberi forradalom százéves évfordulójára is szerveztünk vetítéseket, szóval alapvetően a régi filmek kópiáinak felkutatása és bemutatása a profilunk. És általában minden típusú vetítésünkön többségben vannak a férfiak, de valamilyen okból kifolyólag az erotikus fesztiválon a közönség legalább fele nő.

Mekkora a fesztivál, hány látogatója van?

– Nem egy olyan nagy fesztivál, mint a TIFF, három éve szervezzük. Kis fesztivál, de Finnországban nagyon híres, és a skandináv országokban is kezd azzá válni. A moziterem viszont 86 ülőhelyes, így nem is nagyon akarunk nagyra nőni, mert akkor túl sok telt házas vetítés lenne. Jobb az, ha mindenki be tud jutni, aki meg akar nézni valamit.

Hány filmet vetítetek a fesztiválon?

– Ez egy négynapos fesztivál, és körülbelül 20-30 filmet vetítünk.

Petteri Kalliomaki

Tudtok más hasonló kezdeményezésről, esetleg tartjátok is a kapcsolatot más fesztiválokkal?

– Itt a dicsőséges elődünknek nevezhető Wet Dreams fesztivált nevezném meg a hetvenes évekből – amelynek a most a TIFF-en is bemutatott Wet Dreams című szkeccsfilmnek is az alapját képezi. De az egy egészen más típusú rendezvény volt, mert mi elsősorban az erotika és a pornó aranykorában, a hetvenes, nyolcvanas években készült filmeket vetítünk, ez a fő vonal, és ezt erősítjük néhány az utóbbi évtizedekben készült alkotással. A Wet Dreams egészen más volt, a fesztivál egyben új filmek versenye is volt, és orgiák is része voltak a programnak – nálunk ez még most sincs.

Milyen járulékos programjaitok vannak?

– Vannak előadásaink is. Például idén, a finn függetlenség százéves évfordulójának apropóján a finn pornó száz évéről volt előadás. Ez gyakorlatilag mintegy kétszáz, a kilencvenes években készült filmet jelent, mert a finn pornó történelme nagyon rövid, szemben a többi skandináv állammal. Dánia és Svédország híres az explicit tartalmú filmjeiről, éppen ezért sokan csodálkoznak is, amikor azt mondom, hogy a finn pornó éppen csak hogy létezik.

Melyek voltak a beválogatási kritériumok?

– Számos listával dolgozunk szerte a világban, sok filmarchívummal, illetve magángyűjtőkkel is együttműködünk. Ugyanakkor az Union mozi is sok filmet felvásárol – ezekből is mutatunk válogatást csütörtökön, ezt még sehol máshol nem vetítették. A főkurátorunk a kölni Olaf Möller, a nagyszerű filmkritikus, alapvetően ő válogatja be a filmeket.

Milyen hordozókról vetítetek? Kizárólag filmről, vagy másról is?

– A legfontosabb az, hogy egy filmtekercsre forgatott alkotást kizárólag filmről vetítünk, nem digitális formátumban. Legalább 16 mm-es kópiának kell lennie. Az eredeti formátumokat kedveljük. Persze attól még egy jó DCP- vagy DVD-pornót vagy erotikus filmet is levetítünk, de mindannyian tudjuk, hogy a műfaj aranykora a filmkorszakban volt. És ebben nem kötünk kompromisszumokat: mint a fesztivál technikai felelőse is ígérem: soha nem fogunk egy nyolcvanas években készült filmet DVD-ről vagy DCP-ről vetíteni.

Meséltél pár érdekes dolgot az Emanuelle-sorozat egyik részéről.

– Ez egy még kiadatlan projekt. Jó kapcsolataim vannak a finn filmarchívummal, hiszen ott is dolgozom. Az Emanuelle 4-et, amely szerintem a sorozat legjobb darabja, 35 mm-es filmre forgatták, és ennek van egy nagyon különleges kópiája a finn filmarchívumban. Ez egy olyan film volt, amelyben voltak opcionális hardcore jelenetek, és minden forgalmazó eldönthette, hogy bevágja-e ezeket a jelenteket. De ezt nagyjából senki sem tette meg, mert az Emanuelle-sorozatot nem azért nézték az emberek, hogy behatolást lássanak, és felháborodtak volna, mert ettől a sorozattól nem ezt várták, hanem meztelen női testeket és eljátszott szexjeleneteket, szimulálást. De most elkezdtem előkészíteni ezt a különleges kópiát, amelyben minden benne van, vagyis ez az eredeti Emanuelle 4. És tudomásom szerint ez az egyetlen filmkópiája. Elképzelhető, hogy Dániában még megvan valakinek, mert ott kiadták videón, de kétlem. Még keresem, hogy hol mutathatnánk be, de nem a Viva Eroticán, mert Olaf Möller utálja a nagy francia kulturális termékeket, így az Emanuelle-t és Godard-t is (kacag).

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

MultikultRSS